Sportolók gyomor, bélrendszeri problémái (hasmenés / diarrhea) – sportolói betegségekről röviden

A hasmenés általában a székletürítés gyakoriságának és likviditásának növekedését jelenti. A hasmenés a félig szilárdtól a vizesig terjedhet, és akutnak minősíthető, ha időtartama 4 hétnél rövidebb, illetve krónikusnak, ha 4 hétnél hosszabb. A hasmenés és a kapcsolódó tünetek, mint például a hasi görcsök és a fokozott székelési kényszer nagy intenzitású edzés esetén meglehetősen gyakoriak; a sportolók akár 50%-ánál ezek a tünetek legalább alkalmanként jelentkeznek.

Akut hasmenés

Egészséges sportolóknál az akut hasmenés legtöbb esete fertőző eredetű, beleértve a vírusos gasztroenteritist, az ételmérgezést és az utazók hasmenését. A sportolók nagyobb veszélynek vannak kitéve az akut hasmenés szempontjából, mivel az öltözőkben és edzőtermekben, az edzések és versenyek során, az edzőtáborokban, valamint a közös étkezések és utazások során személyesen érintkeznek más sportolókkal. Nem ritka, hogy a fertőző hasmenés e környezet miatt gyorsan terjed a csapat játékosai és a személyzet körében.

Az akut hasmenést vírusok, baktériumok és paraziták okozhatják. Az idősebb gyermekek és fiatal felnőttek akut hasmenésének vezető vírusos oka a norovírusok. Ezek a vírusok nagyobb valószínűséggel okoznak hányingert és hányást is, mint a baktériumok és paraziták, különösen gyermekeknél. A rotavírusok és a hepatitis A szintén okozhatnak vírusos hasmenést. A bakteriális okok közé tartozik a Campylobacter, az Escherichia coli, a Salmonella és a Shigella. Egy másik bakteriális ok a Clostridium difficile, amely nagyobb valószínűséggel fordul elő egy másik fertőzés antibiotikummal történő kezelése után. A Giardia és az Entamoeba histolytica a hasmenés leggyakoribb parazita okai.

Az akut hasmenés legtöbb esete széklet-orális úton terjed, ami azt jelenti, hogy a székletből származó fertőző anyagot egy új gazdatest veszi fel. A módszerek – amelyeken keresztül ez megtörténhet – közé tartozik a fertőzött ételkezelők (pl. szakácsok, tálalók) által készített ételek fogyasztása, a fertőzött személlyel közös evőeszközök használata, valamint a fertőzött víz vagy élelmiszer fogyasztása vagy ivása. Az akut hasmenés megszerzésének másik mechanizmusa a helytelenül elkészített vagy tárolt étel elfogyasztása (más néven ételmérgezés).

Az akut hasmenés tünetei közé tartozik a székelés megnövekedett gyakorisága és folyékonysága, hasi fájdalom és görcsök, valamint néha láz, hányinger és hányás. Ha a betegnek véres a széklete, az bakteriális fertőzésre utal. Az akut hasmenéses betegek értékelésénél a kórtörténetnek tartalmaznia kell kérdéseket arról, hogy mit ettek a közelmúltban, kapcsolatba kerültek-e hasonló tünetekkel küzdő személyekkel, képesek-e hányás nélkül megtartani a folyadékot, és milyen gyakran vizelnek. Fontos megkérdezni az utazásról, kempingezésről, illetve a nem megfelelően kezelt kút- vagy édesvíz fogyasztásáról is. A fizikális vizsgálat során fontos a kiszáradás értékelése, az ortosztatikus életjelek felmérése, és a hashártya-jelek ellenőrzésével az akut hasi panaszok kizárása.

Az akut hasmenés legtöbb esete önkorlátozó, és csak támogató kezeléssel is megszűnik, ezért rutinszerűen nem végeznek laboratóriumi vizsgálatokat. A laboratóriumi vizsgálatok elvégzésének okai közé tartozik a durván véres széklet, a súlyos, kiszáradáshoz vezető hasmenés, a 48 óra elteltével sem javuló betegség, a 38,5 °C-nál magasabb testhőmérséklet, a súlyos hasi fájdalom, valamint az immunhiányos betegek vagy idősek hasmenése. Ha további vizsgálatokra van szükség, a szokásos vizsgálatok a székletleukociták, széklettenyésztés, székletből petefészek és paraziták (három külön minta szükséges), valamint Clostridium difficile toxin, ha a közelmúltban antibiotikumot használtak.

