Az elülső keresztszalag-sérülés a leggyakoribb térdsérülés. Az elülső keresztszalag – továbbiakban LCA – elvesztése nem csupán a térdízület kinematikáját változtatja meg, hanem gyakran súlyos degeneratív elváltozásokat is okoz. A sérülés a térdízület megcsavarodásával és oldalra billenésével, esetleg ugrásból nyújtott térddel való érkezéskor, túlfeszüléssel következik be leggyakrabban.
A térd szalagsérülései súlyos sérülések, mivel az ízület passzív stabilizátorai károsodnak. Legtöbbször a küzdősportokban, valamint labdarúgásban, jégkorongozásban, kézilabdában, kosárlabdában, rögbiben és a sílesiklásban fordulnak elő.
hirdetés
Az elülső keresztszalag sérülés a térd egyik leggyakoribb szalagsérülése (70%). Az ún. akut térd vagy a haemarthros klinikai tünetegyüttes mögött a legtöbbször ez áll. Jellemző mozgásmechanizmus: hiperextenzió, kirotáció, valgus stress. Síelők, labdarúgók, kézilabdázók típusos sérülése, de valamennyi sportág veszélyeztetett.
A sérülés kialakulása (“patomechanizmus”)
Az LCA izolált sérülése bekövetkezhet csavarodó behatásra, vagy berotáció és hyperextenzió, vagy kirotáció és valgus hatására. Az alpesi síelésben két tipikus sérülési mechanizmus ismeretes: a bakancs okozta LCA-mechanizmus és az ún. „phantom foot” mechanizmus.
Kombinált sérülés, azaz LCA, ligamentum collaterale mediale (továbbiakban LCM) és a tok együttes szakadása jöhet létre, ha a térdet lateralis oldalról éri erőbehatás, amelyre a térd valgus és kirotációs helyzetbe kerül. Ugyanez a sérülés következhet be, ha a láb medialis oldalát éri erőbehatás.
Az LCA, a ligamentum collaterale laterale (továbbiakban LCL) és a posterolateralis tok kombinált sérülése következhet be, ha a térdet a medialis oldal felől éri erőbehatás (vagy a láb lateralis oldaláról), amely a térdet varus és berotációs helyzetbe nyomja. A ligamentum cruciatum posterius (továbbiakban LCP) -al való kombinált sérülés lehet az eredménye a térdre ható bármilyen lateralis vagy medialis erőbehatásnak, valamint a hyperextenziós és hyperflexiós sérüléseknek. Ezek általában magas-energiájú sérülések, amelyek a térd dislocatiojával vagy majdnem-dislocatiojával járnak.
Az LCA csontos kiszakadásos (avulsios) sérülései általában növésben levő egyének hyperextenziós és hyperflexiós sérülései kapcsán következhetnek be. A tibialis tapadás avulsioja nem ritka fiatal sportolóknál.
Tünetek, a sérülés súlyossága
Számos klinikai tünet és teszt jelzi az LCA-sérülést
A gondos kórelőzmény felvétele nagyon fontos. LCA-sérülésre van gyanú minden olyan esetben, amikor a kórelőzményben valamilyen csavarodásos vagy flexiós sérülés, direkt trauma vagy hirtelen lelassulás szerepel.
A sérült hirtelen fellépő fájdalomról vagy egy általa hallott roppanásról (kattanásról, reccsenésről) számol be.
Gyakori a kimozdulás-érzés. A sérülést követően a sportoló gyakran saját lábán hagyja el a játékteret, ez azonban ne tévessze meg a vizsgálót.
A beteg idővel ismétlődő kimozdulás-érzések kifejlődéséről számol be (sokszor a beteg elesésekről is említést az instabilitás miatt). Ez általában súlyos LCA-sérülésre utal, ami műtétet tesz szükségessé.
Duzzanat fejlődhet ki néhány órán belül, ami diszkomfort-érzést és fájdalmat okoz. A duzzanat mindig az ízületben kialakuló vérömleny (haemarthros) követlezménye. A traumás haemarthros mindig felveti az LCA-sérülés lehetőségét. Ugyanis az esetek 70 %-ban a haemarthros oka az LCA szakadása.
Ha a térdízület leszívása (punctioja) során vér van jelen, az nagy valószínűséggel LCA-sérülésre utal. A folyadék leszívása a fájdalmat is megszünteti.
A térd aktív és passzív mozgásai korlátozottak. A sportolónál gyakran mozgásdeficit jelentkezik, főleg ha már néhány nap eltelt a sérülés óta.
A Lachman-teszt (a térd 20-30 okban hajlított, a tibia pedig neutrális helyzetben van) pozitív. A teszt kivitele során a tibiát előre húzzuk és figyeljük a femurhoz viszonyított elmozdulását. A pozitív Lachman-teszt komoly diagnosztikus értékkel bír az LCA-sérülés esetében.
Az elülső asztalfiók-teszt (a térd neutrális vagy berotált helyzetben 60-70 fokban hajlított) pozitív. Ez a teszt azonban nem olyan pontos, mint a Lachman-teszt, mivel a combhajlító izmok és a medialis meniscus hátsó szarva akadályozhatja a tibia előremozdulását.
A pivot shift-vizsgálat vagy a rotációs drawer-teszt pozitív lehet. Ezt a tesztet nehéz kivitelezni, főleg akut esetben. A pozitív pivot shift-teszt perdöntő a műtét szempontjából aktív egyének esetében, mivel krónikus LCA-sérülésre utal.
A térd valgus és varus (oldalirányú) stabilitásának vizsgálatát mind 20-30 fokban hajlított mind teljesen extendált térd mellett el kell végezni az LCM és az LCL-sérülés kizárása céljából.
A patellofemoralis ízületet is meg kell vizsgálni.
Röntgen-vizsgálat a csontos sérülés/ek kizárása céljából szükséges.
Sokan használják az MR-vizsgálatot. Erre azonban ritkán van szükség, mivel a diagnózis a kórelőzmény és a klinikai vizsgálatok alapján nagy pontossággal felállítható. Az MR-vizsgálat a kombinált és a csontos sérülések gyanúja esetén segítheti a diagnózis pontosítását.
Artroszkópia adja a legpontosabb diagnózist, főleg, ha kiegészítjük az LCA horoggal történő, gondos (tapintásos) vizsgálatával is. A diagnosztikus artroszkópia azonban általában felesleges, mivel ilyenkor a diagnózis megszerzése tulajdonképpen már a kezelés időpontjában történik.
Helyszíni ellátás, elsősegély
A sérült végtag felpolcolása, hűtése (jegelés, jégzselé), rugalmas pólyázása a duzzanatot és fájdalmat csökkenti. Tehermentesítés (lehetőség szerint mankózás) hasznos. A sportterhelést nem szabad folytatni.
Kövess minket itt is, ott is!