Magas vérnyomás és edzés – mikor csökkenti, és mikor emeli veszélyesen a vérnyomást a terhelés?

A magas vérnyomás nem jelenti azt, hogy edzés közben nem emelkedhet a vérnyomás. Éppen ellenkezőleg: a szisztolés vérnyomás növekedése a terhelés természetes része. A sportorvosi kérdés az, mikor válik az emelkedés aránytalanná, hogyan erősíthet biztonságosan a hipertóniás ember, és miként lesz az akut vérnyomás-emelkedésből hosszú távon alacsonyabb nyugalmi vérnyomás és nagyobb fizikai kapacitás.

Egy ötven év körüli férfi évek óta gyógyszert szed magas vérnyomásra. Otthon többnyire megfelelő értékeket mér, ezért elkezd rendszeresen edzeni. Tempós séta és kerékpározás közben jól érzi magát, az edzőteremben azonban bizonytalan: ha a vérnyomás eleve probléma, nem veszélyes-e guggolni, súlyt emelni vagy intenzívebben dolgozni? Egy másik, rendszeresen futó ember rendelői vérnyomása szinte mindig normális, egy terheléses vizsgálaton azonban a szisztolés érték már közepes munkaterhelésnél feltűnően gyorsan emelkedik. Nála vajon az edzés fiziológiás alkalmazkodását látjuk, vagy egy még fel nem ismert cardiovascularis kockázat jelét?

A két helyzet mögött ugyanaz az alapvető félreértés húzódik meg. A vérnyomás emelkedése fizikai terhelés közben önmagában nem kóros. Dinamikus edzéskor nő az izmok oxigénigénye, emelkedik a perctérfogat, és ezzel együtt normálisan növekszik a szisztolés vérnyomás. A sportorvosi kérdés nem az, hogy felmegy-e, hanem az, hogy mekkora munkaterheléshez milyen vérnyomás tartozik, hogyan alakul a teljes vérnyomásgörbe, és mindez milyen nyugalmi vérnyomás, gyógyszerelés, edzettség és cardiovascularis kockázat mellett történik. A 2024-es ESC hipertónia-ajánlás éppen ezért nemcsak a rendszeres fizikai aktivitást tekinti a kezelés alapvető elemének, hanem az eltúlzott terheléses vérnyomásválasz lehetséges diagnosztikai jelentőségére is külön kitér. (OUP Academic)

A látszólagos paradoxon tehát valójában nem ellentmondás: egy edzés átmenetileg emeli a vérnyomást, a rendszeresen végzett edzés viszont hosszú távon csökkentheti a nyugalmi és ambuláns vérnyomást, miközben növeli a fizikai kapacitást.

Mi történik a vérnyomással terhelés közben?

Ritmikus, dinamikus mozgás – gyaloglás, futás, kerékpározás vagy úszás – során a szisztolés vérnyomás általában a munkaterheléssel együtt emelkedik. A diasztolés érték rendszerint kevésbé változik, stabil marad vagy enyhén csökkenhet, mert a dolgozó izmok értágulata mérsékli a perifériás vascularis ellenállást. Ezért ugyanaz a 180–190 Hgmm-es szisztolés érték egészen mást jelenthet egy maximális kerékpárteszt végén, mint már alacsony vagy közepes teljesítménynél.

Ez a vérnyomás–terhelés kapcsolat a cikk egyik legfontosabb fogalma. Kerékpár-ergometrián például sokkal többet mond, hogy 200 Hgmm 100 wattnál vagy 300 wattnál jelentkezett, mint maga a „200” szám. A 2020-as ESC sportkardiológiai guideline ezért említi, hogy a 100 W terhelésnél >200 Hgmm szisztolés érték olyan jel lehet, amely további klinikai értékelést indokol; fiatal olimpiai sportolókban pedig kerékpár-ergometria során férfiaknál >220, nőknél >200 Hgmm már a 95. percentilis fölé esett. Ezek nem általános edzésstop-határértékek, hanem a vizsgálati kontextusban értelmezendő jelzőértékek. (OUP Academic)

Erősítő edzésnél más a haemodinamika. Nagy izomerő-kifejtés, jelentős statikus komponens, hosszú kontrakció, kifáradás közeli sorozat és különösen a légzés visszatartása rövid időre nagy vérnyomáscsúcsokat hozhat létre. Ettől azonban még nem következik, hogy a hipertóniás embernek kerülnie kellene az erősítést.

