Betöltés

Mit keresel?

Aktív fiatalok Aktuális Etika, viselkedés Sportszülők

Az utánpótlásedzői hitvallás “életre keltése”

Megoszt

1. Legyél gyerekközpontú 

Mindig tartsd szem előtt a gyerekek érdekeit és figyelj oda rájuk. Ez nem a felnőttekről, hanem a gyerekek igényeiről szól!

  • Vedd le a „felnőtt szemüveget”, és próbáld meg a gyerek szemszögéből nézni a sportot! Az ő oldalukról egészen mást fogsz látni.
  • Értsd meg a gyerekek motivációját: Miért járnak edzésre? Mit szeretnének elérni? Mit szeretnek/nem szeretnek? Milyen korábbi élményeik, tapasztalataik vannak a sporttal kapcsolatban? 
  • Állapítsd meg tanítványaid fejlettségi szintjét. Ez lehetővé teszi, hogy meghatározd a szükségleteiket és az edzéseket a tanulás és az örömteli tevékenység maximalizálásának megfelelően alakítsd.

2. Fejlessz sokoldalúan 

Az edzéseken elsősorban úgy tekints a gyerekekre, mint emberekre, ne mint sportolókra.

  • Ne csak a testi, a pszichoszociális készségeik fejlesztése is szerepeljen a céljaid között.
  • Tedd lehetővé a pozitív énkép kialakulását azzal, hogy képességeiktől függetlenül megbecsülöd őket és segítesz nekik saját fejlődésükre és igyekezetükre koncentrálni.
  • Olyan közeget teremts, amelyik biztosítja és támogatja a gyerekek szociális, érzelmi, kognitív és erkölcsi fejlődését.
  • Ennek érdekében alkalmazz olyan gyakorlatokat, melyekben a gyerekek nem csak fizikailag vesznek részt, használj ki minden lehetőséget, hogy a mozgás mellett gondolkodásra is ösztönözd őket.
  • Nem az a jó edzés, ahol mindenki aktív és mozgásban van, hanem amelyik a gyerekeket sokoldalúan vonja be, még akkor is, ha éppen nem mozognak.

3. Legyél elfogadó

A képességek és a motiváció minden szintjével foglalkozz. Az edzői munka messze nem alkalmazható mindenkire egyformán. Ismerd meg tanítványaidat és merj velük különbözőképpen foglalkozni.

  • Bizonyosodj meg róla, hogy minden akadályt elhárítottál a részvétel útjából, tegyél azért, hogy minden gyerek otthonosan érezze magát, függetlenül a családi háttértől, motivációtól, képességektől, és korábbi tapasztalatoktól.
  • Köszönts minden gyereket egyenként, érdeklődj arról milyen napjuk volt.
  • Tehetségtől függetlenül minden gyerekre egyformán figyelj.
  • A differenciálás (olyan edzések vezetése, ahol minden gyerek tevékeny és tanul) az egyik legnehezebb edzői feladat. A gyerekek alapos ismeretét és gondos tervezést igényel, de megéri a fáradozást!
  • A differenciált edzés tervezésénél alkalmazd a Ken Black és Pam Stevenson által kidolgozott módszert:
    • Nyitott feladat: mindenki ugyanazt a feladatot csinálja megkötés nélkül
    • Módosított feladat: mindenki ugyanazt a feladatot csinálja, de a sikeres végrehajtás érdekében személyre szabott módosításokkal
    • Párhuzamos feladat: mindenki ugyanazt a feladatot csinálja, de tudásszintnek megfelelő csoportokban
    • Különböző gyakorlatok: a gyerekek más-más, igényeikre szabott feladatokat csinálnak

4. Teremts jó hangulatú, biztonságos környezetet 

A gyerekek tanulni akarnak és jól akarják érezni magukat. Ahhoz, hogy mindkettő teljesüljön, biztonságban kell érezniük magukat. Edzőként pozitív kapcsolatokat kell kialakítanod és jó hangulatú közeget kell teremtened, ami lehetővé teszi a sikerélményt és biztosítja a folyamatos részvételt.

