Bokarándulás kezelése

Bokasérülés. Bokarándulás (bokaficam) terápiája természetesen nagyban függ a sérülés súlyosságától, illetve a sérülés óta eltelt időtől.

Enyhébb sérülés kezelése

Az első típusú, enyhébb sérülésnél az előző cikkünkben leírt teendők (PRICE), esetleg gyulladáscsökkentő krémek alkalmazásával kiegészítve, hamar enyhítik a fájdalmat és a végtag dagadtságát. A beteg, amennyiben fájdalmai engedik, terhelheti a lábát, tehát segédeszköz (bot, mankó) nélkül járhat. Célszerű a boka bepólyálása rugalmas fáslival, esetleg valamilyen bokarögzítő felhelyezése járáskor, hogy a további sérüléseket megelőzzük. A sérült általában 1-2 héten belül visszatérhet a korábbi sporttevékenységéhez.

Részleges szalagsérülés ellátása

Részleges szalagsérülés esetén (második fokozat) általában egy hétig gipszsínben vagy bokarögzítőben, tehermentesítve kell pihentetni a bokát. A tehermentesítés azt jelenti, hogy járáskor nem helyezünk testsúlyt a sérült végtagra. A teljes tehermentesítés mankó vagy járókeret használatával oldható meg. Amikor a duzzanat kellően lelappadt, a sínt ún. aircast-re cserélik, mely egy olyan bokarögzítő, ami a boka lefelé és felfelé irányú mozgatását lehetővé teszi (és így a járást is), de az oldalirányú elmozdulásoktól véd. A rögzítőt általában 3-6 hétig kell hordani. A gyógytorna természetesen már ebben az időszakban elkezdődik. Ilyenkor célunk a végtag keringésének javítása, a bokamozgások teljes mértékű visszanyerése, illetve a használat hiánya miatt az egész alsó végtagot fenyegető izomgyengülés megelőzése.

Teljes szalagszakadás ellátása

A harmadik súlyossági fok már a teljes, instabilitással járó szalagszakadás, melyet többnyire műtétileg korrigálnak. A műtét után hosszabb ideig (4-6 hétig) rögzítik a bokát. A rögzítés eleinte nyitott gipszsín, melyet körkörös gipszre vagy air-cast rögzítőre cserélnek a duzzanat megszűntével. Természetesen a rögzítés ideje és módja, és a tehermentesítés mértéke nagyban függ a műtét jellegétől, illetve az operáló orvos által követett protokolltól. A rehabilitáció fő szakaszai jól leírhatóak (ez a séma a nem műtött szalagszakadás esetén is érvényes).

Korai rehabilitáció – a mozgásterápia kezdete

A korai időszakban elsődleges célunk a fájdalom és a duzzanat csökkentése, a gyógyuló szövetek védelme, az alsó végtag keringésének javítása és az izmok erejének fenntartása. Ennek érdekében hűtjük, megemeljük és pihentetjük a műtött bokát, átmozgatjuk a lábujjakat, a térdet, a csípőt, illetve az egészséges alsó végtagot (egy reflexmechanizmus révén az egyik végtag mozgása a másik oldali végtagban is fokozza a keringést). Az alsó végtag izmainak karbantartására ún. izometriás gyakorlatokat lehet alkalmazni. Ilyenkor erősen megfeszítjük az adott izmot anélkül, hogy bármelyik ízület elmozdulna. Fontos feladata ebben az időszakban a gyógytornásznak, hogy a tehermentesítéshez használatos eszköz (mankó, járókeret) használatát pontosan megtanítsa a sérültnek.

 A rehabilitáció következő szakasza – a bokamozgások bevezetése

A következő fázisban a fenti célok kiegészülnek a boka teljes mozgáspályájának visszanyerésével (egyenlőre az oldalirányú mozgásokat mellőzve) amit a beteg által végzett, azaz aktív gyakorlatokkal érhetünk el (lábfej le- és visszafeszítése, az Achilles-ín nyújtása törülköző segítségével, stb.). Továbbra is gondot fordítunk az alsó végtagi izomzat karbantartására. Amennyiben már testsúlyterheléssel is járhat a beteg, a normális járáskép visszaszerzésére (ne fordítsa ki a csípőjét, ne sántítson stb.).

 Testsúlyterheléssel végzett feladatok

Amikor már tehermentesítés nélkül járhat a beteg, a mozgásprogram is színesedik. A korábban ismertetett gyakorlatok mellett állva végzett izomerősítő feladatokat is végezhet a sérült (apró guggolások, kitörések, fel-és lelépések). Természetesen minden gyakorlatot csak fájdalomhatárig végeztetünk.

