Bokaficam, bokarándulás – sportsérülésekről röviden

A bokaficam gyakori sérülés, amely minden korosztályban és minden sportolási szinten előfordul, sőt, ez az első számú oka a sportolásból való kimaradásnak.

A bokaficam akkor következik be, amikor a bokát tartó erős szalagok túlfeszülnek és elszakadnak. A ficam súlyossága nagymértékben változhat az érintett szalagok számától és a szalagszakadás mértékétől.

A legtöbb ficam konzervatív kezelésekkel, például jéggel, „felpolcolással”, (azaz magasra helyezéssel), vény nélkül kapható gyógyszerekkel és egyszerű rehabilitációs gyakorlatokkal gyógyul. Ha azonban a boka a konzervatív kezelések ellenére több hétig duzzadt vagy fájdalmas marad, vagy ha nehezen lehet terhelni a bokát, akkor szükséges az orvisi kivizsgálás, hogy meg lehessen bizonyosodni arról, hogy nem súlyos bokaficamról vagy törésről van szó.

Ha a nem operatív kezelés ellenére sem javulnak a tünetek, akkor a sérült szalagok helyreállítása vagy rekonstrukciója érdekében műtétre lehet szükség.

Megfelelő kezelés és rehabilitáció nélkül a krónikus vagy kezeletlen súlyos ficam meggyengítheti a bokáját, ami valószínűbbé teszi az újrasérülést. Az ismételt bokaficam hosszú távú problémákhoz vezethet, beleértve a krónikus bokafájdalmat, ízületi gyulladást és instabilitást.

A bokaficam leírása

A szalagok erős, rostos szövetek, amelyek a csontokat a testben más csontokhoz kötik. A bokában számos szalag segít a csontokat megfelelő helyzetben tartani és stabilizálni az ízületet. Az ízület stabilitása mindenféle tevékenységhez fontos, beleértve az állást, a járást és a futást is.

• A bokaficamok mintegy 90%-a a boka elülső talofibuláris (ATFL) és calcaneofibuláris (CFL) szalagok – a boka külső oldalán lévő oldalsó szalagok – inverziós sérülésével jár (a lábfej befelé fordul).
• A ritkábban előforduló mediális bokaficamot a boka belső oldalán lévő deltaszalag everziós (a lábfej kifelé fordul) sérülése okozza.

A ficamok a szalagot alkotó rostok apró szakadásaitól a teljes szakadásig terjedhetnek.

Teljes szalagszakadás esetén a boka a kezdeti sérülési fázis elmúlása után instabillá válhat. Idővel ez az instabilitás a csontok és a porc, az ízület sima burkolatának sérüléséhez vezethet.

A bokaficam okai

A betegek gyakran a lábuk vagy a bokájuk csavarodására emlékeznek. A szalagok súlyos szakadása esetén pattanást is hallhat vagy érezhet. A ficam váratlanul, sokféle tevékenység során előfordulhat, például:

• futás, gyaloglás vagy edzés egyenetlen felületen;
• elesés vagy botlás;
• hirtelen irányváltást vagy ugró mozdulatokat igénylő sportokban való részvétel, mint például terepfutás, röplabda, kosárlabda, tenisz, labdarúgás.

A bokaficam tünetei

A bokaficam tüneteinek típusa és súlyossága a sérülés mértékétől függően nagymértékben változhat. A tünetek a következők lehetnek:

• fájdalom, mind nyugalomban, mind terhelés esetén;
• duzzanat;
• zúzódás;
• érzékenység érintésre;
• instabilitás, vagy az az érzés, hogy a boka „megadja” magát.

A súlyos ficam tünetei hasonlóak a csonttörés tüneteihez, és azonnali orvosi kivizsgálást igényelnek.

Orvosi vizsgálat

Fizikai vizsgálat

Az orvos a bokaficam diagnosztizálását kérdések feltételével kezdi a sérüléssel kapcsolatban, utána alaposan fizikai viszgálatnak veti alá a lábat és a bokát. A duzzanat és a gyulladás miatt ez a fizikális vizsgálat fájdalmas is lehet, és gyakran magában foglalja:

• Megfigyelés: a sérült boka és az ép boka összehasonlítása. Gyakran előfordul, hogy a kificamodott boka duzzadt és zúzódásos a sérült szalagok felett.
• Tapintás. a érzékenység gyakran a közvetlenül a sérült szalagok feletti területre korlátozódik. A diagnoszta óvatosan körbenyomkodja a bokát, hogy megállapítsa, mely szalagok sérültek.
• Mozgástartomány-vizsgálat. az orvos különböző irányokban mozgathatja a bokát; de egy merev, duzzadt bokát nehéz lehet mozgatni.
• Stabilitásvizsgálat. az orvos ellenőrzött módon több irányban manipulálhatja vagy húzhatja a bokáját, hogy felmérje a bokaízület stabilitását.

