Betöltés

Mit keresel?

Boka Elsősegély Slider Sportsérülés

Bokasérülés – sportbalesetek

Megoszt

Sportsérülések során szerzett bokasérülés a következő típusú lehet: bokarándulás, törés és szalagsérülések.

Bokarándulások

A bokarándulások a leggyakoribb sportsérülések. Előfordulásuk aránya 15–20%. Az ilyen típusú bokasérülés jellemző sportágai a labdajátékok, ezen belül is a kosárlabda vezet. A felső ugróízület stabilitását biztosító statikus tényezők a csontos struktúra és a szalagrendszer (külbokaszalagok, delta-szalag, syndesmosis). A dinamikus stabilizátorok az izmok, melyek közül a peroneusok a supinatios, a m. tibialis posterior és az extensorok a pronatios túlmozgás ellen védenek.

Ligamentum deltoideum és a tibiofibularis syndesmosis sérülése

Izoláltan ritkán sérülnek. Többnyire pronatios mechanizmussal, bokatáji törésekkel együtt fordul elő szakadásuk.

hirdetés

Tünetek és diagnózis

  • A tünetek is ennek megfelelően kombinálódnak: duzzanat, fájdalom, terhelésképtelenség, kóros mozgathatóság, nyomásérzékenység;
  • Stabilitás-vizsgálat röntgenfelvétel előtt tilos!
  • Ha a röntgenvizsgálat nem mutat törést, artrográfia igazolhatja a diagnózist.

Kezelés

  • A helyszínen rögzítés, hűtés, tehermentesítés a teendő;
  • A delta-szalag izolált (részleges) sérülése konzervatív;
  • A syndesmolysis műtéti kezelést igényel.

Sportképesség

A bokasérülés után 2–3 hónap múlva áll helyre.

Bokatáji törések

Szintén a labdajátékokban a leggyakoribbak. Minél jobb, erősebb bokavédőfelszerelést használnak a sportolók, annál magasabban (proximálisabban) jön létre a törés (sísport). Fiataloknál azonos mechanizmussal (pronatios vagy supinatios) epiphyseolysisek alakulhatnak ki.

Tünetek és diagnózis

  • A törések tünetei, főként ha nincs jelentős elmozdulás, nem különböznek lényegesen a leírt lágyrészsérülések tüneteitől. Ezért a helyszíni ellátásban–minden bizonytalan esetben–tehermentesítés és rögzítés szükséges;
  • Radiológiai vizsgálat alapján dönthető el a törés diagnózisa, valamint típusa, elmozdulása, pontos helye a felső ugróízület magasságához viszonyítva.

Kezelés

  • A diagnózis ismeretében határozható meg a kezelés módszere, mely konzervatív (gipszrögzítés) vagy műtéti (osteosynthesis) lehet.

Sportképesség

A teljes sportképesség–a csontgyógyulást követő rehabilitáció eredményességétől függően–minimálisan 3 hónap.

Akut külbokaszalag-sérülés

Szupinációs mechanizmussal alakul ki. Ilyen típusú az összes bokasérülés 85%-a. Jellemző sportágak a labdajátékok. Kosárlabdázóknál különösen gyakori. A krónikus instabilitás közel 100%-ban lateralis irányú. A három részből álló szalagrendszer (lig. talofib. ant., lig. calcaneofib., lig. talofib. post.) legsérülékenyebb része a lig. talofib. anterius, ennek oka az alacsony szakítószilárdsága és anatómiai helyzete. Súlyosabb sérülésnél a calcaneofibularis szalag is – legritkábban mindhárom – szakad. A sérülésre hajlamosít a sarokcsont varus állása, a túlsúly, az izomgyengeség és a laza szalagrendszer, a külső okok közül a sportág (gyakori irányváltoztatással járó labdajátékok) a legfontosabb, szerepe van még az egyenetlen talajnak és nem megfelelő sportcipőnek is.

Tünetek és diagnózis

  • Fájdalom, duzzanat, nyomásérzékenység, peroneus ínhüvely-bevérzés (calcaneofibularis szakadás jele), Achilles-ín kontúr elmosódottsága (haemarthros jele), funkciócsökkenés és terhelésképtelenség, a sérülés súlyossága szerint. A tüneteket azonban a sérülés súlyosságán kívül az eltelt idő, az első ellátás módja, valamint az immobilizáció és tehermentesítés is befolyásolja;
  • A pontos diagnózishoz natív röntgenfelvételek után stabilitásvizsgálatok (asztalfiók-teszt, supinatios-teszt) javasoltak, melyek tartott röntgenfelvételekkel objektivizálhatók, mérhetők és dokumentálhatók. A szalagsérülés mértéke artrográfiával is megállapítható, de léteznek egyéb vizsgálati módszerek is (peroneus-tenographia, stressz-tenographia).

Kezelés

A kezelés módja a szalagszakadás mértékétől függ. Az akut sérüléseket súlyosságuk szerint három stádiumba soroljuk.

  1. Minimális duzzanat, pontszerú, körülírt nyomásérzékenység, haemarthros nincs, minimális a funkciócsökkenés, negatívak a stabilitási tesztek és röntgenek. Kezelése: pólyázás (lehetőség szerint öntapadó pólyával), hűtés, nem-szteroidok, iontophoresis, gyógytorna. A sérült mindvégig bokarögzítőben terhelve járhat. A kezelés tartama (sportképesség) 1–2hét;
  2. Mérsékelt instabilitásnak is nevezhető, haemarthros, diffúz érzékenység és lateralis lágyrészduzzanat, a beteg terhelni tudja a végtagot, de kifejezett sántítással. Az asztalfiók-teszt és a tartott felvétel pozitív, a supinatios-teszt és felvétel negatív. Kezelése: 1hét tehermentesítés (gipszsínban vagy bokarögzítőben), a kiegészítő eljárások azonosak az előző stádiumnál leírtakkal, majd fokozatos terhelés bokarögzítőben, rehabilitáció (peroneus erősítés, proprioceptív tréning). A kezelés tartama 3–6 hét;
  3. Kifejezett haemarthros, diffúz lágyrészduzzanat és érzékenység, terhelésképtelenség jellemző, pozitívak a stabilitási tesztek és tartott felvételek. A kezelés ebben a stádiumban lehet műtéti vagy konzervatív. Műtét indokolt: aktív sportoló, primer sérülésénél, ha a tartott felvételen a talus billenés 20°-ot meghaladja (és ez az ép ellenoldalinál 10°-kal több). Természetesen az egyes esetekben további egyéni szempontokat is figyelembe kell venni. A műtét (szalagvarrat) után 4 hét rögzítést (gipsz vagy bokarögzítő) alkalmazunk. Konzervatív kezelés során sem több a rögzítési idő 4hétnél. Ezt követi a korábban részletezett utókezelés. A sportba való visszatérés tartama 2–3 hónap.

Megelőzés

  • Ragasztás (taping);
  • Bokarögzítők (rugalmas pólya nem alkalmas).
Tags:

Talán ez is érdekel

Kommentálj

Your email address will not be published. Required fields are marked *

For security, use of Google's reCAPTCHA service is required which is subject to the Google Privacy Policy and Terms of Use.

I agree to these terms.