Betöltés

Mit keresel?

Slider Sportsérülés Térd

Meniszkusz sérülések  – sportsérülésekről röviden

Megoszt

A térd egyik leggyakrabban sérült része, a meniszkusz egy ékszerű, gumiszerű párna, ahol a láb nagy csontjai összekapcsolódnak. A meniszkuszporc a térd belső és külső oldalán C betűhöz hasonlóan görbül. Az erős stabilizáló szövet, a meniszkusz segíti a térdízületet a súly hordozásában, a siklásban és a sok irányú elfordulásban. Emellett megakadályozza, hogy a combcsont (femur) és a sípcsont (tibia) egymáshoz érjen, egymáson csiszolódjon.

A labdarúgók és más, kontakt sportokat űző játékosok a térd elfordításával, hirtelen irányváltással vagy fékezéssel elszakíthatják a meniszkuszt. Sportolóknál a meniszkuszszakadás gyakran más sérülésekkel, például elülső keresztszalag-szakadással (ACL) együtt jelentkezik. Az idősebb embereknél a meniszkusz sérülhet trauma nélkül is, mivel a porc idővel meggyengül és elkopik, ami megteremti a degeneratív szakadás feltételeit.

térdsérülés - meniszkusz - meniscus

Anatómia

A meniszkuszok C alakú rostos porcok, amelyek a térdben lengéscsillapítóként szolgálnak. Háromszög alakú keresztmetszetük arra szolgál, hogy megnövelje a distalis combcsont lekerekített vége és a viszonylag lapos sípcsontplató közötti érintkezési felületet, így lehetővé téve a terhelés nagyobb felületen történő átvitelét a két csont között. A meniszkuszok hozzájárulnak a térdízület stabilitásához, az ízület kenéséhez és a propriocepcióhoz is. A meniszkuszok a térd hajlításakor és forgásakor képesek a térd elülső és hátsó része felé csúszni, a kevésbé korlátozott oldalsó meniszkuszrészek (külső meniszkuszok) nagyobb mértékben mozognak, mint a medialis meniszkusz területek (belső meniszkuszok). A medialis meniszkusz korlátozottabb mozgástartománya miatt hajlamosabb szakadásra, sérülésre.

A meniszkusz sérülések okai

A meniscusok többféleképpen szakadhatnak el:

  • Fiatal sportolóknál gyakran fordul elő hosszanti vagy „kosárfül” szakadás, ha a combcsont és a sípcsont a térd elfordulása során beszorítja a meniscust.
  • Ritkábban a fiatal sportolóknál a szakadások kombinációja, az úgynevezett radiális vagy „kacsacsőr” (lebenyes) szakadás fordul elő, amikor a meniszkusz két irányba hasad az ismétlődő terheléses tevékenységek, például a futás miatt.
  • Idősebbeknél a belső szélénél kezdődő porcdegeneráció a hátrafelé haladva vízszintes szakadást okoz.
meniscus szakadások típusai

Tünetek

A sportoló „pattogó” érzést tapasztalhat, amikor a meniszkusz szakadása bekövetkezik. A legtöbb ember a sérült térddel még mindig tud járni, és sok sportoló folytatja a játékot. Amikor a gyulladás tünetei jelentkeznek, a térd fájdalmassá és feszessé válhat. Néhány napig a sportoló merevséget és duzzanatot észlelhet, az ízület vonalában érzékenységet tapasztalhat és az ízületben folyadékgyülem keletkezhet.

Kezelés nélkül a meniszkusz egy darabja meglazulhat, leszakadhat és az ízületbe sodródhat, ami csúszást, pattogást vagy merevséget okoz; a térd elakad, gyakran 45°-os szögben, amíg kézzel nem mozgatják ki vagy más módon nem manipulálják. A meniszkuszszakadásra gyanús sportolónak diagnózis és egyéni kezelés céljából azonnal orvoshoz kell fordulnia.

Diagnózis

A kórtörténet és a fizikális vizsgálat valószínűleg a legfontosabb módja a meniszkuszszakadás diagnosztizálásának. Akut (hirtelen) sérülés esetén az ízületi duzzanat jó jelző. A sérülést követő első néhány órában jelentkező duzzanat különösen arra utalhat, hogy a sérülés az ízületben vérzést okozott, míg a másnap jelentkező duzzanat a gyulladásos reakciónak tudható be. A térd speciális vizsgálatokkal történő vizsgálata segíthet annak megállapításában, hogy a sérülés a meniszkuszt vagy a térdben lévő más struktúrát, például egy szalagot vagy a porcot érinti-e a sérülés.

Meniszkusz sérülés

A térd képalkotó vizsgálata is javasolt lehet. A röntgenfelvételek segítségével kizárható a törés, de maguk a meniszkuszok nem láthatók ezeken a vizsgálatokon. A meniszkusz felmérésére mágneses rezonancia-vizsgálatot (MRI) lehet elrendelni. Bizonyos esetekben artroszkópiára (egy kis kamera bejuttatása az ízületbe) lehet szükség annak megállapításához, hogy van-e szakadás a meniszkuszban. Ha erre van szükség, a szakadás kezelése általában egyidejűleg (együlésben) elvégezhető.