A vérnyomást nemcsak edzés közben, hanem az edzés után is érdemes érteni

Aerob terhelést követően gyakran kialakul post-exercise hypotension: a vérnyomás az edzés utáni órákban alacsonyabb lehet a kiindulási értéknél. Ez részben megmagyarázza, miért lehet különösen előnyös a hét több napjára elosztott rendszeres aktivitás. A 2024-es ESC ajánlás kifejezetten megjegyzi, hogy az akut aerob edzést követő vérnyomáscsökkenés miatt a gyakori fizikai aktivitás a 24 órás vérnyomásprofil szempontjából is kedvező lehet. (OUP Academic)

A krónikus hatás ennél jelentősebb. Az ESC szerint hipertóniában a rendszeres aerob tréning átlagosan akár 7–8 Hgmm szisztolés és 4–5 Hgmm diasztolés vérnyomáscsökkenéssel járhat. A 2023-as, 270 randomizált vizsgálatot és több mint 15 000 résztvevőt feldolgozó nagy network meta-analysis pedig azt mutatta, hogy az aerob, dinamikus rezisztencia-, kombinált, HIIT- és izometriás programok egyaránt képesek csökkenteni a nyugalmi vérnyomást. (OUP Academic)

Ezért a hipertónia kezelésében nem célszerű „kardió vagy erősítés” versenyt rendezni. Aerob kapacitásra, izomerőre és hosszú távon fenntartható fizikai aktivitásra egyaránt szükségünk van.

Először azt kell tudni, valóban magas-e a vérnyomás

A rendelőben mért egyetlen érték nem írja le megfelelően egy ember vérnyomás-terhelését. Létezik fehérköpeny-hatás, amikor a rendelői érték magasabb a hétköznapinál, és létezik maszkolt hipertónia, amikor éppen fordítva: a rendelői vérnyomás normális, az otthoni vagy ambuláns értékek viszont magasak. A 2025-ös amerikai guideline is kiemeli az otthoni és 24 órás vérnyomásmérés jelentőségét a hipertónia értékelésében. (JACC)

Sportolóknál ennek külön súlya van. Egy jó fizikai teljesítmény vagy alacsony nyugalmi pulzus nem zárja ki a hipertóniát. Az Aspetar sportolói összefoglalója is hangsúlyozza a pontos vérnyomásmérést, a fehérköpeny- és maszkolt hipertónia felismerését, valamint tartósan magas vérnyomás esetén a részletes cardiovascularis és szükség szerint szervkárosodás irányú kivizsgálást. (Aspetar Sports Medicine Journal)

Ezért a jobb kérdés nem az, hogy: „Mennyi a vérnyomása?” hanem: „Milyen a vérnyomása nyugalomban, otthon, a nap folyamán és különböző fizikai terhelések mellett?”

Mikor beszélhetünk eltúlzott terheléses vérnyomásválaszról?

Az exaggerated blood pressure response – EBPR, illetve hypertensive response to exercise – hasznos fogalom, de könnyű rosszul használni. Nincs minden életkorra, nemre, edzettségi szintre, terhelési protokollra és sportágra érvényes egyetlen univerzális határérték. Ezért önmagában az, hogy valaki maximális terheléskor eléri például a 200 vagy 210 Hgmm-es szisztolés értéket, még nem elegendő diagnózishoz. A munkaterhelés, az életkor, a nem, az edzettségi állapot, a nyugalmi vérnyomás, a mérési technika és a teljes görbe együtt számít. Klinikailag sokszor érdekesebb, amikor a vérnyomás már szubmaximális terhelésnél aránytalanul magasra emelkedik. A 2024-es ESC guideline szerint az eltúlzott terheléses vérnyomásválasz előre jelezheti a későbbi hipertónia és cardiovascularis kockázat növekedését, és összefügg a maszkolt hipertóniával. (OUP Academic)

Ez azonban továbbra sem diagnózis. Normális rendelői vérnyomás + feltűnően magas terheléses vérnyomás esetén a logikus következő lépés a mérési körülmények áttekintése, HBPM vagy ABPM, a teljes cardiovascularis rizikóprofil értékelése, gyógyszerek és stimulánsok áttekintése, és indokolt esetben a célszervkárosodás keresése.

