Jogi szempontok

Bizonyos drogok, különösen azok, amik a hallucinogének kategóriájába tartoznak, törvényellenesek. Tekintettel a sportolókra, a hallucinogének betiltásának biztonsági okai is vannak. Ezek a szerek lassítják az információ felvételét, torzítják a vizuális észlelést és lassíthatják a sportoló reakcióit és mozdulatait, ezáltal veszélyeztetik a sportolók biztonságát. Az anyagokkal való visszaélést gyakran kíséri bűnügyi tevékenység, erőszak és a személyi és közösségi pénzügyi támogatás megvonása (Anshel, 1990a).

Az anabolikus szteroidok elburjánzása, és a nemrég felfedezett káros hatásai a fizikai és mentális egészségre, számos országban bizonyos törvényeket eredményeztek a terjesztését illetően. A törvények megtiltják a szteroidok illegális használatát azáltal (1), hogy súlyosbítják a szteroid üzérkedésért kapható büntetéseket, hasonlóan azokhoz, amit a kokainterjesztésért lehet kapni (2) szoros ellenőrzés alá vonják a szteroidok termelését, hogy megelőzzék a legálisan gyártott szteroidok betörését a feketepiacra (3) megadják a jogot a drog végrehajtási szervezetnek, hogy nyomozzanak a visszaélések után, beleértve az illegális előállítást, a terjesztést vagy a terjesztő szándékú birtoklást, és (4) előírják, hogy minden szteroidokkal kapcsolatos információt tegyenek közre a drogprevenciós programban, az oktatásban és a kezelések során. A drogvisszaéléssel és terjesztéssel kapcsolatos jogi bevonódás jelenleg sokkal kiterjedtebb, mint az valaha is volt.

Etikai témák

Az egyik fontos ok, amiért ezeket a szereket betiltották a sportszervezetek, az hogy facilitálhatja a sportoló teljesítményét (Weinhold, 1991). De lehet-e korlátokat figyelembe venni, mikor a sportoló a legjobb teljesítményt akarja nyújtani? Néhány mód, ahogy megpróbálják a teljesítményüket javítani; a speciális tréningek, gyakorlógépek, felszerelési és ruházkodási típusok, táplálkozási összetevők és fogyasztószerek és a szteroidok. Az egyik nézőpontból tekintve, egyes vélemények szerint: „A szteroidok szedését nem lehet megkülönböztetni más tortúráktól, elvonásoktól és kockázatoktól, amikre sportoló kényszeríti magát a siker eléréséért." Egy másik megközelítés szerint azonban,: „A teljesítménynövelő szerek használata a csalás egy formája, és ez szembeáll azzal, hogy csak azt becsülik meg, akik kiváló fizikai teljesítményt nyújtanak... a sport célja a kiválóságok bátorítása és jutalmazása.". Így azok a sportolók, akik ilyen tiltott szereket szednek, csalnak, mert így igazságtalan előnyre tesznek szert a verseny során (Strauss, 1987). Ez egy etikai probléma.

Filozófiai nézőpontból tekintve, Woodman (Anshelnál, 1990) úgy találta, hogy „a doppingolás szigorú kontrollja azzal kezdődik, hogy egyenlőséget biztosítunk a résztvevők között. Ha ez úgy folytatódik, ahogy akarjuk, úgy egyik sportolónak sem lesz igazságtalan előnye". Albrecht, Anderson és McKeag egyetért azzal, hogy a teljesítménynövelő szerek betiltása nem a legfontosabb etikai szempont. És valóban, ha az olyan eszközök sorát tekintjük, mint a computeranalízisek, vitamin- és ásványi összetevők, magasabbrendű edzőfelszerelés és más tudományos ismeretek felhasználása, melyek előnyöket biztosítanak a sportolónak, kijelenthetjük, hogy „álszenteskedés, h a csak a teljesítménynövelő szereket tekintjük korruptnak, és annak, ami eltorzítja a versenyek értékét". Albrecht és mtsi. (1992) szerint sokkal problémásabb, hogy „a sportolók kényszerét érzik, hogy olyan drogokat szedjenek, melyekről már kimutatták, hogy veszélyeztetik a fizikai és pszichológiai jólétet". Ha ezeket az anyagokat nem ellenőrizzük szigorúan, maga a sport lesz az, ami tulajdonképpen lehetőséget biztosít a sportolóknak az önpusztításra.

(forrás: www.sportpszicho.blog.hu)