Számos anekdota él a köztudatban egy-egy, nagy sikereket elért edzővel és tanítványával kapcsolatban. Például az egyik legeredményesebb triatlon bajnoknő elmesélte, hogy edzője éveken át rendkívül megterhelő mennyiségi és minőségi edzésprogramot írt elő, amelyből nem volt kis feladat regenerálódni. Sokan nem értették, hogy hogyan tud ennyire átszellemülten figyelni edzőjére és követni minden utasítását akár még a „mehaltam" érzések sorozatos jelentkezése mellett is.

Egyszer egy edzőtáborban történt, hogy a kiadós, három edzésből álló nap végén az edző segítséget kért tőle, hogy mit vásároljon neki vacsorára, mit szeret a legjobban. A tanítvány felsorolta a kedvelt ételeket, zöldségeket, gyümölcsöket és hozzátette, hogy valójában a nagy szemű szőlőt is imádja, de sajnos soha nem eszi, mivel a szőlő héját nem tudja megemészteni. A vacsora elkészítését az edző vállalta. Első fogásként sportolója kedvenc ételét, mozzarella sajtot szervírozott paradicsommal, kevés pestoval, friss barna kenyérrel. Desszertként pedig egy hatalmas tál, héjától megfosztott (!), nagy szemű, mézédes szőlő következett...

A fenti történet talán jó példája az edző és tanítványa között kialakult különleges kapcsolatnak, amelyben a sportoló személyiségének, teljesítőképességének, érzékenységének, terhelhetőségének ismerete kulcsszerepet játszik az eredményesség szempontjából. Természetesen első és legfontosabb dolog, hogy a felnőtt sportoló legyen tisztában saját magával és azzal is, hogy az élet során folyamatos átalakuláson, változáson megy keresztül testi, lelki és szellemi szinten egyaránt.

A jó tréner időt szakít az edzések előtti és utáni beszélgetésekre. Megkérdezi, hogy versenyzője mennyire fáradt el, mekkora izomlázat, fájdalmat érez, van-e étvágya, tudott-e jól aludni éjszaka, volt-e elég ideje pihenni, milyen ételeket, italokat fogyasztott, változott-e a testtömege, stb. A kérdések mellett rendkívül nagy szerep hárul a megfigyelésre is. Az arcmimika, a gesztusok és más metakommunikációs jelek adott esetben rengeteg információt hordoznak a versenyző fizikai és lelkiállapotáról. 

Guy Thibault (1993) az alábbi jelek figyelembevételét javasolja:

A versenyző...

• lábait „mázsásnak" érzi
• fáradt
• nem jó a közérzete
• izomláz gyötri
• beszélgetés közben nem néz az edző szemébe
• edzés után a megszokottnál több ideig tart a nyújtás, levezetés
• technikailag gyengébb teljesítményt nyújt edzés alatt
• figyelmetlenebb edzés alatt
• arcmimikája nem olyan, mint általában
• nyugalmi pulzusa magasabb
• testtömege csökkent
• étvágya megváltozott
• alacsonyabb a motivációja
• agresszívan nyilvánul meg
• csökkent az önbizalma
• csökkent az étkezés iránti érdeklődés
• elalvási nehézséggel, alvászavarokkal küzd

Nagyon fontos, hogy az edző felhívja sportolója figyelmét a megfelelő, izotóniás italokkal történő folyadékpótlás jelentőségére és biztosítja az edzés alatti folyamatos (20 percenkénti) folyadékbevitel lehetőségét. Ismeri a szénhidrátfeltöltés technikáját és egy-egy tét nélküli verseny előtt kipróbálja versenyzőjén, hogy megbizonyosodjon annak eredményességéről. Tudja, hogy mekkora szerepet játszik a vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag étkezés, valamint a probiotikumok edzések utáni bevitele. Figyelemmel kíséri a doppinglistán nem szereplő étrend-kiegészítő hatóanyagok lehetséges teljesítményfokozó hatásait és kontrollálja versenyzője étrend-kiegészítését.

A felsoroltak természetesen csak kis részét tudták illusztrálni mindannak a komplex feladatnak, amely az edzőkre hárul a felkészülés hosszú hónapjai, évei során. A sportoló és tréner közötti harmonikus kapcsolat elengedhetetlen feltétele az eredményes felkészülésnek.

Javasolt irodalom:

• Boros, Sz. (2009): Regeneráció a sportban, kézirat

• Court, W.E. (2000): Ginseng, the genus Panax, University of Bredford, UK, Harwood Academic Publisher

• Tihanyi A. (2012): Teljesítményfokozó sporttáplálkozás (Krea-Fitt kft., Budapest)