Nem automatikus sporttilalom. Klinikai jelzés.

Egy sportorvosi eset: 135/80 nyugalomban, 215 terhelésre

Vegyünk egy 44 éves, rendszeresen futó férfit. Rendelői vérnyomása 135/80 Hgmm, panaszmentes, heti négy alkalommal edz. Kerékpár-ergometrián azonban a szisztolés vérnyomása már közepes-magas munkaterhelésnél feltűnően gyorsan emelkedik, és 215 Hgmm körüli csúcsértéket ér el.

A rossz döntés az lenne: „215 Hgmm – túl magas, ne fusson.” Ugyanilyen rossz volna: „Sportoló, ezért ez biztosan normális.”

Először azt kell megnézni, milyen teljesítményhez tartozott a 215 Hgmm, hogyan alakult a vérnyomás a teljes vizsgálat alatt, és milyen volt a diasztolés válasz. Ezután érdemes HBPM-mel vagy ABPM-mel megvizsgálni a hétköznapi vérnyomást, áttekinteni a családi anamnézist, a cardiovascularis rizikót, az esetleges stimulánsokat, pre-workout készítményeket és gyógyszereket, majd szükség esetén echocardiographiával vagy más vizsgálattal keresni a célszervkárosodás jeleit. Az Aspetar sportolóknál ugyancsak kiemeli a supplementumok, stimulánsok, NSAID-ok és tiltott teljesítményfokozók lehetséges szerepét. (Aspetar Sports Medicine Journal)

Ha az otthoni és ambuláns érték normális, nincs szervkárosodás vagy egyéb cardiovascularis eltérés, az EBPR akkor sem feltétlenül betegség. Olyan rizikójelző lehet azonban, amely indokolja a követést.

Hogyan néz ki a hipertónia mozgásreceptje?

A 2024-es ESC szerint hipertóniában továbbra is jó alapcél a legalább heti 150 perc közepes intenzitású aerob aktivitás, lehetőleg a hét több napjára elosztva. Alternatíva lehet heti 75 perc nagy intenzitású aerob edzés; további egészségnyereség várható 300 perc közepes vagy 150 perc nagy intenzitásig. Ehhez heti 2–3 alkalom rezisztenciaedzést érdemes társítani. A 2025-ös AHA/ACC guideline ugyancsak Class I, A szintű ajánlásként támogatja a strukturált aerob és/vagy rezisztenciaedzést emelkedett vérnyomás és hipertónia megelőzésére és kezelésére. (OUP Academic)

Ez azonban cél, nem belépővizsga. Egy évek óta inaktív embernél kezdhetünk 10–15 perces sétával vagy kerékpározással, majd először a rendszerességet, utána az időtartamot és összvolument, végül megfelelő esetben az intenzitást növeljük. Az erősítés kezdetén az ESC gyakorlati példája 2–3 sorozat, 10–15 ismétlés, körülbelül 40–60% 1RM terheléssel, heti 2–3 alkalommal. Ez jó belépési tartomány, nem pedig olyan plafon, amely fölé hipertóniában soha nem lehet menni. (OUP Academic)

A hosszú távú mozgásrecept tehát nem egyetlen sportág: aerob kapacitás + izomerő + hétköznapi aktivitás + fokozatos progresszió.

Erősíthet-e, akinek magas a vérnyomása?

