Amikor cukorbetegségről beszélünk, említést kell tennünk az ú.n. 1-es típusú diabetesről is, amely egy fiatal korban jelentkező forma. Ekkor a hasnyálmirigy Langerhans szigetekben élő béta sejtek nem képesek inzulint termelni. Ilyenkor nincs más megoldás, egy életen át inzulint kell adni a betegnek, hogy a vércukorszintet normalizálni lehessen. A 2-es típusú diabetes mellitus későbbi életkorban alakul ki, leginkább elhízás talaján. Ekkor egész egyszerűen kimerül a hasnyálmirigy és már nem tud elegendő inzulint termelni, hogy a vércukorszintet normalizálja. Ilyenkor a szervezet inzulin érzékenysége csökken, vagyis az inzulinrezisztencia nő. Sajnos a cukorbetegséghez gyakran társulnak emelkedett vérzsír szintek (diszlipidémia) és magas vérnyomás, amelyek együttesen megsokszorozzák a szív- és érbetegségek előfordulásának kockázatát.

Mi ekkor a teendő? Természetesen nagyon fontos lehet a gyógyszeres kezelés. Azonban a kezdődő cukorbetegség nem minden esetben szükségeltetik mást, csak életmódváltást. Ennek előterében a testtömegcsökkentés, a lipidszintek optimalizálása áll. Ahogyan csökken a testtömeg, úgy változik kedvezően a vérnyomás és a vérzsír-, emellett a vércukorszint is.

Számos tudományos vizsgálat eredménye bebizonyította, hogy a rendszeres testmozgás hatására kedvezően nő a HDL (védő) koleszterin hatékonysága az ártó LDL-koleszterinnel szemben cukorbetegek körében, függetlenül az inzulinrezisztencia és a HDL - koleszterinszint változástól (Ribeiro, 2008). Az edzettebb cukorbeteg férfiak életminősége és élettartama magasabb, mint az edzetleneké (2008) függetlenül a testtömegtől.

 

Számos állásfoglalás született a cukorbetegség megléte esetén ajánlható testmozgásra, annak fajtájára, intenzitására, gyakoriságára. Nem csupán az állóképességi sportok (úszás, kocogás, sífutás, evezés, kerékpározás, stb.) alakítanak ki jótékony hatást, hanem az ellenállással szemben végzett tréningek is. Igaz, hogy már napi 15 perc testmozgás javítja az anyagcsere paramétereket, azonban a heti 5-7 alkalommal végzett 20-30 perc testedzés még hatékonyabban segíti a vércukorszint tartós optimalizálását. Az Amerikai Sportorvos Társaság 2007-ben kiadott állásfoglalása szerint a betegségek megelőzése és az egészségmegőrzés szempontjából heti 2,5 óra testmozgásra van szükség, amely heti 5x30 állóképességi, közepes, vagy heti 4x20perc magas intenzitású tréninget jelent. Cukorbetegség megléte esetében a magas intenzitású, vagy az egy óránál tovább tartó fizikai megmérettetések veszélyesek lehetnek a vércukorszint drasztikus hanyatlása miatt. Ezért is nagyon fontos az intenzitás és időtartam egyénre szabott, óvatos megválasztása. 

Inzulinadagolás mellett is végezhető testmozgás, azonban sokkal körültekintőbben kell megválasztani a mozgásformát, időtartamot és intenzitást, valamint az edzés időpontját. A veszélyt az inzulinadás hatására kialakult hipoglikémia (alacsony vércukorszint) jelenti. Ezért célszerű folyamatosan mérni a vércukorszintet, vagyis edzés előtt, közben, valamint edzés után közvetlenül, majd egy-két óra elteltével is. Ha a vércukorszint 100mg/dl alá esik, akkor 15g szénhidrátot kell elfogyasztani. Ha az edzés kezdete több mint két órával étkezés után történik, akkor 15-20g szénhidrátbevitelre van szükség. Természetesen az extra szénhidrátadagok plusz kalóriát jelentenek, ezért kedvezőbb, ha az inzulinegységet csökkentjük. Ehhez azonban jól beállt ritmusú edzésprogramra és tudatos, kiegyensúlyozott táplálkozásra van szükség (Pearson, 2008). Alapvetően a testmozgás nem inzulinnal és inzulinnal kezelt (2-es típusú) cukorbetegek esetében is sokrétű, jótékony hatást fejt ki, amely akár az egyén teljes gyógyulását is előidézheti.