Medence törései
Megoszt
A medence statikai és védő funkciója magyarázza stabilitását, mechanikai hatásokkal szemben ellenálló voltát. A medencetörések ezért a ritka, és nem jellegzetes sportsérülések közé tartoznak.
Lényege, előfordulása
A medencecsonton eredő és tapadó izmok hirtelen, erős kontrakciója hozza létre a csontos tapadási zóna kiszakadását. Előfordulnak szinte minden sportágban, lokalizáció szerint a leggyakoribbak a spina iliaca anterior inferior és superior (elülső csípőtövisek), crista iliaca (csípőtaréj), tuber ischii (ülőgumó) peremtörések. Serdülőkorban gyakoribbak, ilyenkor a felsorolt helyeken a növekedési zóna válik szét (apophyseolysis). Hajlamosít a kötött izomzat.
Tünetek
Hirtelen mozdulatra kialakuló fájdalom, reccsenés-pattanásérzés, lokális duzzanat és nyomásérzékenység, az aktív izomfunkció kiesése, passzív nyújtásra jelentkező fájdalom a jellemző. Testsúlyterhelés többnyire nem lehetséges az első néhány napban.
Helyszíni ellátás, elsősegély
Tehermentesítés, nyugalomba helyezés (fekvés), jegelés, fájdalomcsillapítás szükséges.
Orvosi tevékenység
Diagnózis
Fizikális és röntgenvizsgálattal állítható fel.
Kezelés
A végleges ellátás módja a csontelmozdulás mértéke alapján dönthető el. A kezelés elsősorban konzervatív, pihenésből, jegelésből és kompresszióból áll. A sportolónak néhány napig mankóznia kell. Ha állapota javul, óvatos stretching reguláris gyakorlatsort kezdhet, amit progresszív ellenállással szembeni gyakorlatok követnek. Műtétre lehet szükség nagy elmozdulással járó abrupciók esetén.
Sportba való visszatérés
Akár konzervatív, akár műtéti kezelés történt, a sporthoz való visszatérés a csontgyógyulást követő gyógytorna, izomerősítés eredményességétől függ, az időt és az aktivitás szintjét tekintve egyaránt. Általában minimálisan 6-8 hét szükséges.
Megelőzés
Serdülőkorban az extrém terhelések kerülése, stretching.