Izom- és ínsérülések a sportban
Megoszt
Egyre többen folytatnak aktív életmódot és sportolnak egészségük megőrzése érdekében. Sajnos azok, akik túlterhelik magukat, vagy helytelen edzésmódszereket folytatnak, Izom- és ínsérülések veszélyeinek vannak kitéve.
Izombevérzés (haematoma)
Direkt trauma hatására jön létre. Jellemző tünete a helyi nyomásérzékenység, duzzanat és az izom nyújtására jelentkező fájdalom. Kezelésére pihentetés, jegelés, kompresszió és a végtag felpolcolása (PRICE-terápia) javasolt, amit stretchingből és erősítésből álló rehabilitációs program követ. Az intermuscularis vérömleny leszívása enyhítheti a tüneteket. A sportba való visszatéréskor combgumi viselése ajánlott. Nagy figyelmet kell fordítani az újrasérülés és az izomszakadás megelőzésére. A sérült izomban kialakuló csontosodás megelőzése érdekében a rehabilitáció alatt kerülni kell mindenfajta meleghatású kezelést, mivel ezek fokozzák kialakulásának veszélyét!
Izomszakadások
Főleg középkorú sportolóknál gyakoriak. Többnyire az edzés-versenyzés megkezdése előtti megfelelő bemelegítés és / vagy stretching elmulasztása miatt alakulnak ki. Általában hosszabb időtartamú, relatív nagy intenzitású, „ballisztikus” aktivitást és excentrikus koncentrációkat tartalmazó erőkifejtés közben jönnek létre. A sérüléseket megelőzően gyakori figyelmeztető jel az izom-ín átmenet területén terhelés után jelentkező fájdalmasság és érzékenység. A szakadás mindig hirtelen következik be, s azonnal szúró fájdalom, valamint az érintett végtag – főleg ellenállással szemben megnyilvánuló – funkciókorlátozottsága alakul ki. Az „izomhasban” rendszerint egy behúzódás is tapintható. Kezelése jegelésből, pihentetésből, enyhe-közepes szakadások esetén az izom nyugalmi helyzetét biztosító, rövid időtartamú rögzítés (gipsz, brace) felhelyezéséből áll. Súlyosabb esetben – az izom folytonosságának teljes megszakadása esetén – műtéti megoldás is elképzelhető. A fájdalom megszűnte után, az enyhe-közepes szakadások rehabilitációja céljából stretching és speciális erősítés kezdhető, de a sportba való visszatérés csak teljes fájdalommentesség esetén engedélyezhető. A későn kezdett vagy nem elegendő ideig folytatott kezelés nemcsak a sportba való visszatérést késlelteti, hanem hosszantartó, esetleg végleges sportképtelenséget is okozhat.
Az izomszakadások leggyakrabban teniszezők gastrocnemius izmának medialis fejében, sprinterek quadriceps izmában, valamint súlyemelők combhajlító és biceps izmaiban fordulnak elő.
Ínszakadás
Az izom inas része is károsodhat. Általában egy hirtelen izomkontrakció hatására jön létre. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a lokálisan adott szteroid injekciók későbbi károsodásokra hajlamosítanak. Az ilyen sérülések leggyakoribb példája az Achilles-ín-szakadás, amit általában a gastrocnemius-soleus izomcsoport hirtelen kontrakciója okoz. Az Achilles-ín rendszerint az alsó-középső harmad határán szakad el, de bekövetkezhet a ruptura a csontos tapadásánál vagy az izom-ín határon is. Fontos gyanújel, hogy a szakadást megelőzően az ín többnyire már érzékeny-fájdalmas. A szakadás pillanatában hangos durranás-pattanás hallható, majd hirtelen éles saroktáji fájdalom alakul ki, amit duzzanat, a végtag kifejezett elgyengülése, az aktív ízületi mozgás és a pantarflexió kiesése követ. Az elsősegély jegelésből és plantarflexiós helyzetű gipsz felhelyezéséből áll. A kezelés rendszerint műtéttel folytatódik. Versenysportolóknál és aktív embereknél mindenképp a legjobb megoldás a műtéti rekonstrukció, amelynek során az ín szakadt végeit nyitott vagy fedett módszerrel egyesítjük. A rehabilitáció során a láb dorsalflexióját fokozatosan, a cipőbe egyre kisebb szögű sarokemelő behelyezésével állítjuk helyre, s ezután stretching-program következik. A sportképesség teljes helyreállítása céljából nagyon hasznos az izokinetikus tréning.
Az Achilles-ínon kívül gyakran következik be szakadás a biceps izom hosszú fejének a proximalis és a distalis tapadásánál, valamint az ujjhajlító inak tapadásánál, továbbá a quadriceps ínnak a tibián vagy a patellán lévő tapadásánál is.
A sportképesség helyreállása
A sportsérülések kezelését követően kulcskérdés a sportképesség helyes megítélése. A sportképesség szempontjából minimális követelmény a gyulladásos tünetek megszűnte, a fájdalommentesség, az érintett testrész zavartalan mozgása. További kritérium, hogy objektív mérés alapján a sérült végtag izomerejének el kell érni a nem sérült oldal erejének 80-90 %-át. Ezeken felül még két kérdés megválaszolása szükséges: Megfelelőek-e a sportoló sportspecifikus funkciói és lelkileg is felkészült-e a visszatérésre?
