Minden változás úgy kezdődik, hogy az ember mer egy nagyot lépni

Életmód váltás.

Ez az állítás nem csak a mozgással kapcsolatban helytálló, hiszen ha egy szűk, zárt környezetből kilépünk máris igaz, hogy kitárul előttünk a világ. Előttem nem csak a világ tárult ki az új életformámmal, hanem én tágítottam tovább a határokat, keresve a további lehetőségeket. Mi az, amit még meg tudok csinálni, mire vagyok még képes? Kipróbáltam magam a gyaloglásban, a gerinctornában, az úszásban, elkezdtem edzőterembe járni, amely mind-mind az állóképességem növelését, az erőnlétem fokozását, a mozgást szolgálta.

Nehéz kilépni a komfortzónánkból, a napi megszokott rutinból. Úgy tartják szakemberek, hogy akinek aktív korában nem volt hobbija, valamilyen kedvtelése, azok sokk-ként élik meg a nyugdíjazást. Bár fejben tudják, hogy eljött az ideje, mégis feleslegesnek érzik magukat, amikor kikerülnek egy hosszú éveken át szinte második otthonukként megszokott közösségből és nem találják a helyüket.

Nekem rengeteg hobbim és kikapcsolódást jelentő elfoglaltság tartozott a kedvteléseim közé. A sok munka, a család, a háztartási feladatok, a felnőttkori tanulás azonban egyre inkább háttérbe szorították ezeket. Így ezzel a gonddal, hogy – „Mit kezdjek magammal, ha nyugdíjas leszek?”  – nem kellett megküzdenem.

Már a nyugdíjazás is egy komoly, átgondolt lépés volt részemről, s ugyanígy végiggondolva tettem meg a változás lépéseit egymás után.

A fő cél az egészségem helyreállítása, rendbetétele volt. Ehhez rendeltem a feladatokat, majd ezt követte a cselekvés. A gyaloglás, az úszás, a konditermi edzés vagy a kerékpározás nemcsak önmagában a mozgást jelenti, a jobb erőnlétet, hanem egy hangulati változást eredményező sikerélményt is. Minden, amit azelőtt nem, s most meg tudok csinálni, az örömet okoz számomra.

Mi ad még újat? – ezen gondolkodtam.

Az életmódváltás azonban nem egy dolog megváltoztatását jelenti. Ahogy nem lehet lefogyni a legjobb diétával sem mozgás nélkül, úgy a több mozgás sem tud komolyabb súlybéli változást eredményezni okos, odafigyelő étkezés, diéta nélkül. Az igazság az, hogy nagyon szeretek főzni, sütni, s nem tagadom, enni is, jó ételeket és jó ízűen. S mivel a mozgással a testzsír súlyának egy része izommá alakul át, a testsúlyom csak keveset változott az elmúlt időben.

Aztán eljött ennek is az ideje, megérett bennem a táplálkozással kapcsolatos változás is. Ahogy az előzőekben már írtam erről, mindent lépésről lépésre teszek, s hogy egyszerre csak egy dolgon változtatok, mert ha mindent egyszerre akarnék, az biztosan kudarccal végződne.

Nagyon sokat tanultam a ZSKF Dietetika tanfolyamain a tanárnőmtől az élelmiszerekről, azok szervezetünkre gyakorolt hatásáról, a különféle diétákról. Még néhány szakmai internetes oldal felkeresése után eldöntöttük és elkezdtünk a férjemmel egy szénhidrát diétát. Eddig sok kenyeret, krumplit, tésztát és rizst ettünk, volt tehát min változtatni. A kitűzött cél nálam a testsúly csökkenés, nála pedig a vércukorszint normalizálása volt.

Bevallom nem egy egyszerű dolog a kezdet ebben sem. Mindent mérni kell, kiszámolni az adott étel CH tartalmát, írni, összesíteni. Előre megtervezni a napi menüt, ahhoz vásárolni, adagokra osztani stb. Kell hozzá jegyzettömb, számológép, digitális mérleg (grammot is mérni tudó) és sok-sok türelem. A termékeken lévő tájékoztató adatok, címkék sokat segítenek, életemben ennyit nem néztem a termékcsomagolásokat.

Néhány hét után már sokkal könnyebb, mert az ismert ételekből  látom, tudom, hogy mennyi fér a diétába, miből mennyit ehetek.

Teljesen átalakítottuk az étkezésünket. Hat alkalomra osztottuk szét a napi étkezést az addigi 2-3 helyett. Sokkal kisebb adagokat eszünk, melyből nem hiányzik a fehérje, a hús, a zöldség, a gyümölcs és a szénhidrát sem. Úgy tanultam, hogy a vegyes táplálkozás a legjobb, így nincs szükség kiegészítő tablettákra, étrend kiegészítőkre sem.

Egyetlen pillanatban sem éhezünk, nincs gyötrő éhségérzet, nincs szenvedés, nincs kínlódás, nincs csodapirula és bizony nincs jóllakottsági érzés sem. Ami viszont van, amiben változás van; az a korszerűbb táplálkozás, a jobb emésztés, az alacsonyabb vércukor szint, a normális vérnyomás, a jobb közérzet és a csökkenő testsúly. Ne higgye senki, hogy emiatt lemondtunk a karácsonyi bejgliről vagy a kedvenc gyümölcs joghurtunkról. Kevesebbet eszünk, hozzáadott cukor nélkül készül minden és kisebb mennyiséget fogyasztunk a magas glikémiás indexű, magas szénhidráttartalmú ételféleségekből.

A cikksorozat előző részeiben és a most leírtakat összegezve azt a saját tapasztalatot adom tovább, és megfontolásra érdemesnek, követésre alkalmasnak bárki számára, aki elolvassa az írásaimat, hogy sohasem késő elkezdeni az életmód változtatást.  A legkisebb változás is megváltoztathatja közérzetünket, egészségüket. Ne várjuk a csodát, a csoda maga az élet.

A saját tapasztalatairól szóló cikksorozatot Horváth Judit írta!