Betöltés

Mit keresel?

Aktív idősek Krónikus betegségek Praktikák

Hányszor hallottuk már?

Megoszt

Sokan és sokszor hallottuk már ezeket: Életmód váltás ! Diétázzon! Fogyjon le! Mozogjon többet!  Mindenki érti, hogy a szavak mögött mi rejtőzik, miért kaptuk ezeket a tanácsokat? Ha csupán ennyi útmutatást kapunk, akkor csak parancsszavakat hallunk, de a problémánkra, és a folyamatosan gondolataink közt motoszkáló kérdésekre választ nem ad senki. Hogyan fogjak hozzá? Mit csináljak? Hová forduljak? Ki tudna segíteni?

életmód váltásÉn nem hiszek a csodaszerekben, és abban sem, hogy drága pénzen vásárolt piruláktól egyik napról a másikra szépek, okosak, fiatalok és soványak leszünk, a hozzá kapcsolt mesékben meg pláne nem. Ahhoz, hogy valami változzon, elsősorban nekünk magunknak kell változnunk, leginkább fejben, mert minden ott dől el.

Hogy kezdjünk hozzá? Nincsen általános recept, hiszen mindenki más problémával áll szemben, és mindenkinél más lehet a motiváció is, ha változásról, változtatásról van szó. Én a saját történetemet osztom meg az olvasóval, és ki-ki hasznosítson belőle annyit, amennyit tud és amit szeretne.

Nem sportoltam egy életen át, mint oly sokan teszik. Gyerekkoromban annak ellenére, hogy soványka kislány voltam, nem sikerült velem megszerettetni a mozgást. Ennek oka főleg abban volt, hogy 4 évvel felettem járt a testvérem az iskolában, aki ügyesebb volt nálam labdajátékokban, atlétikában egyaránt, s az ő osztályfőnöke volt az én testnevelő tanárom is. Mást sem hallottam tőle, mint azt, hogy “Bezzeg a Mari”. Ez jobban elvette a kedvemet, minthogy meghozta volna. Persze alkalomszerűen, játékképpen a többi gyerekkel én is korcsolyáztam, labdáztam, tollaslabdáztam, ugróköteleztem és a balatoni nyaralások alkalmával úszni is megtanultam. Még kerékpárom sem volt. Nekem az első lépésem a változás felé az volt, azt a célt tűztem ki magam elé, hogy helyreállítom az egyensúlyt az életemben. Saját magam is felismertem, baj van, ez így nem mehet tovább, változtatnom kell. Úgy gondoltam, hogy talán a baj még nem akkora, hogy ne lehetne megállítani, vagy visszafordítani.  Egyszerre csak egy dolgot tűztem ki célul. Talán van olyan, akinek sikerül egyik napról a másikra évtizedes berögződött szokásokon, napirenden változtatni, de ez nem én vagyok. Többet kell mozognom, többet kell aludnom! – tűztem ki a feladatot magam elé. Formába kell hoznom magamat! Úgy éreztem, hogy ha már sikerült fiatalon – a szociálpolitikai fogalom szerint – inaktívvá tenni magam, hát kihasználom az élet minden lehetőségét arra, hogy 50. év felettiként életem legaktívabb időszakát éljem.

Szükségem van szellemi és fizikai aktivitásra egyaránt, pihenésre, feltöltődésre, élményekre, örömszerzésre, jó nagy alvásra és nem titkoltan sikerre. Átértékeltem az egész életemet, más prioritást állítottam fel. Már munkás éveim alatt is szerettem sütni-főzni, kötni-varrni, olvasni, zenét hallgatni, jó filmeket nézni, de ezek a szórakozást szolgálják csak. Miután futni soha nem szerettem, túlsúlyom miatt ez nem is javasolt, a gyaloglás mellett tettem le elsőként a voksomat. Tudtam, hogy ez sem lesz kis feladat, hiszen az előző betegségek, műtétek, a hosszú évekig tartó ülő munka  következtében elkényelmesedtem.

Aztán felvettem a programba az úszást, majd a gerinctornát, később az edzőtermi mozgást és végül a kerékpártúrázást.

Nekem a szellemi táplálék, a folyamatos agymunka, a tanulás is hiányzott nagyon. Egy véletlen folytán találtam rá a Zsigmond Király Főiskola által szervezett és indított szenior képzésekre. Heti szinten vannak plenáris előadások és negyvennél is több különféle kurzust indítanak félévente. A részvétel feltétele csupán az, – ahogy ott neveznek bennünket -, hogy „50+”-os legyen a hallgató. A legfőbb, hogy szakemberektől, orvosoktól, dietetikustól kapok itt tanácsokat a mozgással, étkezéssel és betegségek megelőzésével kapcsolatosan. Az lebegett a szemem előtt folyton, hogy most mindent bepótolhatok, amire eddig nem volt időm, ami kimaradt az életemből, amit szeretek csinálni, de eddig háttérbe kellett tennem. Vallom, hogy a nyugdíjazással egy új élet kezdődik el.

A saját tapasztalatairól szóló cikksorozatot Horváth Judit írta!

Tags:
Következő cikk

Talán ez is érdekel

Kommentálj

Your email address will not be published. Required fields are marked *

For security, use of Google's reCAPTCHA service is required which is subject to the Google Privacy Policy and Terms of Use.

I agree to these terms.