Betöltés

Mit keresel?

Medence és comb Sportsérülés

Combsérülés – sportsérülésekről röviden

Megoszt

A combizomzat sérülései – combsérülések – jellegzetes sportsérülések, sportolóknál sokkal gyakrabban fordulnak elő, mint a normál populációban. Az egyes izomcsoportoknak megfelelően tipikus a sportági megoszlás aránya is (különösen a sok futással és ugrással járó sportok esetében). Különösen gyakoriak az izomhúzódások és zúzódások. A négyfejű combizom (m. quadriceps femoris) húzódásai gyakoriak a futó-, ugró- és rúgó sportokban, például a futóknál , a kosárlabdában és a labdarúgásban. A combizomhúzódások gyakran fordulnak elő a nagy sebességű futással és rúgásokkal járó sportágakban, például sprint, akadályfutás, távolugrás, futball és gyeplabda. A labdarúgásban a combcsontsérülések az összes sérülés 12%-át teszik ki. Ezeknek a sérüléseknek a kiújulási aránya is a legmagasabb (34%). A négyfejűizom-zúzódások rendkívül gyakoriak az olyan kontakt sportokban, mint a futball és a kosárlabda, valamint a labdás sportokban, mint a jégkorong, a lacrosse és a krikett.

Anatómia

A combcsont az egyetlen csont a combban. A comb elülső részén található quadriceps izomcsoport a rectus femorist, a vastus lateralist, a vastus medialis obliquust és a sartoriust tartalmazza. Ezek a legerősebb izmok a comb elülső részén, és a térd kinyújtását szolgálják. A comb hátsó részében lévő combhajlító izomcsoport a biceps femorisból, a semimembranosusból és a semitendinosusból áll. A biceps femorisnak két feje van. A rövid fej csak a térdre hat, és a közös peronealis ideg, míg a hosszú fejet az ülőideg sípcsonti szakasza ingerli. A combhajlító izmok két ízületet kereszteznek, és a csípő nyújtásáért és a térd hajlításáért felelősek. A semitendinosus, a semimembranosus és a bicepsz hosszú feje az ülőgumón ered.

Az adductor magnus a csípő nyújtásában és adductiójában működik, és az isiászideg tibialis szakasza ingerli, akárcsak a legtöbb combfeszítő izmot. Az adductor magnus hátsó részét anatómiai elhelyezkedése miatt néha funkcionálisan a combizomcsoport részének tekintik.

combsérülés

A combsérülés értékelése

A sérülés részletei

A fájdalom pontos helye és a sérülés mechanizmusa combsérülés esetén segíthet a pontos diagnózis felállításában. Zúzódás vagy izomhúzódás esetén a fájdalom helye általában jól lokalizálható. A comb elülső részének zúzódásai leggyakrabban a comb anterolaterális részén vagy a vastus medialis obliquusban fordulnak elő, de bárhol előfordulhatnak.

A sérülés mechanizmusa általában különbséget tesz az izomhúzódások és a zúzódások között. Az izomhúzódások általában akkor fordulnak elő, amikor a sportoló futás közben nagyobb sebességre törekszik, vagy rúgás közben nagyobb távolságot tesz meg. A sportoló általában egy konkrét eseményre emlékszik, amely fájdalmat és azonnali funkcionális korlátozást okoz. A zúzódás azonban általában közvetlen ütés eredménye. A sportoló életkora és csontrendszeri érettsége befolyásolhatja a látott sérülés típusát, mivel a serdülők sérülési mintázatai eltérnek a felnőttekétől, mint például az avulziós törések, amelyeket fiatalabb betegeknél nyílt apofízisnél látunk.

A combot ért súlyos sérülések esetén előfordulhat, hogy a sportoló nem tudja folytatni a sporttevékenységet és nem tud fájdalom nélkül járni vagy futni. A sérülés helyén duzzanat és véraláfutás jelentkezhet. A combot ért sérüléseket kezdetben a PRICE (rögzítés, pihenés, jegelés/hűtés, kompresszió és a végtag megemelése) kezeléssel kell kezelni a duzzanat csökkentése érdekében. Az olyan tényezők, mint a forró zuhanyozás/fürdő, a meleg dörzsölés, a túlzott aktivitás vagy az alkoholfogyasztás súlyosbíthatják a combsérüléseket és megakadályozhatják a gyógyulást.

