A lakosság, benne a sportolók körében is gyakoriak gyomor-bélrendszeri problémák, de sportolók a traumás hasi sérülések fokozott kockázatának is ki vannak téve.
Motilitási zavarok
A gyomor-bélrendszeri motilitási zavarok a szabadidős és versenysportolók jelentős részét érintik. A futók gyakrabban számolnak be a tünetekről, mint más állóképességi sportolók; ezért a futóbetegség kifejezést használják a futással összefüggésbe hozott székletelváltozások leírására. A motilitási zavarok különféle gyomor-bélrendszeri tünetekben nyilvánulnak meg, beleértve a hányingert, hányást, puffadást, görcsöket, székelési ingert vagy a székletürítés gyakoriságának változását. Az alsó gyomor-bélrendszeri tüneteket gyakrabban észlelik, mint a felső gyomor-bélrendszeri tüneteket, különösen női sportolóknál, valószínűleg a menstruációs ciklus hormonális változásai miatt. Úgy tűnik, hogy az edzetlen sportolóknál a kondícióromlás is fokozott tünetekhez vezet.
Az edzéssel járó gasztrointesztinális motilitási zavarok pontos etiológiája nem világos. Egyes elméletek szerint az edzés során bekövetkező izomnagyobbodás a vastagbél összenyomódását okozza, míg mások szerint az ok az izmok nagyobb véráramlása miatt a vastagbélbe jutó véráramlás csökkenése az edzés során. Más elméletek szerint mechanikai és hormonális változások okozzák a gyomor-bélrendszeren keresztül történő anyagtovábbítás megváltozott idejét. A legvalószínűbb, hogy az etiológiában több tényező is szerepet játszik, amelyeket az edzés intenzitása és a hidratáltsági állapot is befolyásolhat.
A tünetek jellemzően a testmozgás során vagy közvetlenül azt követően jelentkeznek, és a hasi görcsöktől az inkontinenciával járó súlyos hasmenésig terjedő tünetsort foglalhatnak magukban. A teljes kórtörténet felvétele során meg kell vizsgálni a közelmúltban történt utazásokat vagy szokatlan ételfogyasztást, hogy ki lehessen zárni a fertőzést. Az olyan tünetek, amelyek nem kapcsolódnak a testmozgáshoz, fel kell vetnie azt a gyanút, hogy a háttérben olyan betegség állhat, mint a gyulladásos bélbetegség vagy az irritábilis bél szindróma. Az értékelést és a vizsgálatokat a kórtörténet és a vizsgálati leletek, valamint a testmozgástól eltérő etiológiára utaló jelek alapján kell elvégezni. A kezelés során a tünetek megszűnéséig a pihenést, valamint a megfelelő folyadékpótlást kell hangsúlyozni. A tünetek megszűnése után a testmozgáshoz történő fokozatos visszatérés ajánlott. Sportolók esetén a hasmenés elleni szereket óvatosan kell alkalmazni, mivel növelhetik a hősérülés kockázatát. A tüneteket súlyosbító anyagok kerülése ajánlott. A magas rost- és zsírtartalmú ételeket, valamint a tejet és a gyümölcsöket a testmozgás előtt néhány órával kerülni kell. A fehérje- és gyógynövény-kiegészítőket szintén összefüggésbe hozták a tünetek fokozódásával. A tünetek enyhíthetők a testmozgás előtti bél- és hólyagürítéssel.
Gasztrooesophageális refluxbetegség (GERD)
A gastrooesophagealis refluxbetegség (GERD) olyan állapot, amikor a gyomor tartalma a nyelőcsőben (a torokból a gyomorba vezető izmos cső) felfelé halad. Jellemző tünetei közé tartozik a gyomorégés és a savas emésztési zavar, de a betegek gyakran panaszkodnak hányingerre, böfögésre, puffadásra, köhögésre vagy zihálásra. Számos olyan tényezőt azonosítottak, amely hozzájárul a GERD tüneteinek súlyosbodásához, többek között a növekvő életkor, az étkezés utáni testmozgás, a dohányzás, a magas zsírtartalmú étrend és a súlygyarapodás vagy elhízás. A sportolók akár 50%-a is érezhet GERD-tünetekre edzés közben, különösen akkor, ha korábban már volt GERD-je. A GERD kezelése az étrend és az életmód módosításával kezdődik. Ajánlott a lefekvést megelőző 3 órán belüli étkezés és a kiadós, nagy étkezések kerülése. A kerülendő élelmiszerek közé tartozik a koffein, a csokoládé, a menta, a zsíros ételek, a fűszeres ételek, a citrusfélék és a paradicsom. Egyéb viselkedésbeli változtatások, amelyek csökkenthetik a tüneteket: az esetleges dohányzás abbahagyása, a testsúly többlet csökkentése és az étkezés utáni 3 órában a testmozgás kerülése. Azoknak a betegeknek, akik nem reagálnak ezekre a változtatásokra, további gyógyszeres kezelésre lehet szükségük. A kezelés ellenére fennmaradó tünetek, különösen az idősebb felnőttek esetében, további értékelést és vizsgálatot igényelnek.
