A vérplazmáról (a vér sejtes elemek nélküli része) már ejtettünk pár szót, a szérum összfehérje referenciatartománya 60-80 g/l. Ezen belül frakciók különíthetőek el: albumin (A), globulinok (G)(a globulinok számos alfrakcióra oszthatóak: alfa-, béta- és gamma-, azaz immunglobulinok). A plazmafehérjék többek között a védekezésben, illetve a gyulladásban (pl. gamma-globulinok, C-reaktív protein, komplement komponensek, citokinek), a plazma onkotikus (kolloidozmotikus) nyomásának fenntartásában (albumin), a vitaminok, hormonok, ásványi anyagok, zsír- és aminosavak és egyéb vegyületek szállításában (pl. albumin, transzferrin, cöruloplazmin), különféle reakciók katalizálásában (pl. pszeudokolinészteráz), valamint a véralvadásban (alvadási faktorok) játszanak szerepet. A normális A/G arány 1,5-2,5. Az A/G arány megváltozása a vérsejtsüllyedés (Westergren, We) gyorsulását idézi elő, ami kóros állapotra (általában gyulladásra) utal. A süllyedés vizsgálata során azt határozzák meg, hogy az alvadásban gátolt vér alakos elemei adott idő (pl. egy óra) alatt milyen mértékben ülepednek le. Referenciatartománya: férfiak: <10 mm/óra; nők: <15 mm/óra.
A véralvadás zavarai a véralvadási faktorok termelésének elégtelensége miatt jöhetnek létre AAS-ok alkalmazásakor, mivel az alvadási faktorok termelődési helye jórészt a máj hepatocytái (fibrinogén, protrombin, Hagemann-faktor, fibrinstabilizáló faktor, antitrombin III stb.), így ezek károsodása kihatással van a véralvadás folyamatára. Ez a probléma a szabadidő-sportolók körében jelentkezhet gyakrabban, mint a gyógyszerabúzus mellékhatása.