A bokaficam súlyosságát a duzzanat, a fájdalom, a zúzódás és a stabilitás mértéke alapján lehet megállapítani. Ha nehezen elviselhető a terhelés, vagy érzékenyek a lábfej és a boka csontjai, további vizsgálatokra lehet szükség a törés kizárásához.

Képalkotó vizsgálatok

A bokaficam nagyrészt klinikai diagnózis, amely a sérülés bekövetkezésének módján, a tüneteken és az orvos által végzett vizsgálaton alapul. Esetenként képalkotó vizsgálatokat, például röntgen- és mágneses rezonanciás képalkotó (MRI) vizsgálatokat végeznek, hogy kizárják a törést vagy a közeli inak és porcok egyéb sérülését.

Röntgenfelvételek. A röntgensugarak sűrű struktúrákról, például a csontokról nyújtanak képet. A tüneteitől és a vizsgálatától függően az orvos röntgenfelvételeket kérhet a boka és a lábfej csontjainak értékelésére. A súlyos bokaficam hasonló mértékű fájdalommal, zúzódással és duzzanattal járhat, mint egy törés, így nehéz különbséget tenni a kettő között.

Terheléses röntgenfelvételek. A sima röntgenfelvételek mellett a diagnoszta terheléses röntgenfelvételeket is elrendelhet. Ezeket a felvételeket úgy készítik, hogy a bokát különböző irányokba, ellenőrzött módon elmozdítják. A terheléses röntgenfelvételek segítenek megmutatni, hogy a boka instabil-e sérült szalagok miatt.

Mágneses rezonanciás képalkotó vizsgálat (MRI). A bokaficam diagnosztizálásához alapesetben nincs szükség MRI-vizsgálatra. Az MRI vizsgálat szükot:

• A boka körüli egyéb struktúrák, például a porcok és inak felmérése érdekében.
• Ha Önnél a magas bokaficam – az alsó lábszár csontjait (sípcsont és szárkapocscsont) összekötő szalagok és struktúrák sérülése – jelei mutatkoznak.
• Ha tünetei a sérülést követő 6-8 hétnél tovább fennállnak a konzervatív kezelés ellenére is

A bokaficam osztályozása

A vizsgálatot követően az orvos meghatározza a ficam fokozatát, ami segít a kezelési terv kidolgozásában. A ficamokat aszerint osztályozzák, hogy a szalagok mennyire sérültek.

1. fokozat

• A szalagszálak enyhe megnyúlása és mikroszkopikus szakadása;
• Enyhe érzékenység, zúzódás és duzzanat a boka körül;
• Általában nincs fájdalom terheléskor;
• A vizsgálat során nem tapasztalható instabilitás.

2. fokozat

• A szalag részleges szakadása;
• Mérsékelt érzékenység, zúzódás és duzzanat a boka körül;
• Enyhe fájdalom terheléssel;
• Enyhe instabilitás a vizsgálat során.

3. fokozat

• A szalag teljes szakadása;
• Jelentős érzékenység, véraláfutás és duzzanat a boka körül;
• Súlyos fájdalom terhelésre;
• Jelentős instabilitás a vizsgálat során.

A bokaficam kezelése

Konzervatív kezelés

Majdnem minden izolált alacsony fokozatú bokaficam műtét nélkül is kezelhető. Még a teljes szalagszakadás (3. fokozat) is meggyógyul műtéti beavatkozás nélkül, ha megfelelően rögzítik és rehabilitálják.

Háromfázisú program irányítja az összes bokaficam kezelését – az enyhétől a súlyosig:

1. fázis

• Rövid ideig tartó immobilizációt, pihenést és jeget tartalmaz a duzzanat csökkentésére.
• Ebben a fázisban javasolt a korai, tolerálható mértékű terhelés.
• A 2. fokozatú ficam esetén egy kivehető műanyag eszköz, például egy bokarögzítős „cipő” vagy egy aircast merevítő nyújthat támogatást.
• A 3. fokozatú ficam esetén rövid lábgipsz vagy gipszkötés szükséges 10-14 napig.
• A legtöbb esetben a duzzanat és a fájdalom 2-3 napig tart. Ez idő alatt a járás nehézkes lehet, szükség esetén mankó használatajavasolt.

