Népszerű cikkeink

Mi a kreatin?

Mi a kreatin?

A kreatin egy olyan vegyület, melyet szervezetünk három aminosavból állít elő 1g/ nap mennyiségben. Teljes cikk megtekintés

Izomhúzódás

Nagy erőhatásra a lábszár izomzatban túlfeszülés keletkezik. Jellemzően excentrikus terhelés (izomfeszülés egyidejű összehúzódással) váltja ki. Túlterhelés, bemelegítés hiánya hajlamosít Teljes cikk megtekintés

Túlterhelés, túledzettség

Túlterhelés, túledzettség

A csúcsteljesítmény elérésének kulcseleme a helyesen megválasztott edzésmennyiség ill. intenzitás. Abban az esetben, ha kevés a mennyiségi munka vagy nem elég intenzív, úgy a sportoló nem tudja megvalósítani élete legjobbját, vagyis aluledzett marad. Teljes cikk megtekintés

Sporttáplálkozás

Sporttáplálkozás

A megfelelően időzített, adekvát táplálkozással és folyadékpótlással megvalósítható a maximális sportteljesítmény és az edzés, ill. verseny utáni gyors regeneráció. Teljes cikk megtekintés

Sportorvosi vizsgálat - mire számíthatsz?

Sportorvosi vizsgálat - mire számíthatsz?

Versenyezni néhány sportág kivételével kizárólag érvényes sportorvosi engedéllyel lehet. A sportorvosi alkalmassági- és időszakos szűrővizsgálatok célja a betegségek, sérülések, illetve az ezekre hajlamosító kockázati tényezők kiszűrése. Teljes cikk megtekintés

Fogyasztás súlycsoportos sportágakban

Fogyasztás súlycsoportos sportágakban

A magyar sporttörténetben is találunk olyan sajnálatos eseteket, amelyekben a versenyző nem állhatott ki ellenfelével, mert a mérlegeléskor súlya többet nyomott a kelleténél, vagyis annál a súlycsoportnál, amelyikre benevezett Teljes cikk megtekintés

Sportpszichológia

Nyomtat Küldés

"Töréspont" azaz a sportsérülés utáni rehabilitáció

Nem minden sportsérülés végzetes, de sokszor okozhat a sportoló számára kényszerű pihenést. A legtöbb sérülés alapvetően fizikai okokból keletkezik, de sokszor közrejátszik benne a balszerencse és egyéb, például pszichoszociális faktorok.

Nem minden sportsérülés végzetes, de sokszor okozhat a sportoló számára kényszerű pihenést. A legtöbb sérülés alapvetően fizikai okokból keletkezik, de sokszor közrejátszik benne a balszerencse és egyéb, például pszichoszociális faktorok. Nem egy sportoló nyilatkozta már a történelemben, hogy a sérülésének be kellett következnie, mert éppen túledzette magát, vagy nem tudott a versenyre koncentrálni ez, meg az miatt...  A rehabilitációjuk egyik legfontosabb lépése az, hogy mi okozta az adott sérülést, illetve hogy felülírják a negatív élményt. Láttunk már sérülés után nagy visszatérőket. Ha csak az idei olimpiát vesszük alapul, a kanadai Jessica Dubé és a Bryce Davison párosa, akik az olimpián 6. helyet szereztek, annó a 2007-es balesetük után a világbajnokságon 3. helyet értek el. De kezdjük az elején:

A sérülésre különbözőképpen reagálhatnak a sportolók, itt csak a két legtipikusabb reakciót mutatjuk be. Természetesen vannak egyéni különbségek és különböző reakciók.

  • vannak olyan sportolók nagyon hasonló állapotokon mennek át, mint azok, akik gyászolnak (tagadás, harag és düh, alkudozás, depresszió és legvégül az elfogadás). Sokan közülük viselkedésbeli tényezőket tulajdonítottak a sérülések okainak (azaz önmagukat hibáztatták), míg voltak olyanok, akik a technikai hátteret tették felelőssé (ők minden(ki) mást hibáztattak).
  • vannak olyanok, akik minél gyorsabban vissza akarnak térni a pályára. Ők azok, akik próbálják figyelmen kívül hagyni a sérülés tényét, mintha az meg sem történt volna.

