Az izomláz háttere
Megoszt
Az izomláz elsősorban szokatlan, nagy izomfeszülések után, elsősorban excentrikus és izometriás izomműködés következtében fellépő megkésett izomfájdalmat jelent. A fájdalom általában 24-48 órával a terhelés után éri el a csúcsát és együtt jár a maximális erőkifejtés nagyságának a csökkenésével. Az izomláz során az izom mikro szerkezetében jelentős sérülés fedezhető fel. A szarkomerek ellenálló képessége a feszüléssel szemben nem azonos, éppen ezért a szarkomerek az adott feszülés alatt különbözőképpen sérülhetnek. A feszülés következményeként a gyengébb szarkomerek esetében a miofilamentumok úgy eltávolodhatnak egymástól, hogy nem lesz közöttük átfedés, így nem tudnak újra kapcsolatba kerülni a mechanikai stressz miatt. A sérülés gyakran magában foglalja a sejtmembránt, a Z-lemezeket, a szarkoplazmatikus retikulumot és a transzverzális tubulusokat. A szarkoplazmatikus retikulum sérülésére – mely a Ca ion sejten belüli raktára – jelentősen megemelkedik a sejten belüli Ca ion mennyisége, amely aktivizálja a fehérje bontó enzimeket és elkezdődik a sérült fehérjék lebontása. A sérülés aktiválja az immunrendszert is, mely gyulladást eredményez a gyulladásserkentő citokineken, neutrofileken, makrofágokon, limfocitákon keresztül. A lokalizált gyulladás fontos része a gyógyító folyamatoknak.
Úgy tűnik, hogy a regenerációban fontos szerepet játszik az IGF-1, mely anabolikus hatású hormon, és a sérülés helyén aktivizálódó szatellit sejtekben nagy mennyiségben mutatták ki. A gyulladás egyik terméke, az NO mennyiségének a növekedése. Az NO relaxáló hatásain keresztül fontos szerepet játszhat abban, hogy az izomláz során csökken a maximális erő nagyságára, hiszen direkt módon csökkenti az aktin-miozin fehérjék kapcsolódását. Az is ismert, hogy a sérülés hatására a megnövekedett NO szint képes a szatellit sejteket (izomra jellemző őssejtek) aktiválni, melyek az első lépésben osztódnak, majd specializálódnak és izomsejté alakulnak. Így az NO hatása magában foglalja a sérülés javítását is, mely a szatellit sejtek aktiválása mellett a follisztatin termelést is serkenti, mely tovább emeli a regenerációs hatást.
Vizsgálatok kimutatták, hogy az izomban és a kötőszövetben lévő nociceptor, mely egy fájdalom érzékelő receptor, sérülés esetén üzenetet küld a gerincvelőbe és így fájdalmat érzünk. Érdekes módon ezeket a receptorokat a tejsav nem, de szintén az izomban fellelhető ATP, NO, glutamát, idegi növekedési faktor (nerve growth faktor, NGF) és a bradikinin képes ingerelni és ezáltal fájdalmat okozni. A fájdalom időtartamáért a gyulladás miatt termelődő NGF is felelős, mert az izomban található afferens, mielin hüvely nélküli c-idegrostokat ingerli (3.6. ábra).
Az izomláz összetett jelenség, melynek korántsem tisztázott minden részlete, de a mechanikai stressz okozta mikro sérülés és az azt követő gyulladás elmélete jól megalapozott. A köztudattal ellentétben a tejsav nem szerepel azon a listán, ami az izomláz sajátosságaiért (fájdalom, maximális erőcsökkenés és mikro sérülés) felelős. A terhelés során felszaporodó tejsav regenerációs ideje gyors, míg az izomláz jellemzői 24-48 órával a terhelés után jelentkeznek.
Szerző: Prod. Dr. Radák Zsolt