2. fázis

• Általában a funkcionális rehabilitációt foglalja magában, amely a következőkre összpontosít:
  • Mozgásterjedelmi gyakorlatok;
  • Izometriás erősítés;
  • Propriocepciós (egyensúly) átképző gyakorlatok.
• Fontos, hogy ebben a fázisban a merevség elkerülése érdekében a boka immobilizálása megszűnjön.

3. fázis

• Tartalmazza az erősítő és propriocepciós gyakorlatok továbbfejlesztését és a sérülés előtti tevékenységekhez való fokozatos visszatérést. Ez olyan tevékenységekkel kezdődik, amelyek nem igénylik a boka elfordulását vagy csavarodását, majd később olyan tevékenységek következnek, amelyek éles, hirtelen fordulást igényelnek (irányváltás), mint például tenisz, kosárlabda vagy labdarúgás.
• A sport- és munkatevékenységekhez való korai visszatéréshez a boka merevítésére lehet szükség.

Ez a háromfázisú kezelési program kisebb ficamok esetén mindössze 2 hétig, súlyosabb sérülések esetén akár 6-12 hétig is eltarthat.

Otthoni kezelések

Enyhébb rándulások esetén orvos egyszerű otthoni kezelést javasolhat.

RICE protokoll. A sérülést követően a lehető leghamarabb kövesse a RICE protokollt:

• A boka pihentetése (Rest), ne járjon rajta, és ne térjen vissza a sportoláshoz.
• Azonnal jeget (Ice), hűtést kell alkalmazni a duzzanat csökkentésére. Ezt naponta 3-4 alkalommal 20-30 percig lehet alkalmazni. A bőrre közvetlenül nem alkalmazhtó a jégpakolás.
• A kompressziós kötszerek (Compression), kötések immobilizálják és támogatják a sérült bokát. A kompresszió segíthet a duzzanat csökkentésén is.
• Az első 48 órában a lehető leggyakrabban emelje (Elevate) a bokáját a szíve szintje fölé. A felemelés segít a duzzanat csökkentésében is.

Gyógyszeres kezelés. A nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID), például az ibuprofen és a naproxen segíthetnek a fájdalom és a duzzanat csillapításában. Mivel a duzzanat csökkentése és a fájdalomcsillapítás révén javítják a funkciót, enyhe rándulások esetén jobb választásnak bizonyulnak, mint a narkotikus fájdalomcsillapítók.

Fizikoterápia. A felépülés 2. és 3. fázisában végzett rehabilitációs gyakorlatok a rugalmasság, az erő és a propriocepció (egyensúlyérzékelés) javítására szolgálnak.

• Korai mozgatás. A merevség megelőzése érdekében az orvos vagy gyógytornász olyan gyakorlatokat ajánl, amelyek a boka ellenállás nélküli mozgásterjedelmét vagy kontrollált mozgását foglalják magukban.
• Erősítő gyakorlatok. Amint a duzzanat és a fájdalom enyhül, a kezelési tervbe a lábszár és a boka elülső és hátsó részén lévő dinamikus stabilizátorok (izmok és inak) erősítését célzó gyakorlatok kerülnek be. A vízi gyakorlatok akkor alkalmazhatók, ha az erősítő gyakorlatok, például a lábujjak felemelése túlságosan fájdalmas. Az ellenállással végzett gyakorlatok a tolerálhatóság függvényében kerülnek hozzáadásra.
• Propriocepció (egyensúly) tréning. A rossz egyensúly gyakran vezet ismétlődő ficamokhoz és boka instabilitáshoz. Jó példa az egyensúlygyakorlatra az érintett lábon való állás az ellentétes láb felemelésével és csukott szemmel. A rehabilitációnak ebben a szakaszában gyakran használnak egyensúlyozó platókat.
• Állóképességi és ügyességi gyakorlatok. Ha a boka már fájdalommentes, fokozatosan hozzá lehet adni más gyakorlatokat, például ügyességi gyakorlatokat. A fokozatosan kisebb 8-as számmitában való futás kiválóan alkalmas az agilitás, valamint a vádli és a boka erőnlétének fejlesztésére. A cél az erő és a mozgástartomány növelése, ahogy az egyensúly idővel javul.

Operatív kezelés

A bokaficam operatív kezelése ritka.

