Egy korábban olimpiai bajnok amerikai gátfutó, Edwin Moses (1988) azt állította, hogy „a sportolók legalább 50%-át kizárnák, az olyan nagyteljesítményt igénylő sportágak területén, mint az atlétika, kerékpározás és evezés, ha nem lennének olyan ügyesek a tesztek kijátszásában".

Nem meglepő, hogy a szteroidok az amerikai profi foci világában is domináns szerepet töltenek be. A bizonyítékok, amiket a megfelelő bizottsághoz nyújtottak be a következőket tartalmazzák: „Felismerve, hogy a szteroidhasználat pestisként terjed a sportolók körében, hiszen a fociban nagyobb, erősebb és agresszívebb játékosok jobban érvényesülnek. Bill Fralic, háromszoros bajnok profi védőjátékos szerint... a győzelmi nyomás már a középiskolában elkezdődik, majd ördögi körként folytatódik tovább"

Egy szokatlanul őszinte vallomásban egy korábbi Nemzeti Football Liga sztár, Lyle Alzado bevallotta, hogy ő is használta az anabolikus szteroidokat a pályafutása során. Alzado, aki gyógyíthatatlan agydaganatban szenved, felismerte, hogy a szteroidok állandó fogyasztása okozta nála ezt a betegséget. Azt állította, hogy úgy ment át a teszteken, hogy előtte egy hónapig szüneteltette a fogyasztást. Vajon tisztában voltak ezzel az edzői? Alzado erre azt mondta, hogy „az edzők tudták, hogy a srácok valahogy építik magukat és azt is tudták, hogy ezt nem lehet elérni bizonyos anyagok használata nélkül. De az edzők csak vezették az edzéseket és ilyenkor inkább félrenéztek". Legalább Alzado sztorija pontosan megmutatja, hogy mennyi áldozatot képesek hozni a neves sportolók a siker érdekében. Talán Alzado vallomásának legmegdöbbentőbb oldala, hogy „az általam ismert sportolók 90%-a is az anyagon él".

Egy másik példája a bevallott droghasználatnak Tommy Chaikin esete, egy tehetséges focista South Carolina-i egyetemről. Az ő életét teljesen kitöltötte a szteroidfogyasztás... az eredménye megnövekedett krónikus agresszió, hátfájás, testicularis zsugorodás, álmatlanság, hajhullás, depresszió, gyengülő látás, a stresszel való megküzdés képtelensége, koncentrációromlás, és ami talán még súlyosabb hypertenzió, szívzörejek és jóindulatú daganatok. A sebészek, a szteroidok azonnali felfüggesztése és az állandó kezelések megmentették az életét.

Azzal kapcsolatban, hogy milyen tényezők vezették el idáig, Chaikin kifejtette, hogy a pszichológiai és szociális nyomás kényszerítette őt a droghasználtra. Chaikin elmondta, hogy „éreztem az edzőm bátorítását... azt mondta nekem, hogy tedd, amit tenned kell és szedd, amit szedned kell". Hozzátette azt is, hogy „a főiskolai sportolókra óriási nyomás nehezedik, hogy sikeresek legyenek", mások elvárásai szerint. „Senki nem akart a padon ülni és vesztesnek tűnni". A ki nem mondott szankciók a drogfogyasztással kapcsolatban, tükröződnek azokban a csapatszabályokban és kommunikációban, melyeket a drog ellen használnak. Talán nem meglepő, hogy Tommy edzője soha nem küldte be a kórházba és az sem, hogy az egyetem soha nem ajánlotta fel az orvosi költségek megtérítését. Az egyetem azt állította, hogy Tommy orvosi problémái nem függtek össze a játékával.

Léteznek olyan példák is, melyek azt mutatják, hogy az edzők tulajdonképpen „szentesítik" a drogfogyasztást. A bátorítás két féle módon történhet: direkt úton (pl. olyan tanácsok, hogy csak akkor maradhatsz versenyben, ha szeded ezeket) vagy indirekt módon (pl. annak az elvárása, hogy a sportoló irreális súlyt érjen el egy bizonyos időn belül, vagy egy irreális teljesítménycél kitűzése vagy a droghasználata figyelmen kívül hagyása ez által engedélyezve azt). Például, Ben Johnson, a világhírű kanadai sprinter az aranyérmének elkobzása után a vizsgálat folyamán azt állította, hogy az edzője tudtával szedte a nemzetközileg tiltott szereket (Time, 1989). „Charlie volt az edzőm... ha ő adott nekem valamit én bevettem." És valóban, az edző vallomása ugyanazon vizsgálatban alátámasztotta Johnson szavait. Az edző (és a sporttársai is) azt mondták Bennek, hogy „hogy a dopping jelenti az egyetlen utat a nemzetközi siker felé és elismerte, hogy saját költségén biztosított szereket neki". (Time, 1989. június 26.)

Például, Ye Qiaobo, egy kínai gyorskorcsolyázó megszégyenülve utazott haza az 1988-as olimpiáról, miután pozitív doppingtesztet produkált. A későbbi vizsgálat kimutatta, hogy nem volt tudomása arról, hogy szteroidokat szed, hisz csak azt vette be, amit a csapatorvos felírt.

Az 1992-es olimpiáról szóló tudósítások egy szegmense rávilágított az NSZK-ban zajló szteroidkísérletek kiterjedtségére, visszatekintve egész az 1976-os olimpia előkészületéig. A csapatorvosok, magasabb politikai erők utasítására, szteroidokat írtak fel akár már a 13 éves lányoknak is, és gondosan titokban tartották az eredményeket, melyek rávilágítottak a teljesítményre tett hatásaira és arra, hogy mennyi idő alatt tisztul ki teljesen a szervezetből.

(forrás: www.sportpszicho.blog.hu)