Igen. A dinamikus rezisztenciaedzés nemcsak megengedhető megfelelően kontrollált hipertóniában, hanem a kezelés értékes része lehet. A haemodinamikai terhelést azonban nem lehet egyszerűen a súly nagyságából megjósolni. A 2020-as ESC sportkardiológiai guideline különösen érdekes megállapítása, hogy megfelelő kivitelezés mellett akár 80% 1RM körüli dinamikus rezisztenciaedzés kevés ismétléssel sem feltétlenül okoz nagyobb vérnyomás-emelkedést, mint nagyon kis ellenállással végzett, nagy ismétlésszámú munka. (OUP Academic)

Ez azért fontos, mert megkérdőjelezi a túl egyszerű „hipertóniában csak könnyű súly, sok ismétlés” szabályt. A cardiovascularis terhelést a kontrakció időtartama, a sorozat hossza, a kifáradás közelsége, a statikus komponens, a pihenőidő és különösen a légzés együtt határozza meg. A nagy statikus izommunka és a légzésvisszatartással végzett préselés jelentős pressor választ hozhat létre. Ezért a Valsalva-manőver kerülése különösen fontos.

A gyakorlatban tehát nem azt kérdezzük: „Szabad-e hipertóniával guggolni?” hanem azt: „Mekkora terheléssel, hány ismétléssel, milyen közel a kifáradáshoz, milyen légzéssel és milyen vérnyomáskontroll mellett guggol?”

Izometriás edzés: meglepően ígéretes, de még nem új „első választás”

Az utóbbi évek egyik legérdekesebb eredménye az izometriás tréning vérnyomáscsökkentő hatása. Több metaanalízisben a handgrip, wall sit és más strukturált izometriás programok kifejezetten nagy átlagos vérnyomáscsökkenést mutattak, és a 2025-ös amerikai guideline is kedvező adatokat idéz. (JACC) A 2024-es ESC azonban helyesen óvatosabb. Elismeri, hogy az izometriás rezisztenciaedzés klinikailag releváns vérnyomáscsökkentést hozhat, de az eredményeket kevésbé konzisztensnek értékeli, és további jó minőségű vizsgálatokat tart szükségesnek. Az aerob tréninget továbbra is a vérnyomáscsökkentő exercise therapy első vonalában kezeli. (OUP Academic)

A két állítás nem ellentmondás. A jelenlegi legjobb értelmezés: az izometriás tréning ígéretes és alkalmazható komponens lehet, de nem indokolt emiatt lecserélni rá az aerob és dinamikus rezisztenciaedzést. Érdemes multimodális programban gondolkodni.

HIIT hipertóniában: nem tiltott terület

A HIIT-ről ma már sokkal kevésbé indokolt reflexszerűen azt mondani, hogy „magas vérnyomással túl veszélyes”. A 2024-es ESC szerint a high-intensity interval training a nyugalmi vérnyomást nagyjából hasonló mértékben csökkentheti, mint a közepes intenzitású folyamatos aerob edzés, miközben a fittség javulása nagyobb lehet. (OUP Academic) Ez azonban nem jelenti azt, hogy a HIIT legyen a kezdő hipertóniás beteg első edzése.

Inaktív, rosszul kontrollált vagy magas cardiovascularis kockázatú embernél logikusabb először megfelelő vérnyomáskontrollt és aerob alapot kialakítani, majd fokozatosan emelni a terhelést. Ezzel szemben egy edzett, panaszmentes, kontrollált hipertóniás embernél nincs szakmai alap arra, hogy a diagnózis miatt eleve kizárjuk a nagyobb intenzitást.

A jó sorrend inkább: vérnyomáskontroll → alap-terhelhetőség → volumen → intenzitás → szükség szerint HIIT vagy sportágspecifikus nagy intenzitás.

Mikor ne a nagy intenzitással kezdjünk?

Itt érdemes konkrétabbnak lenni. A 2024-es ESC szerint >200 Hgmm nyugalmi szisztolés vagy >110 Hgmm diasztolés vérnyomás mellett a nagy intenzitású edzés relatív kontraindikáció, ezért előbb a vérnyomást és a klinikai helyzetet kell rendezni, illetve értékelni. (OUP Academic) Ez nem ugyanaz, mint azt mondani, hogy ilyen értéknél minden fizikai aktivitás kategorikusan tilos. És nem ugyanaz, mint a hypertensiv emergency.