• A műtétet olyan sérülések esetén javasolják, amelyek nem reagálnak a konzervatív kezelésre, illetve olyan betegek esetében, akiknél a boka instabilitása és fájdalma hónapokig tartó rehabilitáció és nem operatív kezelés után is fennáll.
• Műtétre lehet szükség néhány súlyos bokaficam esetén is, amelyeknél a boka szindezmózisának instabilitása is fennáll.
• Néha műtétet javasolnak, ha a súlyos bokaficamhoz további sérülések társulnak, például bokaporc-sérülés vagy ínszakadás.

A műtét típusai

A műtéti lehetőségek közé tartoznak:

• Artroszkópia. Az artroszkópia során az orvos egy kis kamerával, az úgynevezett artroszkóppal belenéz a bokaízületbe. Miniatűr műszerekkel eltávolítja az ízületben esetleg megrekedt laza csont- vagy porcdarabokat, illetve a szalagok roncsolt részeit.
• Rekonstrukció. Előfordulhat, hogy az operatőr képes a szakadt szalagot varratokkal helyreállítani. Egyes esetekben a sérült szalagot a lábfejben és a boka körül található más szalagokból és/vagy inakból nyert szövetátültetéssel pótolható.

Gyógyulás

Immobilizáció. A műtétet követően jellemzően egy ideig a bokát rögzített állapotban kell tartani. A szalagok védelmére gipszet vagy védőcsizmát alkalmaznak. A korai mozgatás vagy terhelés újra elszakíthatja a rekonstruált szalagot.

Rehabilitáció. A műtét utáni rehabilitáció az erő és a mozgástartomány helyreállítását jelenti, hogy a boka visszanyerje a sérülés előtti funkcióit. A felépülés várható időtartama a sérülés mértékétől és az elvégzett műtéttől függ. A rehabilitáció hetektől akár hónapokig is eltarthat.

Gyógyulási esélyek

A bokaficam eredményei általában elég jók. Megfelelő kezelés és rehabilitáció mellett a legtöbb beteg egy idő után képes visszatérni a mindennapi tevékenységeihez, az eredeti sportszintre. A sikeres eredmények és az aktivitáshoz való visszatérés a következőktől függ:

• A ficam fokától;
• Vannak-e egyéb sérülések;
• A beteg elkötelezettsége a rehabilitációs gyakorlatok iránt. A nem teljes rehabilitáció a ficam utáni krónikus bokainstabilitás leggyakoribb oka. Ha a beteg abbahagyja az erősítő gyakorlatok elvégzését, a sérült szalag(ok) meggyengül(nek), és a beteget a jövőbeni bokaficamok kockázatának teszi ki.

Krónikus bokaficam

Ha egyszer már kificamodott a boka, előfordulhat, hogy újból megrándul, ha a szalagoknak nincs idejük a teljes gyógyulásra. Ez akkor fordulhat elő, ha a sérült a boka teljes gyógyulása, rehabilitálódása előtt visszatér a sportoláshoz vagy más tevékenységekhez. Nehéz megállapítani, hogy a szalag teljesen meggyógyult-e, de a tünetek (fájdalom és duzzanat) gyakran irányt mutathatnak a fizikoterápia és a funkció előrehaladásának.

Ha a fájdalom 4-6 hétnél tovább tart, krónikus bokaficamról lehet szó. Olyan dolgok, amelyek hajlamosak rontani egy már kificamodott bokán, a következők:

• egyenetlen felületre lépés;
• olyan sportokban való részvétel, amelyek hirtelen irányváltó mozdulatokat vagy a láb csavarodását igénylik.

A rendellenes propriocepció – a bokaficam gyakori szövődménye – szintén ismétlődő ficamokhoz vezethet.

Az ismételt sérülés krónikus instabilitást, fájdalmat, valamint az alapul szolgáló porc és csontok károsodását eredményezheti.

A bokaficam megelőzése

A bokaficam megelőzésének legjobb módja a jó izomerő, az egyensúly és a rugalmasság fenntartása. A következő óvintézkedések segítenek megelőzni a ficamokat:

• Edzés és fizikai aktivitás előtti alapos bemelegítés;
• A boka stabilitásának fokozása érdekében végzett erősítő gyakorlatok;
• Egyenetlen felületen történő sport (pl. terepfutás) során kiemelt figyelem;
• Megfelelő (sportághoz és sportolási környezethez) cípő.

Forrás: Bradley M. Kruckeberg, Taylor Beahrs és Steven L. Haddad írása az OrthoInfo oldalán (AAOS) jelent meg 2022-ben.