  • Hogy mit kaphat a gyermek a sporttól, abban a legmeghatározóbb tényező az edzővel és a többi gyerekkel kialakított kapcsolat. Tegyél erőfeszítéseket és szánj időt a kapcsolatok építésére. Ez mindennél fontosabb.
  • Testi és érzelmi biztonság mindenekelőtt: o Bizonyosodj meg róla, hogy a környezet biztonságos: felszerelés, terem, külső körülmények, időjárás, stb. Mérlegelj minden körülményt, hogy minimalizáld a balesetek esélyét. o Bizonyosodj meg róla, hogy az érzelmi környezet biztonságos: a gyerekek sosem érezhetnek kényszert vagy félelmet az edző miatt. A szidás, kiabálás, fenyegetés, kigúnyolás nem tartozik a gyerekek sportjához. o A fentiek természetesen nem azt jelentik, hogy a fejlődés érdekében a gyermeket ne állítsuk kihívások elé vagy ne vonjuk felelősségre a viselkedése miatt, ennek azonban mindig a megfelelő módon kell történnie. 
  • Bizonyosodj meg róla, hogy a gyermekek örömteli és egészséges sportolása biztosított, azt nem fenyegeti semmilyen veszély (pl. legyenek biztonsági előírások és kötelezően betartandó szabályok).
  • Észszerűtlennek tűnhet, de ne hagyd, hogy a tanulás az örömszerzés útjába álljon. Pozitívabb az élmény, gyorsabb és maradandóbb a tanulás, ha a gyerekek élvezik az edzést és nagy kedvvel végzik a gyakorlatokat.
  • Az öröm különböző dolgokat jelenthet. Lehet egy új elem tanulásának izgalma, a boldogság, mikor először sikerül valamit jól végrehajtani. Lehet a versenyzés és a kihívás hangulata és időnként egyszerűen csak önfeledt bolondozás egy mókás gyakorlatban.
  • Ha neked örömet okoz az edzés, akkor a gyerekeknek is. Engedd el magad!

5. Tekintsd fő feladatodnak a sport és a mozgás megszerettetését.

Csak nagyon kevés gyerek akar profi sportoló lenni, és közülük is csak kevesen fognak azzá válni. De mindannyiukban megvan a lehetőség, hogy egészséges felnőttek legyenek. Ennek megalapozása része a munkádnak.

  • Dolgozz úgy, hogy a jövő héten is eljöjjenek az edzésre. Tedd élvezetessé, okozz örömet, legyen változatos és érdekes, biztosítsd a tanulást és a jó társaságot.  Érd el, hogy megszeressék!
  • Biztasd a családot arra, hogy ők is legyenek aktívak, pl. legyenek időnként gyerek-szülő edzések (kisebb gyerekeknél akár minden alkalommal), vagy beszélj a szülőkkel arról, hogy milyen fontos, hogy a gyerekek őket is aktívnak lássák.
  • Szakíts időt arra, hogy a gyerekek megértsék a sportolás előnyeit, a testmozgás és az egészséges életmód jelentőségét.

6. Fejlessz mozgáskészséget és játékkészséget.  

Ne foglalkozz túl sokat a sportági képzéssel. A fiatal gyerekeknek alapvető mozgáskészségeket kell elsajátítaniuk és a legtöbb sportágban használt általános taktikai elvek alapján meg kell tanulniuk játszani. Ez megnöveli a hosszú távú elköteleződést és növeli a teljesítményt.

  • Ha egy adott sportágban dolgozol, az edzéseid felismerhetően sportágspecifikusak lesznek, de többnyire általános elemekből állnak:
    • Alapvető motoros képességek/mozgáskészségek (egyensúly, téri tájékozódás, helyváltoztatás, mozgékonyság és koordináció)
    • Alapvető játékkészségek (pl. tér kihasználása, előnyök szerzése, anticipáció, egymás követése)
  • Ezek mindegyike fejleszthető élvezetes gyakorlatokkal és játékokkal a sportági kereteken belül. Nem kell feladnod a sportági képzést, hogy fejleszd az alapkészségeket, csak kreatívnak kell lenned: az edzésnek sportági jelleget kell adni, nem pedig túlzásba vinni.
  • Ahogy a gyerekek nőnek, fejlődnek és elsajátítják az alapvető mozgáskészségeket, bonyolultabb mozgásokat, sportági technikát és taktikát taníthatsz. 

