Sportsérülés

Küzdősportolók sérülései

A küzdősportok nevüknek megfelelően magukban hordozzák a sérülések lehetőségét. Az a sportoló, aki hosszútávon győztes akar lenni, maradni, nem engedheti meg magának, hogy a sérülésekkel való küzdelemben alulmaradjon. A győzelem csak akkor lehetséges ellenfelünk felett, ha kiismertük természetét, gyengéit. A sportsérülés is ellenfél, amit akkor győzhetünk le hatékonyan, ha pontos információink vannak róla.

A sportsérülés pontos értelmezése szerint hirtelen alakul ki, egyszeri, nagy erőbehatásra, mozgatórendszerünkben jól körülírható elváltozást okoz, így hatása azonnal érezhető, akkor is, ha súlyosságát rögtön nem tudjuk felmérni. A zúzódás, a különféle sebek, a rándulás, a húzódás, a szalagszakadás, a ficam és a törés mind a sportsérülések közé tartozik.

A sportártalom kialakulása ezzel szemben hosszú éveket vehet igénybe, tehát a túlterhelés, vagy rossz beidegződés miatt már a fájdalom hirtelen jelentkezése előtt is jelen van a probléma. Ugyanez igaz a gyógyulásra is. A fájdalommentesség még egyáltalán nem jelent teljes gyógyulást, a sportba visszatérés szakember engedélyével, a fokozatosság elvét betartva történjen. Példaképpen sportártalomnak nevezzük az ín-, vagy ínhüvelygyulladást, az ín tapadási zónájának gyulladását, a csonthártyagyulladást vagy a porckopást.
Mind a sportsérülések, mind a sportártalmak hátterében állhatnak külső és belső okok is. Amennyiben ismerjük ezeket, lehetőségünk van kiküszöbölni, vagy hatásukat annyira csökkenteni, hogy jó eséllyel kerüljük el a sérülést.

A külső okok között meg kell említeni a túlságosan kemény padlóborításokat, amely talpi-, vagy Achilles-panaszokhoz vezethet, más, fokozott tapadású borítások hajlamosítanak a láb letapadására és szalagsérülésekre. A túlságosan alacsony hőfokra állított légkondi könnyen izombántalmakhoz, megfázáshoz vezethet. A megfelelő védőeszközök és azok szabályszerű alkalmazásának fontosságát már nem is kell külön hangsúlyozni.

A bekövetkezett sérülést azonban nem írhatjuk mindig rajtunk kívülálló tényezők számlájára. A sportsérülések belső okait nekünk kell a legjobban ismerni, és megfelelően reagálni. Ilyen belső ok az edzettségi állapotunknak megfelelő edzésprogram és edzéspartner, a bemelegítés és a levezetés betartása, a betegen, lázasan nem edzünk, nem versenyzünk elv betartása, a figyelmünket a küzdelemről elterelő pozitív vagy éppen szomorú életesemény.

A sportsérülésnél a hatóerő irányától, mértékétől, helyétől és szöveteink állapotától függően bekövetkező sérülés során nem „csak" az erőbehatásnak kitett szalag, ín, izom vagy csont károsodik, hanem az azt ellátó vérerek is. Az ezekből induló vérzés duzzanatot okoz, amely a fokozott szöveti nyomás révén nem csak fájdalommal és nyomásérzékenységgel jár, hanem például az elszakadt, de összegyógyulásra jó rostokat eltávolítja egymástól.
Az akut sportsérülés ellátásának legalapvetőbb sémája az úgynevezett EJNYE terápia (Emelés, Jegelés, Nyugalomba helyezés, Elasztikus pólya), amely a sokak számára ismert angol RICE betűszóval azonos (Rest, Ice, Compression, Elevation).

Amilyen egyszerűnek tűnik ez a terápiás séma, olyan könnyű hibásan alkalmazni.

Hogy mire kell figyelni, elolvashatja a cikk második felében!

Bejelentkezés

Regisztrálok Elfelejtettem a jelszavam

Szavazás

A hazai sportegészségügy katasztrofális helyzetben van?

A hazai sportegészségügy katasztrofális helyzetben van?

Egy, a napokban készült riportban a MOB egyik elnöki aspiránsa kijelentette, hogy a hazai sportegészségügy katasztrofális helyzetben van, és az utóbbi időkben nem hogy előrelépés történt, hanem tovább romlott a helyzet. Önnek mi a véleménye erről?