Az emészthető szénhidrátok az emésztőrendszerben egyszerű cukrokká alakulnak át, majd felszívódnak a vékonybélben, ahonnan közvetlenül a vérbe jutnak, majd a májba, illetve az izomba kerülnek. A szervezet által fel nem használt glukózt a máj és izom glikogén formájában tárolja. A szervezet csupán egy meghatározott mennyiségű glukózt képes elraktározni. A feleslegben lévő szőlőcukor zsírrá alakul át.

Egy 68 kg testtömegű férfi szervezte átlagosan 1800 kcal-t képes szénhidrát formájában raktározni: 1400 kcal az izomban, 320 kcal a májban, 80 kcal a vérben tárolódik. Mindemellett a zsírraktárak összességében 60.000 - 100.000 kcal-t is képesek felszabadítani, mellyel többszáz kilométert lehetne lefutni egyszerre. Sajnos azonban a legtöbb sportág tekintetében - így az állóképességi sportokban is - a zsírraktárak mobilizálása elenyésző, mert elsősorban szénhidrátot használnak a működő izmok. A szénhidrátraktározó képesség és a raktáron lévő mennyiség limitálja a sportteljesítményt. A raktárak lemerülése fáradtság formájában jelentkezik, amely drámai teljesítménycsökkenést von maga után. Az alacsony intenzitású mozgásformák (gyaloglás, aerobik, kocogás, vízitorna, társastánc, etc.) során a szervezet 55-60 %-ban a zsírokból nyeri az energiát. Azonban a magas intenzitású edzésprogram (intervall, gyorserőfejlesztés stb.) alatt igen nagy mennyiségű, gyorsan mobilizálható szénhidrátra van szükség. Minél edzettebb a sportoló, annál több szénhidrátot képes raktározni. Az edzett sportoló izomzata 20-50 %-kal több glikogént tartalmaz (Costill, Sherman et al, 1981), így 35-40g glikogént képes tárolni, mely feltöltés előtt átlagosan 32g. Edzetlen sportolók izomglikogén mennyisége mindössze 13g. Számos tudományos vizsgálati eredmény (Ackermarc et al., 1996) támasztja alá az alacsony szénhidrátbevitel teljesítményrontó hatását. Ahhoz, hogy megfelelő legyen a szénhidrátbevitel, a táplálkozás 55-60 %-át kell szénhidrátok formájában biztosítani.