7. Pozitívan, konstruktívan vond be a szülőket.

A szülő nem ellenség, hanem az edző, az iskola és a sportklub rendelkezésére álló legnagyobb erőforrás. A legjobbat akarják gyermeküknek, ahogy te is. A partnerség a kulcsfogalom.

  • Sosem tudod meg, miben segíthetnek a szülők, ha nem beszélsz velük. Kezdeményezz, és rendszeresen kommunikálj velük. A kötetlen pályaszéli beszélgetések mellett keríts sort egyéni és csoportos találkozókra is. Anonim online kérdőívet is használhatsz, hogy megismerd a véleményüket.
  • A szülők jobban ismerik gyerekeiket, mint bárki más. Ha meg akarod ismerni a tanítványaidat, hogy igényeiknek megfelelően tudd őket edzeni, beszélj a szülőkkel.
  • A szülők bámulatosak a szervezésben (egy családot irányítanak!), ahogy más speciális képességekkel is rendelkeznek a saját munkájukat illetően. Ez a tapasztalatokban és tudásban gazdag forrás a rendelkezésedre áll, de neked kell érte menned. Szükséged van valakire, aki segít az adminisztrációban, beszedi a tagdíjat, megtervezi a következő esemény plakátját, szponzort szerez, vezeti a kisbuszt, kellene egy segédedző, egy videós? A szülők legyenek az elsők, akikre gondolsz. Hozzá akarnak járulni gyermekük fejlődéséhez és csak a lehetőségre várnak, hogy segíthessenek.
  • Valóban, a szülők néha túlbuzgók és tesznek vagy mondanak olyan dolgokat, amiket nem kellene… Mégis, edzőként az is feladatod, hogy támogasd őket és értesd meg velük, hogyan segíthetik gyermeküket a sportolás értékeinek kiaknázásában. Az edző pedagógiai szerepét nem lehet eléggé hangsúlyozni.

8. Tervezz a tanítványok fejlettségének megfelelő, fejlődést biztosító programot és edzéseket.

A gyerekek egy tanulási folyamatban vesznek részt. Az utánpótlásedző munkája nem az, hogy a hétvégi versenyre felkészítse a tanítványait, hanem sokkal inkább az, hogy a közép- és hosszú távú, sokféle célt megvalósítsa. A tervezés elmaradása kudarchoz vezet!

  • Mindenekelőtt, pontosan tudnod kell, mit szeretnél elérni a tanítványaiddal. Hova akarsz eljutni? Mely képességeiket akarod fejleszteni (kondicionális, technikai, taktikai, mentális, pszichés, szociális)?
  • Ezután visszafele kell gondolkodnod, rövid- közép- és hosszú távú célokat kell felállítanod, terveket kell készítened, melyek segítik a gyerekeket a célok elérésében. A feladatodat befolyásolja az, hogy mennyi ideig fogsz dolgozni a gyerekekkel, de függetlenül attól, hogy 5 órát, 5 hetet, 5 hónapot vagy 5 évet töltesz el velük, tervezned kell. 
  • Az éves terv, a makro- mezo- és mikrociklusok, az egyes edzések és gyakorlatok tervei között világos összefüggésnek kell lennie, hogy lásd, mindez hogyan felel meg a közép- és hosszú távú céloknak.
  • A programnak, a terveknek és az edzéseknek meg kell felelniük az adott szintnek, azaz, figyelembe kell venni a gyermekek életkorát és fejlettségi szintjét. A gyerekek nem kis felnőttek! A képzést kell az ő szintjükhöz igazítani és nem fordítva.

9. Különféle módszereket alkalmazz, hogy segítsd a tanulást.

A tanulás egy komplex folyamat, nem egyik napról a másikra történik. A különböző oktatási módszerek és stratégiák különböző célokat szolgálnak a tanulás és a fejlődés különböző szakaszaiban, kiegészítik egymást és segítenek elérni a kitűzött célokat.