 A mozgásterápia kiteljesedése – izomerősítés, proprioceptív tréning

Amennyiben az operáló orvos is úgy ítéli, a beteg végül eljut a rehabilitáció utolsó szakaszába. Ilyenkor a rögzítésre már csak valamilyen könnyebb bokarögzítőt, rugalmas pólyát, vagy tape-et alkalmaznak. A boka teljes mozgáspályáját az eddig tiltott irányokba is vissza kell nyerni, ezért forszírozzuk a lábfej kifelé- és befelé fordítását (inversio és eversio), a bokakörzéseket.

Mivel a boka körüli izomzat megerősítése segíti az ízület stabilizálását, ezeket a gyakorlatokat ellenállással szemben (többnyire gumiszalag ellenében) is végeztetjük. A korábban végzett álló- és járógyakorlatok mellett nagy hangsúlyt kap a proprioceptív tréning. Ennek során az ízületi helyzet pontos érzékelését, és a nem tudatosuló védelmi funkciókat fejlesztjük. Ennek megvalósítására instabil helyzeteket teremtünk, akár egyszerűen a testhelyzet kiválasztásával, pl. fél lábon állás, akár eszközök (stability trainer, trambulin, stb.) segítségével. Ez a mozgásprogram nagyban segíti a további sérülések megelőzését.

Természetesen az egyes szakaszokba való átlépés ideje nagyban függ a sérült általános kondíciójától és a szövetek gyógyhajlamától,  de minden esetben nagyon fontos, hogy a napi aktivitáshoz és a sporttevékenységhez csak fokozatosan térjen vissza a sérült.

Az aktív mozgásprogram mellett még számtalan eszköz áll a gyógytornászok rendelkezésére, amivel kitűzött céljaikat elérhetik.  Ide tartozik az elektroterápia, a masszázs, a hidroterápia, különböző taping technikák, az ízület manuális mobilizálása, és nem utolsósorban a beteg oktatása, hogy a további sérülések esélyét minimálisra csökkentse.

Milyen segédeszközöket használunk a rehabilitáció során?

A kezdeti időszakban szükséges teljes tehermentesítés két mankó vagy járókeret segítségével valósítható meg.

 Mankók

Fiatal, jó általános állapotú sérültek általában könyökmankót kapnak, mely használatának megtanítása a gyógytornász feladata. Fontos a mankó hosszának pontos beállítása: alaphelyzetben a törzs egyenes, a könyök enyhén hajlított helyzetű, a kéz pedig a nagytompor magasságában támaszkodik. Így egy stabil, a vállakat és a csuklót egyaránt kímélő helyzet jön létre.

Amennyiben valamilyen okból a könyökmankó nem használható (pl. gyengébb beteg), hónaljmankóval is megoldható a sérült végtag tehermentesítése. Itt is kulcsfontosságú a segédeszköz hosszának a beteg magasságához igazítása. Mankók segítségével egy viszonylag gyors, ám rendkívül energiaigényes járásforma valósítható meg, és a lépcsőzés is lehetséges.

 Járókeret

Idősebb betegek többnyire járókeretet használnak, melynek hátránya, hogy nagyon lassú haladást tesz lehetővé, miközben a beteget egy görnyedt, természetellenes tartásba kényszeríti. Igen körülményes az irányváltoztatás, a lépcsőzés pedig kivitelezhetetlen. Cserébe azonban – megfelelő használat esetén – biztonságos, stabil helyváltoztatást biztosít.

Részleges tehermentesítésre elegendő egy mankó vagy járóbot használata is, de rendkívül fontos, hogy ezek mindig a sérült oldali végtaggal ellentétes kézbe kerüljenek, különben csak még inkább ránehezedünk a fájó bokára!

Bokarögzítő brace

A testtávoli eszközökön kívül ennél a sérüléstípusnál nagy jelentőségű a bokára helyezett rögzítő típusa. Szerencsés esetben a duzzanat és a fájdalom csökkenése után a nyitott gipszsínt nem körkörös gipszre, hanem air-cast-re cserélik. Ez a fajta brace (azaz rögzítőeszköz) két, levegővel töltött elemből áll, melyek erős pántokkal kapcsolódnak, és mindkét oldalról támasztják a bokát. A levegő nyomása csökkenti a duzzanatot és a fájdalmat, ugyanakkor nem szorítja el a végtag keringését. Cipőben is viselhető, és ami a legfontosabb: úgy véd az oldalirányú elmozdulásoktól, hogy a láb lefelé-és felfelé elmozdulását, és így a járást nem akadályozza. Mivel a szalagok a mozgással járó ingerek hatására gyorsabban regenerálódnak, a gyógyulást is segíti ez a fajta rögzítési mód, azon túl, hogy a sérült számára is jóval kellemesebbé teszi a rehabilitációs időszakot.