A rovarcsípések és -marások felismerése és kezelése sportolóknál

A csípő rovarok és kullancsok sok problémákat okoznak a szabadtéren sportolóknak. Ezek a rovarcsípések viszkető és irritáló bőrbetegségekhez vezethetnek. Szélsőségesebb esetben ezek a csípések súlyos anafilaxiás reakciókhoz vagy Lyme-kórhoz vezethetnek. Ezért fontos, hogy a sportorvosok (de a sportolók is) felismerjék az ilyen rovarcsípésekből és -marásokból eredő lehetséges állapotokat és veszélyeket, és tudják, hogyan kell megfelelő kezelést alkalmazni. A szúrós rovarok a Hymenoptera rendbe tartoznak, ilyenek pl. a méhek, a darazsak és a szúrós hangyák, hogy csak néhányat említsünk. A Hymenoptera csípések a jelentések szerint évente több tragédiát okoznak, a halálesetek túlnyomó többsége anafilaxiás reakciók miatt következik be. Körülbelül minden 200 emberből egy veszélyesen allergiás a Hymenoptera mérgére. Azok, akik kültéren sportolnak vagy más szabadtéri sporttevékenységekben vesznek részt, különösen veszélyeztetettek a Hymenoptera csípésekkel szemben. A sárga darazsak és a méhek gyakran vonzódnak az olyan sportitalokhoz, amiket a sportolók a hidratálásukra használnak az edzések, mérkőzések alatt. Az edzőpályákon a darazsak és a hangyák szintén megcsíphetik a sportolókat.

A méh- és darázscsípésre adott különböző reakciókra vonatkozó legfontosabb kezelési ajánlások

Ha egy nem allergiás sportolót Hymenoptera csípés ér, akkor közepes vagy erős fájdalom, lokalizált hólyagosodás, erythema, pruritis és ödéma jelentkezhet nála. A méheknek tüskés fullánkja van, és a fullánkot és a méregzsákot a sebben hagyja. (Az ebbe a csoportba tartozó más rovaroknak nincs tüskés fullánkjuk, és többször is megcsíphetnek minket). Mivel a méh a szúrós fullánkját a bőrbe ágyazva hagyja, a kezelés első lépése a fullánk eltávolítása. A fullánkot körömmel, de akár egy hitelkártya szélével vagy késsel (ha van) kell levakarni. Ne használjon csipeszt. Ha ilyennel megfogja a méregzsákot, az összenyomódik és további mérget fecskendez a bőrbe, ami súlyosabb csípést okoz. Egyes betegeknél kiterjedtebb helyi reakciókat eredményezhet, amelyek súlyos fájdalmat, hosszan tartó ödémát és intenzív erythemát foglalnak magukban. Ezek a tünetek akár egy hétig is eltarthatnak, és fertőzéshez valamint cellulitiszhez vezethetnek. A rovarcsípés szisztémás allergiás reakciókat is okozhat, amelyek az enyhétől a súlyosig terjedhetnek. A mérsékelt reakciók közé tartozhat a rossz közérzet, hányinger, hányás és zihálás. A legsúlyosabb szisztémás reakció az anafilaxia, amely hipotenziót, hörgőgörcsöt és gégeödémát eredményez. Nem allergiás sportolóknál helyi csípések esetén használjon hűsítő borogatást vagy jeget. A helyi reakciókat allergiás betegeknél ugyanígy kezeljük, de a reakció gyulladásos komponensének csökkentése érdekében antihisztaminokat is kell adni. Késleltetett helyi reakciók esetén, amelyek 24 óra elteltével jelentkeznek, fontolóra kell venni egy ötnapos prednizon-kúrát.

Súlyos allergiás reakció esetén azonnali orvosi beavatkozás szükséges. Biztosítani kell, hogy az áldozat fekvő helyzetben legyen, felhúzott lábakkal. A lehető leghamarabb értesíteni kell a mentőszolgálatot. Légzés- vagy szívmegállás esetén szükség lehet a beteg újraélesztésére. Proaktív szempontból jó ötlet, ha az edzők és a csapatorvosok megkérdezik a sportolókat, hogy volt-e már súlyos reakciójuk rovarcsípésre, hogy megtehessék a megfelelő óvintézkedéseket.

Amit a tűzhangya csípésekről tudni kell

A tűzhangya állkapcsával ragadja meg a bőrt, miközben hasi fullánkjával körkörösen, többször is megpördül és megcsípi. A csípések közepén két piros pöttyöt láthatunk. Azonnali fájdalom keletkezik, de ez gyorsan elmúlik. Kis vörös hólyagok képződnek, amelyek három-négy órán belül hólyagokká alakulnak át. A 24 óra elteltével az elváltozások jellemzően gennyes, erythemás peremmel rendelkező hólyagokká alakulnak. Ezek a pustulák körülbelül 10 napon belül megszűnnek.

Több hangyacsípés súlyosabb szisztémás allergiás reakciót okozhat, hasonlóan a más Hymenoptera fajok által okozott reakciókhoz. Ezek a hangyák általában a lábakat és az alsó lábszárakat csípik. A csípés területét hűvös borogatással, viszketéscsillapító krémekkel és szájon át szedhető antihisztaminokkal kell kezelni, és a területet gondosan meg kell tisztítani a másodlagos bakteriális fertőzés megelőzése érdekében.

