A derékfájás kezelésének elsődleges célja mindig a fájdalom csökkentése, megszüntetése, a funkciók helyreállítása és ha ez lehetséges, a kiváltó ok megszüntetése.
Konzervatív kezelés
Akut fájdalom
A megfelelő gerincszakasz nyugalomba helyezése már eredményes lehet. Kemény alapú fekhelyen történő fekvés, szükség esetén párnák segítségével történő kitámasztás nyugtató, fájdalomcsökkentő hatású. Fontos elvi szempont, hogy arra tanítsuk meg betegeinket, csak addig legyenek ágyhoz kötöttek, amíg a fájdalom lehetetlenné teszi mozgásukat. Javasoljuk, hogy óvatosan bár, de legyenek annyira aktívak, amennyire csak lehet. Fokozatosan próbálják folytatni napi tevékenységüket. Ebben segítségükre lehet, ha gerincfűzőt rendelünk számukra, melyet főleg az akut szakban és közvetlenül a nagy fájdalom enyhülésekor indokolt viselni.
Ha nem jelentkeznek radikuláris tünetek lokális hyperaemizáló kenőcsök, pakolások alkalmazása, a derék melegen tartása javasolható.
A betegek gyakran ismétlődő kérdésére a válasz: a meleg fürdő ilyenkor nem javasolt! Gyógyszeresen egyszerű fájdalomcsillapítók, nem-szteroid gyulladáscsökkentők és izomrelaxánsok adása javasolt. Injekciók adására ritán van szükség.
Ha radikuláris tüneteket is észlelünk (a fájdalom lesugárzik az alsó végtagba, a Laségue-tünet pozitív, zsibbadás, érzészavar, reflexeltérés jelentkezik, izommüködési zavarok lépnek fel) a fenti kezeléseken túl, megfelelő képzettség esetén, lokális injekciók adása is szóbajön. A paravertebralis izomzatba megfelelően adott Lidocain a kóros izomgörcsöt oldhatja, megszüntetve ezzel a fájdalom „circulus vitiosusát”. Kifejezett, makacs radikuláris tünetek esetén a periradiculáris Lidokain-szteroid kombinácíó csökkenti a gyök körüli oedémát és a fájdalmat. Csak gyakorlattal és kellő óvatossággal alkalmazzuk. A fájdalom a nem-szteroid gyulladáscsökkentők és az izomrelaxánsok mellett olykor ópiátok adását is szükségessé teszi. Intézeti körülmények között gyakran adják a panaszok enyhítésére a fenti gyógyszereket kombináltan tartalmazó un. ischiász-infúziót. Az óvatos, fokozatos mobilizálás mellett fájdalomcsillapító, funkciójavító fiziotherápiás eljárásokat is javasolhatunk.
Minden esetben fontos feladatunk a beteg kellő pszichés vezetése, a betegségtudat kialakulásának csökkentése.
A későbbi panaszok kivédése érdekében feltétlenül meg kell tanítani minden deréfájós betegünket arra, hogy megfelelő (megtanult) rendszeres tornával, úszással, ha az indokolt, testsúlycsökkentéssel, a fájdalmak kiújulási esélye jelentősen csökkenthető. Ki kell használnunk a rendszeres testmozgás szomatikus és pszichés pozitív hatásait: a panaszos izomzata megerősödik, törzse stabilizálódik, mozgása, munkavégzése könnyebbé válik, megszabadul szorongásaitól, betgségtudata mérséklődik, majd megszünik.
A krónikus derékfájdalmat leggyakrabban a gerinc degeneratív betegségei és statikai rendellenességei okoznak. Igazolt azonban, hogy az idült derékfájásban szenvedők között bizonyítottan magasabb a depresszió előfordulása. Az ő esetükben – a polypragmázia veszélyét elkerülve – a fájdalomcsillapítók, a mellékhatások figyelembevételével intermittálva adagolt nem-szteroid gyulladáscsökkentők és izomlazítók adása mellett, (pszichológus tanácsát kikérve) antidepresszánsok adása is indokolt. Ebbe az ördögi körbe (ti. mi volt előbb: a derékfájás, vagy a depresszió?) különösen sikeresesen tudunk belépni, ha elérjük, hogy a beteg – akár segítséggel is, de – rendszeresen tornázzon, éljen a balneotherápia lehetőségével, járjon uszodába.
Legjobb eredményt egy olyan komplex kezeléstől várhatunk, amely magába foglalja a helyes életmódra (élet és munkastílusra) történő nevelést, a folyamatos, pozitív életérzést sugalló pszichotherápiát, a rendszeres tornát és úszást, valamint szükség esetén a megfelelő gyógyszeres beavatkozást.
Műtéti kezelés
A gerincműtétek abszolút indokoltságát jelenti a „Cauda-szindróma” kialakulása (kétoldali lumboischialgia, vizelési, székelési zavarok jelentkezése, perianalis anaesztézia fennállása), illetve a frissen kialakult, súlyos alsó végtagi bénulás, izomerő csökkenés. Relatív indikáció esetén (mint pl. a nem befolyásolható, vagy alig csökkenő fájdalom, vagy a hosszan tartó enyhébb fájdalom, mely mögött igazolt discus hernia van) a műtéttel érdemes várni, mert a türelmes komplex kezelés gyakrabban jár kielégítő erdménnyel, mint az operáció.
Az idült derékfájós beteg rehabilitációja
A rehabilitáció természetesen mindig magában foglalja a szükségszerinti fájdalomcsillapítást, az izomspazmusok oldását megfelelő gyógyszerekkel, a fiziotherápiát (ultrahang, iontoforézis, meleg pakolások), a helyi relaxaciót célzó masszázst, az általános relaxáció érdekében végzett pszichés vezetést és a mozgásterápiát.
Ez utóbbi során az izomegyensúly korrigálása, az izmok funkciójának, erejének és állóképességének a helyreállítása a cél. Az egyensúlyt szimmetrikus gyakorlatok végeztetésével, az erőt ellenállás alkalmazásával, az állóképességet az egyes gyakorlatok ismétlésével, egyre hosszabb ideig való gyakorlásával fokozhatjuk. Minden esetben gyakorlott, jól felkészül gyógytornászok irányításával tanulják meg a betegek a végzendő gyakorlatokat. Fontos alapelv, hogy a beteg minden új gyakorlatot lassan, az egyes izomcsoportra, az új mozgásra koncentrálva végezzen. A tanulási folyamat során az irányítás mellett biztonságot szerezve már otthonában is folytathatja rendszeres tornáját.
A rehabilitácó része, hogy a betegek irányítás mellet gyakorolják és tanulják meg a mindennapi élettevékenységükhöz szükséges helyes mozgásmintákat is (emelés, leülés/felállás, ágyból felkelés, hajlás, fordulás stb.). Ennek a komplex programnak az eredményeként remélhető a panaszok teljes megszűnése, a beteg életminőségének hosszútávú javulása.