Bizonyos sportágak, mint például a labdarúgás, a jégkorong és a rögbi valószínűbbé teszik a combsérüléseket. Az edzésprogramban bekövetkezett akut változások hozzájárulhatnak a sérülésekhez. A korábbi combsérülések hajlamosíthatják a sportolót a visszatérő sérülésekre. A sportoló életkora is fontos, mivel a gyermekek és serdülők növekedési időszakában az izmok rugalmatlansága és izomegyensúlyhiánya hajlamosíthatja őket combsérülésekre.

A fokozatosan kezdődő és rosszul lokalizált combfájdalom stressztörésre vagy esetleges daganatra utalhat. Ha az elülső vagy hátsó combfájdalom változó, rosszul lokalizált, és nincsenek specifikus súlyosbító tényezők, a fájdalom sugárzó jellegű lehet. A kétoldali combfájdalom általában az ágyéki gerincből ered. A helyes diagnózis felállításához elengedhetetlen a magas gyanúindex és annak megértése, hogy milyen struktúrák irányíthatják a fájdalmat a hátsó combba. Bármilyen „vörös zászlós” tünet, mint például éjszakai fájdalom, éjszakai izzadás, fogyás vagy neurológiai tünetek, például zsibbadás vagy bizsergés, a combfájdalom okaként fertőzésre vagy rákra utalhat.

Fizikai vizsgálatok

A comb akut sérülése esetén a diagnózis általában egyértelmű, és a sérülés általában a helyi struktúrákra korlátozódik. Ha a fájdalom alattomosabban jelentkezik, a sérülés oka kevésbé egyértelmű, és a csípőből, a keresztcsont-ízületből vagy a hát alsó részéből eredhet.

A combsérülések a comb elülső vagy hátsó részén zúzódást, duzzanatot, sorvadást vagy egyéb deformitást eredményezhetnek. A sérült láb és a nem sérült láb összehasonlítása rávilágíthat az esetleges rendellenességekre. A combsérüléssel küzdő sportolók sántíthatnak, és képtelenek lehetnek a lábuk normális mozgatására. A csípő és a térd mozgástartománya is korlátozódhat. A comb elülső részénél a négyfejű combizom nyújtása (a sportoló hasra fekszik, és megpróbálja a sarkát a fenékhez közelíteni) csökkenhet, vagy fájdalmat okozhat. Hátsó combsérülések esetén a combhajlítóizom nyújtása (a sportoló a hátára fekszik, és az érintett lábat a fájdalomig, majd a hatótávolság végéig emeli) fájdalmat okozhat.

A combizom ereje a sérülés következtében csökkenhet. A sportolónak izomgyengesége vagy fájdalma lehet, amikor megpróbál bizonyos mozdulatoknak végrehajtani. Négyfejűizom-sérülés esetén például előfordulhat, hogy a sportoló nem tudja kinyújtani a térdét ellenállással szemben, amikor csípőjét és térdét 90°-ig behajlítva ül. Hasonlóképpen, a sportoló lehet, hogy nem tudja ellenállással szemben behajlítani a csípőjét. Combizomsérülések esetén a sportoló képtelen lehet a térdét ellenállással szemben hajlítani, miközben hason fekszik. A sportoló a fájdalom vagy gyengeség miatt nem tud guggolni, ugrani, ugrálni, futni vagy rúgni.

A combsérülésekhez érzékenység, duzzanat vagy az izomhas hibái társulhatnak. Az izomhas hibái kifejezettebbek lehetnek, amikor az érintett izom összehúzódik. A combhajlító izom eredete a gumóizomzatnál szintén érzékeny lehet combhajlítóizom-sérülések esetén. Ezenkívül a farizmok tapintásra érzékenyek lehetnek.