A modern hipertónia-szemléletben a nagyon magas nyugalmi vérnyomás önmagában nem egyenlő hypertensiv emergencyvel. Az akut célszervkárosodás – például neurológiai, cardiovascularis vagy egyéb akut szervi érintettség – jelenléte döntő. A 2025-ös AHA/ACC guideline éppen ezért már a régi „hypertensive urgency” terminológiát is elhagyta, és tünetek/célszervkárosodás nélküli esetben „severe hypertension” fogalmat használ. (JACC)

A gyakorlati üzenet: nagyon magas nyugalmi vérnyomásnál nem érdemes kemény edzéssel „lemozogni” az értéket.

Mikor indokolt terheléses vizsgálat?

Nem minden hipertóniás embernek kell CPET vagy terheléses EKG ahhoz, hogy tempósan sétálni kezdjen. A fölösleges vizsgálati akadály önmagában is fenntarthatja az inaktivitást. A vizsgálat értéke akkor nő meg, ha valaki nagy intenzitású sportot vagy versenysportot szeretne végezni, terheléses tünetei vannak, ismert cardiovascularis betegsége vagy magas rizikója van, feltűnő terheléses vérnyomásválaszt észleltünk, vagy jelentős statikus komponensű erősportba készül.

A terheléses vizsgálat ilyenkor nem pusztán „engedélyez”. Információt ad a funkcionális kapacitásról, pulzus- és vérnyomásválaszról, tünetekről, ritmuszavarról és esetleges ischaemiáról, és lehetővé teszi az egyéni edzésintenzitás pontosabb meghatározását. A 2020-as ESC sportkardiológiai guideline kifejezetten hangsúlyozza ezt, az Aspetar pedig tartós hipertóniában sportolóknál az echocardiographiát és az exercise testinget – ideálisan CPET-et – is a részletes értékelés hasznos elemei közé sorolja. (OUP Academic)

A gyógyszer megváltoztathatja az edzésválaszt

A hipertónia gyógyszeres kezelése nem választható el az edzésrecepttől.

• Béta-blokkoló mellett a pulzus nem emelkedik a megszokott módon, ezért az életkorból számított célpulzus különösen megbízhatatlan lehet. A Mayo Clinic szerint ilyen helyzetben terheléses vizsgálat, illetve a perceived exertion, például Borg-skála használata segíthet az intenzitás beállításában. A 2020-as ESC ugyancsak azt javasolja, hogy béta-blokkoló mellett a pulzusalapú tréningzónát lehetőleg a gyógyszer szedése közben végzett terheléses vizsgálatból határozzuk meg. (Mayo Clinic)
• Diuretikum mellett hosszabb, melegben végzett edzésnél különösen fontos lehet a folyadék- és elektrolitháztartás. Vasodilatator hatású vagy kombinált antihipertenzív kezelés mellett pedig az edzés utáni hypotensio és orthostaticus panasz lehet hangsúlyosabb. Sportolóknál további szempont, hogy egyes gyógyszercsoportokra antidopping-szabályok is vonatkozhatnak; a 2020-as ESC például külön kiemeli a diuretikumokat és bizonyos sportokban a béta-blokkolókat. (OUP Academic)

Ha valaki edzés után rendszeresen szédül vagy presyncopés, nem az a jó válasz, hogy „majd hozzászokik”. Meg kell érteni a vérnyomásválaszt, gyógyszerhatást, folyadékállapotot és lehűtést. A gyógyszeradagot ugyanakkor nem szabad önállóan az edzéshez igazítani vagy elhagyni.