  • Nincs kizárólagos, bevált módszer az edzői munkában. Egyes edzői stratégiák jobban megfelelnek a fejlődés bizonyos szakaszaiban és más eredménnyel is járnak.
  • Az ismétlésre épülő, hosszabb, egy feladatra koncentráló gyakorlatok az új elem tanulásának kezdeti szakaszában hatékonyak. Gyors fejlődést eredményeznek és az edző is könnyebben irányítja, mit és hogyan tanuljanak. Ez a fajta gyakorlás amellett, hogy nem mindig élvezetes, nem vezet a készség kialakulásához és alkalmazásához az életszerű helyzetekben, mint pl. a mérkőzés vagy a verseny.
  • Ha egy technikai elemet már alapszinten elsajátítottak a gyerekek,    részben vagy teljesen a sportági helyzeteket modellező oktatási módszerek (pl. játékalapú oktatás, problémamegoldó szemlélet) alkalmazása javasolt. Ezek a gyakorlatok élvezetesebbek, maradandóbb tudást eredményeznek és játékhelyzetekben tanítanak, ami megkönnyíti az edzésen tanultak mérkőzéshelyzetben való alkalmazását. A fejlődés ugyanakkor lassabb ütemű, és az edző kevésbé tudja irányítani a folyamatot.
  • Függetlenül attól, hogy gyakorlat- vagy játékalapú módszert alkalmazunk, az edzéseken lehetőséget kell adni a gyerekeknek a problémamegoldásra, a technikai-taktikai megoldások megtalálására, hogy jobban megértsék a feladatot. Ez elősegíti a kezdeményezőkészséget és hozzájárul a fejlődésük iránti felelősségvállaláshoz.
  • Ez semmiképpen nem vagy-vagy helyzet. Az edzői munkában fel kell ismerni, hogy a gyermeknek vagy a csoportnak mikor van szüksége egyik vagy másik módszerre az eredményes tanulás és a tartós tudás megszerzésének érdekében.

10.  A versenyzést rendeld alá a képzésnek. 

A versenyzés önmagában nem jó vagy rossz. Minden azon múlik, hogy mennyire szervezett, vezetett és irányított. Ha megfelelően, a versenyzés rendkívül motiváló és örömteli tevékenység. A versenyzés számos dologra taníthatja a gyerekeket, mint pl. becsületesség, sportszerűség, tisztelet, csapatmunka, kitartás.

  • Bizonyosodj meg arról, hogy a verseny lebonyolítása és légköre megfelel a gyermekek szükségleteinek és fejlettségi szintjének.
  • A felnőtteknek való verseny gondolkodás nélküli másolása nem felel meg a gyerekeknek. Gondold át, hogyan tudod a legjobban a gyerekek képességeihez alakítani a versenyt, pl. a játékterület mérete, a labda mérete és súlya, a játékosok száma egy csapatban, a mérkőzés/verseny hossza, a háló/ütő/bot mérete, stb.
  • A versenyzés és a győzelem két külön dolog. A mérkőzések, versenyek célja nem a győzelem, hanem hogy a gyerekek megtanuljanak versenyezni. A versenyzés arról szól, hogy mindenki mindent megtesz, hogy a legjobbat hozza ki magából. A „győzni mindenáron” mentalitás tönkreteheti a játékot.
  • Egyes korosztályokban az eredményt, a győzelmet, a vereséget egyáltalán nem kellene számon tartani. A fesztiválszerű versenyzés – ahol nem számolják az eredményt – sokkal megfelelőbb lehet.
  • A gyerekek esetében a versenyzés a képzés eszköze. Különösen bizonyos kor felett, nagyszerűen szolgálja a teljesítménynövekedés értékelését, emellett növeli a motivációt és útmutatást ad a további szakmai feladatokhoz.
  • A versenyzés kitűnő módja annak, hogy a gyerekek társaságban legyenek, mint társak ismerkedjenek meg más csapatok sportolóival, ne mint ellenfelek. Néhány országban és sportágban a csapatok játékosait összekeverik és csapatokba osztják, így játsszák a mérkőzéseket!

Ha érdekli a SPORTSZÜLŐK témakör (edzői-, szülői viselkedés, sérülések, táplálkozás, sportpszichológia, gyermekbántalmazás megelőzése stb.), ha fontosnak tartja, hogy beszéljünk ezekről, lépjen be a SPORTSZÜLŐK Facebook csoportunkba (kattintson erre a szövegre)!

Forrás: Az utánpótlásedzői szakirodalom gyakorlatközpontú összefoglalása (iCoachKidsEU)

Tagek

Talán ez is érdekel

Kommentálj

Your email address will not be published. Required fields are marked *