Amikor a teljesítménysportban résztvevő személyek testösszetételét vizsgáljuk (és azok hatását a teljesítmény finomhangolásában) akkor döntően a fiziológiás határokon belül (a sportágnak megfelelő zsírcsoport kategóriák) alapján minősítünk. Nincs ez másként azoknál sem, akik „csak" fizikailag aktívak, vagy teljes mértékben tartózkodnak a fizikai aktivitástól. A különbség azonban mégis az, hogy az egyes kategóriák határértékei kitolódnak (tehát elnézőbbek vagyunk). A megengedő minősítés azonban nem veszélyeztetheti a tudományosság hitelességét.

Az elhízást nem a testtömeg, hanem a test teljes zsírtartalma ismeretében ítéljük meg, és ezek alapján minősítjük. Egy 174-175 cm magas fiatal férfi akkor is kövérnek minősül, ha a testtömege csak 70 kg, de ebből a tömegből 25-30% zsír. A biológiai (élettani, kórélettani, vagy csupán csak fokozott rizikó alapú) megítélés szerint nem a túlsúly, hanem az elhízás a nagyobb veszély. Hétköznapi értelemben a „túlsúly" és a „kövérség" (elhízottság) fogalmakat általában szinonimaként használjuk. Biológiai értelemben e két fogalom tartalma között azonban különbséget kell tennünk. Túlsúlynak a testtömeg valamilyen módszerrel meghatározott normál értékétől (becsült optimumától) számolt többletet nevezzük. A fontos különbség egyebek mellett az összes zsírnövekedéssel párhuzamosan növekvő hasüregi zsír jelenti (1. ábra). A normál kategóriában a zsigeri zsír mennyisége nem haladja meg a tankönyvi kritikus 100 cm², addig a túlsúly I. csoportban a férfiak hasüregi zsír felszíne már (107.16 cm²). Érdekes, hogy a nők csak az (obese III.) csoportban lépék át a kritikus határértéket.

 

1. ábra   A hasüregi zsír (VFA) változása a relatív zsírtömeg (F%) alapján szelektált csoportokban nők és férfiak körében  (A Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar munkatársai 2008-2012 között 11 400 főt vizsgáltak meg InBody720 típusú BIA szkennerrel. A trend megrajzolása ebből az adatbázisból történt).

 

A relatív zsír (F%) és a hasüregi zsír (VFA) különbségei (10-95+) éves férfiak és nők körében

A nemek közötti különbség fönnáll az élekor előrehaladtával változó összes zsír és a hasüregi zsírfelszín változásának tekintetében is (2. ábra). A kritikus életkor mind a két nem esetében 30-40 éves kor között figyelhető meg. Az igaz, hogy a nők összes zsír tömege közötti különbség jelentősebb, mint a férfiak azonos csoportjában, de a hasüregi zsír növekedése jóval jelentősebb mértékű, mint a nők bármelyik csoportjában. Azt mondhatjuk, hogy az elhízás hosszú távú hatása jóval kifejezettebb a férfiak korcsoportjaiban, mint a nőkében. Ez időben közel 15 év előnyt jelent a nőknek a férfiakkal szemben.

 

2. ábra A relatív zsír (F%) és a hasüregi zsír (VFA) különbségei (10-95+) éves férfiak és nők körében.   A Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar munkatársai 2008-2012 között 11 400 főt vizsgáltak meg InBody720 típusú BIA szkennerrel. A trend megrajzolása ebből az adatbázisból történt). 

 

Ami az öröklődést illeti az emberi elhízás genetikai viszonyai nehezebben azonosíthatóak, mint más egyéb antropológiai jellegé. Kétségtelen, hogy vannak bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy egyes családokon végighúzódik az elhízásra való hajlam, nehéz azonban eldönteni, hogy ez direkt, gén közvetítette mechanizmus eredménye, vagy csupán a környezeti tényezők azonosságát jelzi. Nagy valószínűséggel az elhízásra való hajlam öröklődéséről van szó, melyet az azonos környezeti tényezők mozgósíthatnak.