Sportolóknál néha nem az edzés, hanem az edzés körüli dolgok emelik a vérnyomást

Ez külön Sportorvos.hu-szempont. Az Aspetar sportolói hipertónia-összefoglalója felhívja a figyelmet arra, hogy az emelkedett vérnyomás hátterében nagy sóterhelés, energiaitalok, étrens-kiegészítők, stimulánsok, androgen anabolikus szteroidok, növekedési hormon, NSAID-használat, egyes gyógyszerek, rossz alvás és pszichés stressz is állhat. (Aspetar Sports Medicine Journal) Ezért egy versenysportoló kivizsgálásánál a „szed valamilyen gyógyszert?” kérdés kevés.

Érdemes tudni, mi van a pre-workoutban, milyen supplementumokat használ, mennyi koffeint fogyaszt, szed-e rendszeresen NSAID-ot, és használ-e olyan teljesítményfokozó szert, amely a vérnyomást befolyásolhatja. A magas VO₂max nem véd meg a hipertóniától.

Mikor kell megszakítani az edzést?

A magas vérnyomás többnyire tünetmentes, ezért abból nem indulhatunk ki, hogy ha valaki jól érzi magát, akkor minden vérnyomásválasza biztosan normális. Ugyanakkor egy magasabb edzés közbeni szisztolés érték sem jelent önmagában sürgősséget.

Mellkasi fájdalom vagy nyomás, syncope vagy presyncope, súlyos vagy szokatlan dyspnoe, új neurológiai tünet, jelentős új palpitatio vagy más szokatlan rosszullét esetén a terhelést meg kell szakítani és az állapotot értékelni kell. A Mayo Clinic ugyancsak azonnali megszakítást és orvosi értékelést javasol többek között mellkasi/nyaki/állkapocs- vagy karfájdalom, szédülés vagy ájulásérzés, súlyos légszomj és szabálytalan szívverés esetén. (Mayo Clinic)

Itt is ugyanaz az alapelv érvényes: a szám és a klinikai helyzet együtt dönt.

Öt gyakori hiba

1. „Magas vérnyomással csak könnyű kardiót szabad végezni.” Stabil és megfelelően kontrollált hipertóniában aerob és rezisztenciaedzés egyaránt ajánlható, az intenzitás pedig progresszíven emelhető. (OUP Academic)
2. „Hipertóniában könnyű súly, sok ismétlés az egyetlen biztonságos erősítés.” A haemodinamikai terhelést nem csak a súly határozza meg; számít a sorozathossz, a statikus komponens, a kifáradás és különösen a Valsalva. (OUP Academic)
3. „Edzés közben 200 Hgmm volt, tehát veszélyes volt.” A szisztolés értéket mindig az elért munkaterheléssel és a teljes klinikai kontextussal együtt kell értelmezni.
4. „A rendelőben normális, ezért nincs hipertóniám.” Maszkolt hipertónia létezik; gyanú esetén HBPM vagy ABPM lehet szükséges. (OUP Academic)
5. „Ha rendszeresen edzek, elhagyhatom a gyógyszert.” A fizikai aktivitás jelentősen csökkentheti a vérnyomást, de a gyógyszer módosítása kontrollmérések alapján orvosi döntés. (Mayo Clinic)

Mit jelent mindez a Healthy Longevity szempontjából?

A magas vérnyomás egyik sajátossága, hogy hosszú ideig teljesen tünetmentes lehet, miközben a tartós vascularis terhelés fokozatosan növeli a stroke, coronariabetegség, szívelégtelenség, vesebetegség és más célszervkárosodások kockázatát. A korszerű hipertónia-kezelés ezért nem pusztán egy rendelői szám korrigálásáról szól.

A testmozgás ebben különleges helyet foglal el. Egyszerre képes csökkenteni a vérnyomást és növelni azt a fizikai kapacitást, amely önmagában is fontos prognosztikai tényező. Javítja a cardiorespiratorikus fittséget, izomerőt és metabolikus állapotot, segít a testsúlykontrollban, és idősebb korban nagyobb funkcionális tartalékot hagy.

Healthy Longevity szempontból ezért a kívánt végállapot nem egyszerűen: jó vérnyomás. Hanem: jól kontrollált vérnyomás + megfelelő aerob kapacitás + izomerő + nagyobb terhelhetőség + hosszú távon fenntartható fizikai aktivitás.

