Esterházy János Nepomuk 1792-ben írt könyvében máig is ér­vénnyel bíróan fogalmazza ezt meg:

"A mozgás által sok nyavalyának nem csak eleit lehet venni, ha­nem még sokakat meg is lehet gyógyítani. De valamiképpen az il­lendő mozgás a test egérséginek fenntartására igen szükséges, úgy ellenben a felettébb való mozgás, vagy munkásság nagyon ártal­mas."

Ahhoz tehát, hogy az a testmozgás, amit végezni kívánunk biz­tonságos és hatékony legyen, bizonyos irányelvekkel tanácsos megismerkedni, amelyek segítségével eldönthető mikor szükséges, vagy mikor nem szükséges orvosi vizsgálat, illetve konzultáció a ke­zelőorvossal mozgásprogram megkezdése előtt.

Az edzéstervnek az alábbi szempontoknak kell megfelelnie:

Egyes számú szempont a betegek számára az elérhetőség. Az el­érhetőséget kétféle jelentésében értjük: elérhető legyen földrajzi érte­lemben, vagyis otthonában (pl. szobakerékpár), vagy közvetlenül la­kóhelye környékén tudjon rendszeres testedzést végezni, és elérhető legyen pénzügyi értelemben, vagyis anyagi lehetőségeit ne haladja meg. Az otthoni körülmények között, önállóan végzett edzésprogram ez utóbbi feltételnek is sokkal több beteg számára felel meg, miután ma még széles körben kevéssé tekinthetők elterjedtnek a munkahe­lyek, önkormányzatok, lakóközösségek által betegek számára szer­vezett testedzési lehetőségek. A különféle szabadidőklubok terjedő­ben vannak, s bár ezek elsősorban egészségesek számára nyújtanak

A fokozatosság nagyon fontos a mozgás bevezetésekor, a gyakorlatok gyakoriságakor és gyakorlatsorok összeállításánál. Számunkra elvégezhető nehézségű gyakorlatokkal kezdjük a testedzést, majd azok gyakorlási számával és nehézségi fokával növeljük testedzésünket.

A második szempont a biztonság. Az edzésprogram tervezésénél figyelembe kell venni az életkort, nemet, fizikai teljesítőképességet, a betegség szabta korlátozó tényezőket, valamint azt is, hogy korábban fizikailag aktív, vagy mozgásszegény életmódot folytatott-e, vagy sem. 

A harmadik szempont a hatékonyság. Meglehetősen alacsony intenzitású, rendszeresen végzett testedzés is kedvező hatást gyakorol például a csontállományra, a szénhidrát anyagcseréjére, az elhíásra, vagy a koszorúér-betegség rizikó-faktorraira különösen, ha a beteg addig mozgásszegény életmódot folytatott.

Végül a negyedik szempont, hogy Ön élvezze a testmozgást. Leginkább a nagy izomcsoportokat ritmikusan megmozgató, dinamikus jellegű mozgásfajtákat szoktuk ajánlani, mint például: séta, gyaloglás, kocogás, futás, evezés, úszás, kerékpározás, stb.

A betegek edzésprogramja tehát - bár hasonlítható a gyógyszerek receptre történő felírásához - alapvetően különbözik a hagyományos gyógyszerekkel való kezeléstől. Hasonlít annyiban, hogy orvosi vizsgálatot követően kerül sor a testmozgás adagolására vo­natkozó irányelvek előírására. Ez azonban nem azonos azzal, ami­kor a kezelőorvos előírja, hogy ebből, vagy abból a készítményből napi egy, vagy két szemet kell étkezés után bevenni, s a beteg fel­adata csak az előírások betartása. Az orvos által megadott irányel­vek szem előtt tartásával a betegnek önmagának kell edzéstervét elkészítenie, s annak végrehajtása önmaga aktivitását kívánja meg. Más oldalról tekintve tudatosabban kell figyelnie saját szervezetének reakcióira testedzés közben, mert ezek visszacsatolást jelentenek arra vonatkozóan helyes-e az előirt edzés, vagy annak módosítása válik szükségessé, netán orvosával való konzultáció ajánlatos. Mindez a tradicionális orvos-beteg kapcsolatnál jóval önállóbb pozí­ciót biztosít a beteg számára.

Összefoglalva