Függetlenül attól, hogy a gyermekek, vagy a felnőttek túlsúlyát és elhízottságát minősítjük, alapelvként el kell fogadnunk azt, hogy a túlsúly és az elhízottság leggyakrabban az energia felvétel és felhasználás tartós aránytalanságának a következménye, a bevitel jelentősen meghaladja a felhasználását. Fontos hangsúlyoznunk, hogy a felsorolt betegségek előfordulása 50-100%-kal nagyobb az elhízottak mintáiban, mint a normál testzsírtartalmúakéban. A kritikus zsírtömeg vagy zsírarány mellett jelentősége van a depózsír testtájankénti eloszlásának is. Már több mint, 50 éve bizonyított például, hogy a cukorbetegség és bizonyos obesitas - függő szívbetegségek gyakorisága lényegesen nagyobb abban az esetben, ha a test zsírtartalma a törzsre lokalizálódik. Az orvosok és humánbiológusok egyetértenek abban, hogy a fiatal felnőttkor kezdetén akkumulált több mint, 10kg tömeg többszörösére növeli az elhízottsághoz kapcsolható betegségkockázatok valószínűségét. Az elhízott emberek abszolút alapanyagcseréje általában nagyobb, mint a nem elhízottaké, de a testfelületre vonatkoztatott érték 20-40%-kal is kevesebb lehet. A csökkent relatív alapanyagcsere azonban csak mindössze 40%-ot magyaráz a nemtől és az életkortól függő, a biológiailag még elfogadható zsírtömeget meghaladó zsírmennyiségből. Az extra zsírmennyiség leadása sem normalizálja teljesen az alapanyagcserét. A hatásos fogyókúrát követően, a volt elhízott felnőttek alapanyagcseréje átlagosan 8%-kal nagyobb volt, mint azoké, akik sohasem voltak elhízottak. Elengedhetetlenül fontos tehát néhány alapszabályt betartani:

 

• a zsírtömeg csökkentése csakis kizáróan a táplálkozás- és a fizikai aktivitási szokások együttes megváltoztatásával lehet eredményes;
• a fizikai aktivitás intenzitása legyen a mindenkori maximális teljesítmény 55-60%-a, amit legalább 25-35 percig végezzünk;
•  a zsírtömeg csökkentése, történjen az izomtömeg megtartásával, vagy annak növelésével;
• a koplalás igenlése és a rendszeres fizikai aktivitás elvetése „kisebb hiba", mint a koplalás és a rendszeres fizikai aktivitás jelentős növelése, hiszen a szervezet energia szükségletét az izomtömegből fogja fedezni;  
• a hasüregi zsír mobilizálása jó eséllyel végezhető, csökkentése jelentős szélsőértékek között mozog, a napi kis mennyiségű táplálkozási események sűrűbbé tétele segíthet a zsírmennyiség optimalizálásában;
• a zsírtömeg csökkentése hosszantartó, sok türelmet, kitartást és megfontoltságot követelő tevékenység;
• a zsírtömeg csökkenés dinamikája változó mintázatot mutat.

 

 

Az energiaegyensúly tartós megváltozása a testtömeg növekedéséhez vagy csökkenéséhez vezet. A testtömeg kisebb-nagyobb gyarapodását követően elméletileg kialakulhat egy újabb egyensúlyi állapot, de általánosabb az, amikor a tömeg (főleg a depózsír mennyisége) folyamatosan nő. Negatív energiamérleg esetén a testtömeg csökkenése viszont általában nem lineáris és szakaszonként sem azonos sebességű.

Mindezen folyamatok ellenőrzésére kiválóan alkalmas az InBody720 típusú BIA szkenner, alkalmazása nélkülözhetetlen a fent leírt folyamatok szakszerű elvégzéséhez!

A cikket Ihász Ferenc a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Karának Sporttudományi Intézetének vezetője írta

 

Felhasznált Irodalom

1. Ihász Ferenc-Rikk János (2011): Egészségfejlesztés. Szerzői kiadás. Győr.
2. Mészáros János-Ihász Ferenc-Zsidegh Miklós-Mészáros Zsófia (2011): Életkor - Testi felépítés - Testösszetétel. A Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar Budapest és a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar Győr tankönyve. Budapest. Kézirat.