Egy gyógyszerrel 125/75 Hgmm-re beállított, de teljesen inaktív ember és egy ugyanolyan vérnyomású, jó cardiorespiratorikus fittségű, erős és rendszeresen aktív ember hosszú távú fizikai tartaléka nem ugyanaz.

A cél tehát nem az, hogy edzés közben se emelkedjen a vérnyomás. A cél az, hogy kontrollált nyugalmi vérnyomás mellett a keringés egyre nagyobb fizikai terhelést legyen képes megfelelően kezelni.

Fő tanulságok

• Edzés közben a szisztolés vérnyomás emelkedése normális élettani válasz; a hozzá tartozó munkaterhelés és a teljes vérnyomásgörbe legalább olyan fontos, mint a csúcsérték.
• A 2024-es ESC és a 2025-ös AHA/ACC guideline egyaránt a hipertónia kezelésének alapvető elemének tekinti az aerob és rezisztenciaedzést. (OUP Academic)
• A dinamikus erősítő edzés nem tiltott hipertóniában; a légzés, a statikus komponens, a sorozathossz és a kifáradás közelsége fontosabb lehet annál az egyszerű szabálynál, hogy „könnyű vagy nehéz súly”.
• Az izometriás tréning ígéretes vérnyomáscsökkentő módszer, de a jelenlegi ESC-evidencia alapján inkább kiegészítő, nem az aerob tréning helyettesítője. (OUP Academic)
• Kontrollált hipertóniában a HIIT sem eleve tiltott; megfelelő alapállapot és progresszió mellett helye lehet az edzésprogramban.
• 200/110 Hgmm nyugalmi vérnyomás mellett a nagy intenzitású edzés az ESC szerint relatív kontraindikáció; előbb a vérnyomást és a klinikai helyzetet kell rendezni. (OUP Academic)
• Az eltúlzott terheléses vérnyomásválasz nem automatikus diagnózis vagy sporttilalom, hanem olyan jel, amely különösen maszkolt hipertónia és nagyobb cardiovascularis kockázat irányában további értékelést indokolhat. (OUP Academic)

Ajánlott szakirodalom

1. McEvoy JW, McCarthy CP, Bruno RM, et al. 2024 ESC Guidelines for the management of elevated blood pressure and hypertension. Eur Heart J. 2024;45(38):3912–4018. (OUP Academic)
2. Pelliccia A, Sharma S, Gati S, et al. 2020 ESC Guidelines on sports cardiology and exercise in patients with cardiovascular disease. Eur Heart J. 2021;42(1):17–96. (OUP Academic)
3. Whelton PK, et al. 2025 AHA/ACC Multisociety Guideline for the Prevention, Detection, Evaluation, and Management of High Blood Pressure in Adults. J Am Coll Cardiol. 2025. (JACC)
4. Edwards JJ, Deenmamode AHP, Griffiths M, et al. Exercise training and resting blood pressure: a large-scale pairwise and network meta-analysis of randomised controlled trials. Br J Sports Med. 2023;57:1317–1326.

Szakmai hitelesítés: A végleges cikk szakmai ellenőrzésének elsődleges alapját a 2024-es ESC hipertónia-guideline, valamint a 2020-as ESC Sports Cardiology guideline képezte; utóbbit különösen a terheléses vérnyomásválasz, a rezisztenciaedzés, a Valsalva, a nagy intenzitású sport és a sportolói részvétel megítéléséhez használtam. A javaslatokat összevetettem a 2025-ös AHA/ACC multisociety hipertónia-guideline-nal, amely szintén magas evidenciaszinten ajánlja az aerob és/vagy rezisztenciaedzést. A hétköznapi betegedukációs és gyógyszer–edzés kapcsolatot a Mayo Clinic, a sportolói hipertónia diagnosztikáját, supplementum-, stimuláns- és célszervkárosodási szempontjait pedig az Aspetar Sports Medicine Journal releváns összefoglalójával ellenőriztem. (OUP Academic)  – Haász Péter alapító főszerkesztő – Sportorvos Portál – a közérthető szakértelem