A spondylolysis leggyakrabban az alsó (negyedik és ötödik) ágyéki csigolya probléma, az azon előforduló ívzáródási zavar (ívszakadás), amely fejlődési rendellenesség talaján alakul ki, de ebben szerepe lehet sorozatos mikrotraumának és ritkán egyszeri nagyobb sérülésnek is.
hirdetés
A spondylolisthesis a csigolya csúszását jelenti, amely többnyire a kétoldali ívszakadáshoz társul. A két elváltozás közös lényege az érintett gerinc szegment instabilitása. A spondylolysis leggyakrabban a gyakori hyperextenzióval (a derék hátrafeszülése) járó sportokban fordul elő, mint például torna, labdarúgás, műkorcsolya. Gyakrabban észlelhető serdülő, mint felnőtt sportolóknál.
A spondylolysis lényege a csigolyaív „pars interarticularis”-ának folytonossági hiánya. Lehet egy- vagy kétoldali. Utóbbi esetben fennáll a lehetősége, hogy a csigolya előrecsússzon az alatta levőhöz viszonyítva. Ha a csúszás létrejött, spondylolisthesisről beszélünk. A csúszás az élet folyamán fokozódhat. Az etiológia évtizedek óta vitatott, de az esetek nagyobb részében fejlődési zavar és fáradásos törés együttese áll a háttérben. Egyes sportágakban (súlyemelés, kajak-kenu) előfordulása jellemző.
A spondylolysis alsó lumbalis csigolyákon, legtöbbször (80%) az L-V ívén alakul ki. Sportorvosi jelentőségét növeli, hogy ez a terület egyébként is nagy nyíróerőknek van kitéve a legtöbb sportágban. 50 %-ban kezdete kapcsolatos a versenysporttal.
Tünetek
Általában fokozatosan kezdődő derékfájás az első tünet. A fájdalom terhelésre, főként az extenzióval járó mozgásokra fokozódik. Az egyoldali fájdalom egyoldali spondylolysisre utal. Végtagba sugárzó tünetek előfordulhatnak. Csigolyacsúszás esetén a csigolyanyúlványok „lépcsője” tapintható lehet. A csúszás mértéke az elváltozás súlyosságával összefügg.
Helyszíni ellátás
Egyéb krónikus derékfájdalmakhoz hasonlóan, akutan fokozódó panaszok esetén pihenés, fájdalomcsillapítás szükséges, majd az ok mielőbbi tisztázása.
Orvosi tevékenység
Pontos diagnózis
Fizikális vizsgálat és 4 irányú gerinc rtg-felvétel szükséges. Speciális vizsgálatok (CT, SPECT, szcintigráfia) indokolt esetekben.
Kezelés
Többnyire konzervatív (pihenés, brace, fizikoterápia, gyógytorna), a sporttevékenység módosítása, bizonyos sportágakban az élsport abbahagyása is felmerülhet. Műtét indokolt, ha a fájdalmak hosszú (fél-egy év) konzervatív kezelésre nem reagálnak vagy fokozódó csigolyacsúszás igazolódott.
Rehabilitáció
A gyógytorna alapvető, főképp a medence körüli hajlékonyság helyreállítására és erősítésre kell fókuszálni.
Sportba való visszatérés
A sportoló akkor folytathatja a sporttevékenységét, ha tünetmentes és fájdalommentesen tudja kivitelezni a különféle sportmozgásokat. Műtét után a sportba való visszatérés csak egyéni megítélés alapján történhet, de az egy szinten végrehajtott stabilizálás nem kontraindikálja a sport folytatását.
Műtét után a sportképesség elbírálása egyéni megítélés alapján történik.
Spondylolysis esetén alaposan meg kell fontolni a versenysportra való felkészülést, elsősorban azért, mert állapotrosszabbodás következhet be.
30%-os elcsúszás és tünetmentesség esetén a progressziót követni kell, de sportolhat.
30-50 %-os elcsúszás esetén a kezelés szintén vitatott. Kontakt sport nem engedélyezett.
50%-os elcsúszás esetén általában nem javasolt a sporttevékenység.
Általánosan elfogadott álláspont, hogy több mint 50%-ot meghaladó elcsúszás és gyors progresszió a leginkább veszélyeztetett évek alatt műtéti javallatott képez (profilaktikus in situ fúzió). Műtét után a sportolónak mérlegelnie kell, hogy folytatja-e a korábbi sporttevékenységét az esetleges szövődmények (discus-problémák) lehetősége miatt.
