A már kialakult szívbetegséget is kedvezően befolyásolja a rendszeres fizikai aktivitás, részben közvetlenül a szívre hatva, másrészt a betegség kialakulásában szerepet játszó faktorokat befolyásolva.

A mozgásterápiát a cukorbetegség kezelésében már i. e. 600 évvel alkalmazták az indiai orvosok, a későbbiekben azonban hosszú ideig az orvosok inkább fizikai kíméletet javasoltak, s csak az inzulinkezelés bevezetését követően kezdték ismét – a diéta és az inzulin mellett – a terápia harmadik oszlopának tekinteni.

A légúti betegségek közül két kórkép érdemel figyelmet abból a szempontból, hogy kezelésükben a rendszeres testedzés – gyógyszeres kezelés mellett – a beteg állapotának jelentős javulását eredményezheti. Az egyik betegség, amely rohamokban jelentkezik, az asztma, míg a másik idült állapotnak tekinthető, a légzőfelület kórosan csökkenése, kiváltója legtöbbször a krónikus hörghurut, vagy tüdőtágulás, illetve a két betegség együttesen (a kórképet orvosi kifejezéssel krónikus obstruktív légúti betegségnek is nevezik, rövidítve KOLB).

Leginkább ajánlhatóak a nagy izomtömegeket megmozgató, dinamikus, aerob jellegű mozgásformák, amelyek többnyire pontosan adagolhatók (pl. séta, gyaloglás, kocogás, kerékpározás, úszás).

Az intenzívebb fizikai aktivitás kezdetén, vagy azt 5-10 perccel követően fellépő rohamszerű légúti szűkületet nevezik terhelés által kiváltott asztmának. Tünetei: köhögés, sípoló légzés, mellkasi nyomásérzés, esetleg fájdalom, légszomj.

Az intenzívebb fizikai aktivitás kezdetén, vagy azt 5-10 perccel követően fellépő rohamszerű légúti szűkületet nevezik terhelés által kiváltott asztmának. Tünetei: köhögés, sípoló légzés, mellkasi nyomásérzés, esetleg fájdalom, légszomj.

Cukorbeteg gondozását végző orvosnak egyik feladata megismertetni a beteggel a lábápolás fontosságát. A fizikailag aktív életmódot folytató, esetleg sportoló cukorbeteg esetében erre fokozottan kell felhívni a figyelmet, mert a testedzés közben keletkezhetnek a lábon sérülések. A sérülések oka részben maga a testmozgás, de hajlamosító tényező a már említett ideg- és érkárosodás.

Mindazon betegek számára, akik sikeres szervátültetésen estek át, nem közömbös hogyan alakul a továbbiakban életük, fizikai teljesítőképességük, képesek-e teljes életet élni. Az eddigi tapasztalatok alapján úgy tűnik a rendszeres fizikai aktivitás, testedzés ezen betegek számára is hasznos eszköz lehet életmódjuk kedvező irányú befolyásolásában.

Staphyloccus-fertőzésekről ("húsevő baktérium") egyre nagyobb számban jelennek meg értesülések. A jelek szerint mind erősebb és a hagyományos kezelésnek mindinkább ellenálló Staphylococcus-törzsek fejlődnek ki. Valaha ezek a baktériumok elsősorban kórházakban és más egészségügyi intézményekben okoztak fertőzést, ma már azonban megtalálhatók a sportolók öltözőiben, az edzőtermekben és egyéb sportlétesítményekben is. Bár egyre szélesebb körben jelennek meg tájékoztató információk a bőrfertőzések okozta veszélyekről, a Staphylococcus okozta betegségek tovább terjednek. A Staphylococcus-baktériumok általában megtalálhatók a légutakban és az egészséges emberek bőrén is, de igen veszélyesek lehetnek, sőt halált is okozhatnak, ha a bőr sérülésein, sebeken keresztül bejutnak a szervezet belsejébe. Ha már egyszer bekerültek, akkor belső szervi betegségeket, ízületi gyulladást és tüdőgyulladást is okozhatnak. Az MRSA bőrkontaktus révén kerülhet át egyik emberről a másikra. Az általa okozott tünetek általában mérsékeltek, ha azonban a beteg nem kapja meg a megfelelő kezelést, akár végzetesek is lehetnek.