 

A vizsgálatok azt mutatják, hogy a sportolók önmagukba való hite nem csökkent, de a fizikai önbecsülésük legtöbb esetben csökkent. Nagyon fontos, hogy a  sportoló csak akkor térjen vissza a sportba, ha nem csak fizikálisan, de pszichésen is helyrejött, és felkészült a folytatásra. Ha nem várja ki ezt, és idő előtt visszatér, annak általában a következő kimenetelei lehetnek:

  • sérülés kiújulása
  • másik testrész sérülése
  • alacsonyabb önbizalom, ami teljesítménycsökkenéssel járhat
  • sérüléstől való félelem (motiváció csökkenéséhez, fóbiához, és akár depresszióhoz is vezethet)

 

A legfontosabb az a reakció, ahogy a sportoló a saját sérülését hogyan érzékeli és értelmezi. Minél negatívabban látja saját sorsát, annál hosszabb lehet a felépülés folyamata (itt nemcsak a fizikai, hanem a lelki felépülésre is gondoltunk). A helyzet negatív oldalát erősítik azok az attitűdök, amiket a sportoló az évek során magáévá tett, ilyenek a következők:

 

A sportoló mindig 110%-ot nyújt

A sportolónak mindig a maximumon túl kell teljesítenie, ezt hangoztatja a sportolók többsége és környezete (edzők, családtagok, szurkolók, média...). Ez így is van, de az érem másik oldalán ott van a túlzott maximalizmus. Ha valaki mindig maximumot nyújt, elfárad, és a fáradtság hibázáshoz, vagy sérüléshez vezethet. A kontaktsportok többségében megvan az a jelenség, hogy kimondottan díjazzák a sportoló egy-egy „keményebb" megmozdulását. Ez egy természetes jelenség, de egy idő után a sportolóban kialakulhat a „sebezhetetlenség" tévképzete (amit gyakran kivisznek a magánéletükbe is). Amint ez megjelenik, a sportolónk kimondottan keresni fogja a veszélyes helyzeteket, ami egy idő után sérüléshez vezethet, ami igencsak ellenkezni fog a sportoló önmagáról alkotott képével.

 

A sérült sportoló nem sportoló

Legtöbbször elkülönítik a sportolót az „egészséges" társaitól, így nem tudatosan azt sugalmazzák feléjük, hogy ők már nem teljes értékű csapattagok. Rosszabb esetben előfordulhat, hogy a sportolót hibáztatják amiatt, hogy lesérülést, vagy, hogy a sérülése miatt hátrányt szenved a csapat. De még olyan példa is volt, hogy a sportoló háta mögött azt terjesztették, hogy szimulálja a betegséget, és így gátolja a csapatát, meg egyébként is, hol van benne a mentális kitartás. Mindezek hátráltatják a gyógyulást, és a sportoló motivációit is nagyban csökkentik.

Egy sérülés mindig negatív dolog, de a felépülésre szánt időt a sportoló saját fejlődésére is használhatja. Visszanézheti az eddigi versenyeit, lemodellezheti a különböző helyzetekre adott viselkedését, vagy akár tanácsadóként segítheti társai munkáját, nem kell kiszakadnia teljesen a sportból. De ezt az időt felhasználhatja akár arra is, hogy sporton kívüli életét ápolja... 

 

Mindezek előtt:

  • fel kell tárnia a sérülés okait (mi vezetett a sérüléshez: túledzettség, nem megfelelő eszközök, érzelmi állapot...),
  • felül kell írniuk a sérülés élményét és végezetül (sportpszichológus segítségével, NLP technikáival, a képzelet segítségével, fájdalommentesen újraélhető és átírható)
  • fel kell tárnia a betegségből származó előnyöket: Elsődleges betegségelőnynek nevezik azt, ha beteg a betegség révén kimenekül valamely rossz élethelyzetből, míg másodlagos betegségelőny által a sportolót a betegség fokozott törődéshez juttatja.

 

A sportolónak a legnagyobb segítséget a környezete tudja nyújtani. Mind a családjának, mind az edzőknek és a sporttársaknak éreztetniük kell vele, hogy ugyanolyan értékes maradt, mint sérülése előtt. Nem érdemes a teljes felépüléséig kivenni a csapat életéből, hiszen ott addig is zajlik az élet... Természetesen itt a legfontosabb el a fokozatosság.

A csapatba való beillesztés számos egyéb veszélyekkel is jár, amire az edzőknek érdemes odafigyelniük. A „kétvégű mankó" jelensége veszélyt jelenthet a csapat egységére. Egyrészt, ha egy sportoló lesérült, akkor ez egy kispadosnak előnyt/lehetőséget jelent, azaz megkezdődhet a harc a státuszért. Másrészt, viszont egy sérült sportoló mindig azt üzeni a többieknek, hogy ők is lesérülhetnek bármikor. Mindkét jelenséget azonnal felszínre kell hozni és meg kell beszélni

 

A szerzők engedélyével! (forrás: www.sportpszicho.blog.hu)

Kapcsolodó cikkek

Bejelentkezés

Regisztrálok Elfelejtettem a jelszavam

Szavazás

Miről olvasnál a SPORTORVOS.HU oldalon?

Miről olvasnál a SPORTORVOS.HU oldalon?

Kérünk, hogy válassz a felsorolt témák közül (akár többet is), amiről szeretnél olvasni portálunkon!