A combcsont terheléses törése fájdalmat okozhat a combban, amikor az u.n. Fulcrum tesztet végzik. A sportoló az ágy szélén ülve, a lábakat lógatva, a vizsgáló nyomást gyakorol a distalis combcsontra. Ha a sportolónak ezzel a manőverrel a combban jelentkező fájdalma megismétlődik, az terheléses törésre utal.

combsérülés Fulcrum teszt

Néha a combfájdalom neurológiai problémához kapcsolódik. Bizonyos vizsgálatok, az úgynevezett idegi feszültségvizsgálatok segíthetnek annak megállapításában, hogy a combfájdalmat az idegek károsodása okozza. Elülső combfájdalom esetén egy módosított Thomas-tesztet lehet végezni úgy, hogy a beteg hanyatt fekszik, és a lábak az ágy végétől távolabb vannak. A beteg hajlítja a nyaki és a felső mellkasi gerincet, miközben a vizsgáló passzívan hajlítja a beteg térdét, miközben a másik lábát kinyújtja. A beteg tüneteinek reprodukálása idegérintettséget jelez. A hátsó combfájdalom esetén a lecsúszásvizsgálatot úgy lehet elvégezni, hogy a beteg az ágy végének szélén ül. A vizsgáló behajlítja a beteg nyaki és felső mellkasi gerincét, majd kinyújtja a beteg lábát. A tünetek reprodukálása idegi komponensre utal.

Képalkotó vizsgálatok

Az elülső combfájdalommal küzdő sportolóknál általában nincs szükség képalkotó vizsgálatokra. A röntgenvizsgálat jelezheti a myositis ossificans (az izom meszesedése) fennállását egy nem javuló quadriceps-sérülésben. Az ultrahang megerősíti a vérömleny jelenlétét, és korai meszesedést mutathat. A röntgenfelvételeken stressztörések is kimutathatók.

Ha a combfájdalom krónikus és csípővizsgálattal társul, csípőröntgent kell készíteni. Felnőtteknél ízületi gyulladásra utaló jelek lehetnek. Fiatalabb betegeknél Legg-Calvé-Perthes-kór vagy elcsúszott combcsonti epifízis mutatható ki.

combsérülés Usain Bolt

A combsérülés megelőzése

Számos akut combsérülés megelőzhető megfelelő nyújtással, megfelelő erősítéssel és megfelelő bemelegítéssel. Az adott sportágnak megfelelő védőfelszerelést kell viselni és azokat megfelelően kell karbantartani. Ezenkívül az azonos szintű sportolókkal való játék segíthet az akut sérülések megelőzésében. A krónikus combsérülések megelőzése a megfelelő edzésprogramok bevezetésével és az edzési hibák elkerülésével érhető el. A gyakori edzési hibák közé tartozik az edzés sebességének, időtartamának és intenzitásának nem megfelelő progressziója.

Az olyan anatómiai kockázati tényezők, mint az alsó végtagok állása, az izomegyensúlyhiány, a rossz kondicionálás és az izommerevség szintén fokozzák a combsérülések kockázatát. További kockázati tényezők, amelyekkel foglalkozni kell, a nem megfelelő lábbelik, játékfelületek és a sporttáplálkozás.

Visszatérés a sportba

A legtöbb kisebb combsérülés, például húzódások és zúzódások esetén a pihenőidő, majd a megfelelő, nyújtást és erősítést hangsúlyozó terápia lehetővé teszi a sportolók számára, hogy visszanyerjék eredeti rugalmasságukat és erejüket. Mielőtt egy combsérülést követően a sportoló visszatérne a sportjába, az erőnek és a rugalmasságnak vissza kell térnie a normál érték 80-90%-ára, hogy megelőzze az újrasérüléseket és lehetővé tegye a hatékony mozgást. A fájdalomnak is meg kell szűnnie. A rendszeres fizioterápia segíthet a fejlődés nyomon követésében és annak meghatározásában, hogy a sportoló készen áll-e a játékhoz való visszatérésre. Súlyosabb combsérülések után a játékba való visszatérést addig kell késleltetni, amíg a fájdalom teljesen meg nem szűnik, a gyógyulás radiológiai bizonyítéka nem áll rendelkezésre, és a kockázati tényezőket nem kezelik és nem módosítják.

hirdetés

Forrás: Brukner P., Khan K., 2007; Micheli LJ. et al, 2007; Purcell L., 2019; Berkes I.: “A sportorvoslás alapjai. Sportsebészet” (OSEI, 1998) és “Sportsérülések ellátása” (kézirat, szerkesztő: Prof. Dr. Berkes István)

Tagek

Talán ez is érdekel

Kommentálj

Your email address will not be published. Required fields are marked *

For security, use of Google's reCAPTCHA service is required which is subject to the Google Privacy Policy and Terms of Use.

I agree to these terms.