Amint fentebb említettük, az akut hasmenés legtöbb esete idővel és szupportív kezeléssel, pihenéssel, orális vagy intravénás folyadékpótlással és bizmut-szubszaliciláttal (Pl. Inestal tbl.) megszűnik. A hasmenés elleni gyógyszerek általában nem javasoltak, mivel a hasmenés segít kiüríteni a kórokozót, és a gyógyszerek alkalmazása átmenetileg segíthet a tünetek ellenőrzésében, de késleltetheti a teljes gyógyulást. Az akut hasmenésben szenvedő sportolókat el kell különíteni a csapattársaktól, hogy megakadályozzák a betegség csapaton belüli terjedését, és fel kell hívni a figyelmüket a megfelelő higiéniára, például a kézmosásra.

Ha olyan régiókba utaznak, ahol magas az élelmiszer eredetű megbetegedések aránya, a sportolókat és a személyzetet fel kell világosítani az utazási hasmenés elkerülését segítő szokásokról. Ezek közé tartozik a csapvíz, a pasztőrözetlen tej és a jeges italok fogyasztásának kerülése; az ételek fogyasztása csak akkor, amikor még forrók; valamint a nyers zöldségek és a nem hámozható gyümölcsök kerülése. A legtöbb utazó számára nem ajánlott az antibiotikumokkal történő profilaktikus kezelés, de a sportolók és a személyzet gyakran olyan csoportokba tartoznak, amelyek esetében megfontolandó a megelőző kezelés. A profilaktikus kezelés általában naponta kétszer bizmut-szubszalicilátból és naponta egyszer fluorokinolon antibiotikumból áll.

Terhelés okozta hasmenés

A nagy intenzitású testmozgás, különösen a hosszútávfutás és más állóképességi tevékenységek gyakran okoznak hasmenést, hasi görcsöket és székelési ingert, más néven „futószúrást”. Többféle mechanizmus is felmerült e jelenség magyarázatára. Az egyik legkedveltebb hipotézis a bél iszkémia, amelyet a véráramlásnak a gyomor-bélrendszerből a szív- és érrendszeri, valamint az izomrendszerbe történő átirányítása okoz. Ezt súlyosbíthatja a dehidratáció. Egy másik elmélet szerint a testmozgás növeli a keringő katekolaminok, például az adrenalin és a noradrenalin, valamint más, a GI-traktusban aktív peptidek, például a gasztrin, a motilin, a szekretin és a vazoaktív bélpeptid mennyiségét, ami a béltartalom megnövekedett tranzitsebességét eredményezi. Egy másik feltételezett mechanizmus a bélrendszer stimulálása a hosszan tartó testmozgásból származó pattogás és rezgés által.

Az edzés okozta hasmenéssel küzdő sportoló értékelése annak megállapítására összpontosít, hogy van-e a tüneteknek valamilyen kiváltó oka, mivel az edzés okozta hasmenés kizárásos diagnózis. Egyes szerzők a testmozgást a GI-traktus „stressztesztjének” nevezik, és a testmozgás felfedhet egy egyébként tünetmentes vagy enyhe tünetekkel járó GI-állapotot. A kórtörténetnek és a vizsgálatnak az irritábilis bél szindrómára, laktózintoleranciára, pajzsmirigy túlműködésre, parazita fertőzésekre, antibiotikum használatra, edzés okozta anafilaxiára vagy csalánkiütésre, hashajtóval való visszaélésre (a súlycsoportos sportágakban versenyző és a női sportolói triászban szereplő sportolóknál megfigyelhető) és gyulladásos bélbetegségre utaló leletekre kell összpontosítania. A további vizsgálatok közé tartozhatnának a fent említett vizsgálatok az akut hasmenés értékelésében, valamint a rugalmas szigmoidoszkópia vagy kolonoszkópia, különösen a 40 év feletti sportolók esetében, akiknél nagyobb a vastagbélrák kockázata.

Miután más betegségeket kizártak, az edzés okozta hasmenés kezelésében meg kell próbálni a székletürítést az edzés előtt, a megfelelő folyadékbevitel fenntartása, valamint a koffein (emésztőrendszeri stimuláns), a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) és a magas cukortartalmú italok kerülése 2-3 órával az edzés előtt. A tünetek a fittség növekedésével általában javulnak is; így idővel a tünetek a rendszeres edzéssel fokozatosan megszűnhetnek. A túlzott élelmi rostokat is kerülni kell. A hasmenés elleni gyógyszerek, mint például a loperamid, csökkenthetik az izzadást, ezért a legtöbb szerző ezek kerülését javasolja, de olyan esetekben alkalmazhatóak, amikor a kórtörténetben rendkívüli, bepiszkolódást eredményező sürgősség szerepel (sport alatti székletürülés).

 

Források: M. Stump.Diarrhea; Casey E, Mistry DJ, MacKnight JM. Training room management of medical conditions: sports gastroenterology; Karageanes SJ. Gastrointestinal infections in the athlete; Swain RA. Exercise-induced diarrhea: when to wonder; az “Amit a sportolók sérüléseiről és betegségeiről tudni kell” (MOB+OSEI, 2008) és “Sportsérülések ellátása” (kézirat, szerkesztő: Prof. Dr. Berkes István)