Trauma
A sportolók, különösen a kontaktsportokban részt vevő sportolók ki vannak téve a traumás hasi sérülések kockázatának. A hasfal izmai érzékenyek a húzódásokra vagy zúzódásokra. Az üreges szervek, például a vastagbél, a bél vagy a gyomor zúzódást vagy szakadást szenvedhetnek. A hasüreg szilárd szervei – mint például a máj és a lép – sérülékenyebbek, mint az üreges szervek. A lép merev tokja és sérülésveszélyes helyen lévő elhelyezkedése miatt közvetlen ütés vagy esetleg a közelében lévő borda törése következtében sérülhet meg. A sérült lép vérzése általában gyors, azonnali stabilizálást és kórházi beavatkozást igényel. A fertőző mononukleózisban szenvedő betegek különösen veszélyeztetettek a lép sérülése szempontjából. A lép megnagyobbodása (splenomegália) a mononukleózisban szenvedő betegek mintegy 50%-ánál fordul elő, és a fertőzés első 3-4 hetében a legnagyobb a léprepedés kockázata. A kontakt sportokból származó normál ütés a mononukleózis által fertőzött lépben repedést okozhat. Mononukleózisos betegnél normál fizikai aktivitás során, trauma nélkül is észleltek léprepedést.
Májsérülések/betegségek
A máj a legnagyobb szilárd hasi szerv, és alapvető szerepet játszik a szervezet fiziológiájában. Súlyos májsérülés a sportban szerencsére ritka, de leggyakrabban a nagy terheléssel járó sportágakban, mint például a labdarúgás, a birkózás, a rögbi fordulnak elő. A tompa májsérülések kisebb valószínűséggel okoznak súlyos vérzést, de zúzódások és vérömlenyek azonban kialakulhatnak. A sportoláshoz való visszatérés előtt teljes állapot-értékelésre és gondos megfigyelésre van szükség. A tünetmentes sportolóknál a májfunkciós tesztek emelkedettek lehetnek, ami feltehetően az erőteljes testmozgás során fellépő csökkent véráramlás következménye. A legtöbb esetben ezek a kóros májfunkciós értékek átmeneti és jóindulatúak, pihenés és ismételt vizsgálat után visszatérnek a normális állapotba. A tartós májfunkció-emelkedés további vizsgálatot igényel, ilyenkor olyan fertőzésekre kell gyanakodni, mint a hepatitis, a citomegalovírus vagy az Epstein-Barr-vírus. A hepatitis A könnyen átvihető a sportolók között szoros kontaktusban, széklet-száj úton vagy esetleg szennyezett élelmiszerrel vagy vízzel való érintkezés útján (különösen utazás során). A hepatitis B vagy C fertőzések vérről vérre vagy szexuális érintkezés útján terjednek. A megfelelő higiéniára vonatkozó oktatás, a jó kézmosás és a biztonságos (pl. óvszer) szexuális érintkezés, valamint a hepatitis A és B elleni védőoltás ajánlott megelőző intézkedések.
„Szúr az oldalam”: hasi fájdalom
Edzés közben a sportolók gyakran tapasztalnak éles oldalsó fájdalmat, amelyet általában „oldalszúrásnak” neveznek. Ez leggyakrabban futóknál és azoknál fordul elő, akik kondíciójukat vesztették és új edzésprogramot kezdenek. Úgy tűnik, hogy az étkezés utáni aktivitás szintén súlyosbító tényező. Pontos etiológiája nem ismert, de úgy gondolják, hogy a rekeszizom görcsének következménye, amely a rekeszizom rossz oxigénellátása miatt alakul ki. Úgy tűnik, hogy a tünetek az edzés folytatásával és a kondíció javulásával enyhülnek. A tartósan fennálló tünetek más gyomor-bélrendszeri okok gyanúja miatt további vizsgálatot igényelhetnek.
Források: Berkes I.: “A sportorvoslás alapjai. Sportsebészet” (OSEI, 1998) és „Sportsérülések ellátása” (kézirat, szerkesztő: Prof. Dr. Berkes István); Brown DL, Pappas CG., 2005; Bruno P. (In: Safran MR, McKeag DB, Van Camp SP, eds. Manual of Sports Medicine) 1998; Geminiani E.2021; Paluska SA. 2017