Kezelési lehetőségek

Nem operatív megközelítés

A meniszkuszszakadás kezdeti kezelése az alapvető PRICE-formulát követi (pihenés, jég, kompresszió és emelés), fájdalomcsillapításra nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel (NSAID) kombinálva. Ha a beteg térde stabil és nem akad, akkor ez a konzervatív kezelés lehet az egyetlen, amire szükség van. A meniszkusz külső szélét vérerek táplálják, ami lehetőséget ad arra, hogy ez a rész magától is gyógyuljon. A külső széleken lévő kisebb szakadások gyakran nyugalomban gyógyulnak.

Műtéti beavatkozás

Ha a meniszkuszszakadás a konzervatív terápia hatására nem gyógyul, és a térd fájdalmas, merev vagy zárt lesz, műtéti beavatkozásra lehet szükség. A páciens korától, a szakadás típusától, attól, hogy van-e sérült térdszalag is, és egyéb tényezőktől függően a sebész artroszkópos műtétet javasolhat, amelynek során vagy varratokat helyeznek a meniszkusz helyreállítására, vagy kis műszerekkel eltávolítják a sérült porcdarabokat.

A meniszkusz-sérülések kezelésére szakosodott ortopéd (sport) sebészek hosszú éveket töltöttek a meniszkusz szakadásainak helyreállítására szolgáló, rendkívül speciális artroszkópos technikák kifejlesztésével. Ez a tapasztalat lehetővé tette nemcsak a kis, „egyszerű” szakadások, hanem az összetett, többkomponensű szakadások javítását is, amelyek eltávolítása mellett a legtöbb orvos dönt, különösen a fiatal betegek esetében. Bár az összetett szakadások sikerességi aránya alacsonyabb, mint az egyszerű szakadásoké, úgy vélik, hogy megéri az időt és a fáradságot, hogy megpróbálják megmenteni a meniscust, hogy a térdben a lehető legtöbb normális lengéscsillapítót megőrizzék (különösen a fiatal betegek esetében).

Meniszkusz sérülés

Egyes esetekben a meniszkusz szakadt része vagy olyan kicsi, hogy nem lenne célszerű helyreállítani, vagy annyira sérült, hogy a javítás nagy valószínűséggel kudarcot vallana. Ezekben az esetekben ezt a szövetet egyszerűen eltávolítják (azaz kivágják), hogy a meniszkusz stabil pereme megmaradjon, és a térdben a további károsodást minimalizálják.

A meniszkuszműtét célja egy stabil, sima meniszkuszszövet-perem kialakítása, amely nem súrlódik rendellenesen a térd porcfelületein. A meniszkuszszakadás után a térdben kissé megnő az artritisz kockázata.

A műtét alternatívái

A műtéti kezelést általában az instabil meniszkuszszakadás tüneteivel, többek között fájdalommal, instabilitással vagy a térd elakadásával küzdő betegek számára javasolják. A műtét esetenként kontraindikált. Az izolált meniszkuszszakadások nem műtéti kezelése valószínűleg sikeres lesz, vagy javallott lehet olyan betegeknél, akiknél a következők állnak fenn

  • a meniszkusz külső harmadában elhelyezkedő kis, stabil szakadások esetén,
  • alacsony fizikai igénybevételű életmód és
  • a térdben nincs folyadékgyülem vagy duzzanat, és a térdben nem jelentkezik mozgáskorlátozottság vagy elakadásos tünet.
Meniszkusz sérülés

Rehabilitáció

Konzervatív kezelés utáni rehabilitáció

A meniszkusz-sérülés nem műtéti rehabilitációja általában 6-12 hétig tart, ha nincsenek mechanikai tünetek (például mozgáskorlátozottság, elakadás vagy instabilitás). Ez a térd körüli izmok erősítését célzó gyakorlatokból, a nagy terheléssel járó tevékenységek kerüléséből és esetleg a térd stabilizálására szolgáló merevítő (brace) használatából áll. A páciens akkor térhet vissza teljes értékű tevékenységeihez, sporthoz, amikor a térd terhelésre már nem duzzad, a fájdalom megszűnik, és visszanyerte a térd teljes erejét és kontrollját.

Műtét utáni rehabilitáció

A műtét után a gipsz vagy a merevítő rögzíti a térdet. A páciensnek rehabilitációs gyakorlatokat kell végeznie, mielőtt fokozatosan visszatérne a normál tevékenységhez.

A legtöbb beteg a meniszkuszműtét után fizikoterápiás kezeléseken vesz részt. Azokban az esetekben, amikor csak egy kisebb beavatkozásra volt szükség, sok beteg úgy találja, hogy a térd erejének és kontrolljának visszatérésével fokozatosan visszatérő normál tevékenységek folytatása hatékony és biztonságos. Azoknak a betegeknek, akiknél meniszkusz-műtétet hajtottak végre, gyakran fizikoterápiára lesz szükségük, hogy a meniszkusz gyógyulása során a térdükben visszanyerjék az erőt és a mozgást.

hirdetés

Források: Cox C, Spindler K. Meniscal injuries.; DeLee JC, Drez D, Miller: Orthopaedic Sports Medicine: Principles and Practice.; Johnstone B, Yoo JU. Meniscus repair through tissue engineering; M.M. Murray: Meniscus injuries.; Rodkey W. Basic biology of the meniscus and response to injury.; Wojtys EM, Chan DB. Meniscus structure and function.; a “Sportorvoslás alapjai” (OSEI, 1998) és “Sportsérülések ellátása” (kézirat, szerkesztő: Prof. Dr. Berkes István)

Tagek

Talán ez is érdekel