A kullancscsípés tüneteinek felismerése

A kullancsok vérszívó ektoparaziták, amelyek jellemzően fűben, bozótosban és erdős területeken élnek. A sportolók általában a lábukon és a lábfejeken fertőződnek meg, miközben túráznak vagy kocognak a sűrű fűben vagy az erdőben. A kullancscsípés önmagában általában nem jár következményekkel, de a kullancs számos olyan organizmus hordozójaként működhet, amelyek rickettsiás, spirochetális, bakteriális és parazita fertőzéseket okozhatnak. Maga a kullancscsípés általában fájdalommentes, és észrevétlen maradhat mindaddig, amíg a beteg nem fedez fel egy csomót, vagy nem észleli a csalánkiütéses hólyagok helyi reakcióját, illetve a beágyazódott kullancs körül viszkető terület kialakulását. A szabadtéri sportolókat érintő fontosabb betegségek közé tartozik a a Lyme-kór. A kullancs a betegséget legalább hat órán át tartó rögzítés után közvetíti. A lappangási idő három és 12 nap között van. A korai tünetek hirtelen jelentkeznek lázzal, hidegrázással, fejfájással, izomfájdalommal, ízületi fájdalommal és általános kiütéssel. A kiütések általában először a csuklókon és a bokákon jelennek meg. Az alkarok, tenyerek és talpak órákon belül érintetté válnak, és ekkor a tünetek általánossá válnak.

Útmutató a kullancscsípés kezeléséhez

A kezelés magában foglalja a kullancs észlelés utáni azonnali eltávolítását. A kullancs eltávolítása óvatosságot igényel, és nem szabad az ujjakkal végezni, mert fennáll a fertőzés veszélye. A kullancs eltávolításának legjobb megoldás a gyógyszertárakban i skapható kullancscsipesz, de megfelelő technikája a csipesz vagy a bőrfelülethez lehető legközelebb rögzített cérna használata, és a kullancs eltávolításáig néhány percig egyenletes, egyenletes nyomással felfelé húzás. Ügyeljünk arra, hogy ne nyomjuk össze a kullancs testét, mert így fertőző folyadékok juthatnak a bőrbe. Az eltávolítás során ne forgassa vagy csavarja a csipeszt, mert így a kullancs elülső része letörhet a bőrön belül. Ha a szájrészek nem jönnek ki, vagy részek maradnak a bőrben, távolítsa el őket egy kis lyukasztó biopsziával. Ne alkalmazzon forró vizet vagy hőpakolást, mivel a hő hajlamos arra késztetni a kullancsot, hogy fertőzött folyadékot ürítsen vissza a bőrbe. Ha a szájrészek a bőr felszíne alatt maradnak, akkor egy kullancscsípés granulóma néven ismert csomót hozhatnak létre. Miután eltávolítottuk a kullancsot, meleg vízzel és szappannal jól tisztítsuk meg a területet, és fertőtlenítsük alkohollal.

A Lyme-kór diagnosztizálása és kezelése

A Lyme-kór egy több szervrendszerre kiterjedő állapot, amely érinti a bőrt, az idegrendszert, az ízületeket és a szívet. A kullancs által terjesztett spirochéta, a Borrelia burgdorferi okozza. Ez a betegség a Connecticuti (USE) állambeli Lyme városáról kapta a nevét, ahol az első eseteket gyermekeknél jelentették. A Lyme-kórt ma már hat kontinensen és legalább 200 országban ismerik. Egyformán érinti mindkét nemet és minden korosztályt. A klinikai képet fejfájás, nyakmerevség, izomláz és láz jellemzi. A Lyme-kórnak három fő stádiuma van. Az 1. stádium (influenzaszerű stádium) a korai fertőzési fázis, a kullancscsípés helyén kialakuló erythema chronicum migrans (az esetek 85 százalékában). A 2. szakasz (a szív- és idegrendszeri szakasz) a fertőzés disszeminált szakasza, a bőrrendszer, az idegrendszer és a mozgásszervek jellegzetes jeleivel és tüneteivel. A 3. stádium (krónikus ízületi gyulladás és neurológiai szindróma stádiuma) a késői perzisztáló fertőzési fázis, súlyos progresszív ízületi gyulladással, krónikus encephalomyelitisszel, krónikus fáradtság szindrómával, ataxiás járással, spasztikus parézissel és poliradikulopátiával. A diagnózist gyakran kizárólag annak ismeretében állítják fel, hogy az illetőt megcsípte egy kullancs, és ezt követően az általános területen bőrelváltozás alakult ki.

A bőrelváltozás, az erythema chronicum migrans tehát a Lyme-kór jellegzetes leletét jelenti. A bőrelváltozás a kullancscsípés helyén kis hólyagocskaként vagy papulaként kezdődik, amely lassan megnagyobbodik, és egy erythemás gyűrűt vagy ovális alakot képez, fokozatosan kitisztuló központi területtel. A következő néhány napban az erythemás elváltozás a csípés helyétől távolodva gyorsan kiterjed, és egyetlen vagy kettős, széles, kerek-ovális erythemás területet képez. A korai szakaszban, amikor a bőrelváltozás jelen van, a betegeknél láz és kisebb tünetek jelentkezhetnek. Az elváltozások általában a fertőzést követő négy héten belül eltűnnek. A Lyme-kór és az erythema chronicum migrans kezelésénél a legfontosabb a célzott antibiotikuok korai adagolása. A sportolók kullancscsípéseinek megelőzésére a legjobb védőzokni és -csizma viselése, valamint a zokniba bújtatott nadrágszárvédő viselése, amíg a szabadban tartózkodnak kullancsos vidéken. Emellett rendszeresen ellenőrizniük kell minden bőrfelületet kullancsok után kutatva, és zoknijaikat és egyéb külső ruházatukat olyan repellens szerekkel való kezelése, mint például permetrin.