Ezek után már összegezhetjük a sport nézőpontjából a sportorvoslás, a sportorvos helyét és szerepét, amelyet a feladatok jelölnek ki számukra. Figyelembe kell venni előzetesen, hogy a sportorvos egyike a sportéletben közreműködő legmagasabban kiképzett szakembereknek, ami növeli felelősségüket, de olykor feszültségekhez is vezet, másrészt túlzott várakozásokat ébreszthet. Ez összefügg a sporttudomány fejlődésével, amely joggal tartja potenciális munkatársának a sportorvost, bár nem minden orvos predesztinált tudományos tevékenységre. Mindebből az is következik, hogy a sportorvoslás feladatainak a végrehajtásában különböző érdeklődésű és képzettségű orvosokra van szükség.

Az első feladat a szelekcióban, a tehetséggondozásban, az utánpótlás-nevelésben való részvétel. Ezt követi a többször említett edzéstervezés és ellenőrzés, nem nélkülözhető az ezen teendőkkel kapcsolatos tudományos kutatás.

Lényegesek az eddig nem említett higiénés teendők, a sportolás körülményeinek, a környezeti feltételeknek orvosi kontrollja.

Van felelőssége a sportorvoslásnak, a sportorvosnak a versenyzők életmódjában, egészségnevelésében, kitüntetetten a táplálkozásban.

Már a hagyományos orvosi szerephez közelít a versenyek, mérkőzések kapcsán végzett gyógyító tevékenység. Talán ennek kapcsán hangsúlyozható leginkább, hogy bár a gyógyítást alapvetően a sérülés, betegség határozza meg, de éppen arról van szó, hogy ezek általános jellemzőin túl, többnyire vannak olyan sportbeli sajátságok, amelyek a sportorvos speciális felkészültségét igénylik.

Ehhez járul az az alapszempont, hogy az orvostól nemcsak az egészség, hanem a tejesítőképesség gyors helyreállítását várják, ami a terápián túl, a sportorvosi rehabilitációs munka fontosságát emeli ki.

És természetesen a sportorvoslás feladata kiterjed a versenyzőknek a sporttól függetlenül előforduló betegségeire, károsodásaira is.

Mindez összegezve a sportorvoslás erőteljes sportbeli meghatározottságát jelenti.