Gyermekkori sportsérülések

Ahogy a gyerekek egyre korábban kötelezik el magukat egy-egy sportág mellett és csatlakoznak a nyári sporttáborokhoz és -programokhoz, a gyermekkori sportsérülések is egyre gyakoribbá válnak. A legújabb amerikai felmérések azt mutatják, hogy az 5 és 14 év közötti gyermekek sürgősségi ellátása során tízből négy alkalommal sporttal kapcsolatos sérülésekről van szó.

Mivel a fiatal sportolók még növésben vannak, nagyobb a kockázata a sportsérüléseknek, mint a felnőtteknél. A gyermek sportolók sérülései gyakran súlyosabb következményekkel járnak, mint a felnőtteké, pl. növekedési, fejlődési zavarokkal vagy rossz szokások kialakulásával, esetleg jövőbeli egészségügyi problémákkal.

A leggyakoribb gyermekkori sportsérülések az akut sérülések vagy a túlterheléses sérülések közé tartoznak. Fontos megismerni az ilyen típusú sérüléseket megelőzésük, valamint mielőbbi felismerésük és kezelésük érdekében. De először vizsgáljuk meg ezeknek a sérüléseknek az okát.

Miért súlyosbíthatja a növekedés a gyermekkori sportsérüléseket

Serdülőkorban a gyermekek magassága és testsúlya gyorsan növekszik. Ezt a hirtelen változást növekedési gyorsulásnak nevezzük. A növekedési gyorsulás sok szempontból hajlamosabbá teheti a gyermekeket a sportsérülésekre:

A gyermekek különböző ütemben nőnek és érnek.

A fiúknál és a lányoknál is 3-5 év alatt zajlik le a pubertáskor. Néhány gyermeknél a felgyorsult növekedés a pubertás korábbi éveiben, 10-12 éves kor között tapasztalható, míg másoknál ez 13-16 éves kor közé tehető. Olyanok is vannak, akik csak 18 éves korukban indulnak hirtelen növekedésnek.

Az ifjúsági sportokban a kicsi, gyenge sportolók, akiknél még nem tapasztalható növekedési gyorsulás, gyakran versenyeznek a nagyobb, erősebb, korábban érett sportolókkal. Míg a kisebb sportolók túlzott erőfeszítéssel próbálják uralni nagyobb ellenfeleiket, a nagyobb sportolók általában még nincsenek tisztában az erejükkel.

A gyermekek az új méretű testükhöz való alkalmazkodás során még gyakran elveszítik a koordinációt.

A növekedési gyorsulások során a gyermekek nem mindig nőnek arányosan. Gyakran a karok és a lábak nagyobb arányban nőnek, mint a törzs, és miközben a gyerekek alkalmazkodnak új súlypontjukhoz, elveszítik koordinációjukat és testmozgásuk feletti kontrolljukat. A BMC kutatói megállapították, hogy azoknál a fiúknál, akikre egy három hónapos időszakban 3 cm-nél nagyobb magasságnövekedés jellemző, szabálytalanabb és kiegyensúlyozatlanabb járás tapasztalható, mint az egyenletesen növekvő tizenéves fiúknál. Ez azt jelzi, hogy a motorikus képességeit nem kontrollálja teljes mértékben a gyermek, ami fontos szerepet játszhat a gyermekkori sportsérülésekben.

A gyermekek növekedésük során elveszítik hajlékonyságukat

A Dance-Teacher.com szerint serdülőkorban a gyermekekre jellemző az izmok és ínak egyensúlyhiánya. Lyle J. Micheli, a Boston Ballet orvosa és a Harvard Medical School ortopéd sebészeti professzora azt mondja, hogy amikor egy táncos nőni kezd, a csontjai gyorsabban megnyúlnak, mint az izmok és az inak. Ennek következtében az izmai nagyon feszessé válnak. Ha a gyermeknek nincs elég ideje erejének fejlesztésére, akkor ez alatt az időszak alatt különösen fennáll a sérülés veszélye.

hirdetés

A növekedési zóna különösen törékeny.

Fiatal korban a condylus (csontvég) többnyire még porcos szövetből áll. Serdülőkorban ez a porc fokozatosan felcserélődik csontszövetre, ami különösen törékennyé teszi őket a gyors növekedési szakaszok során. Ezért gyakori a törés a gyermekkori sportsérülések között.

A gyermekek több okból is hajlamosabbak a sérülésekre serdülőkorban. Ez nem azt jelenti, hogy távol kell maradniuk a sporttól, amíg el nem érik a teljes fejlettséget. Éppen ellenkezőleg, a sport segíthet a tinédzsereknek abban, hogy megtanulják irányítani, kontrollálni testüket, kialakítsák a helyes testtartást, és nagyszerű, egészséges szokásokat alakítsanak ki, amelyek egy életen át fennmaradnak. Ennek ellenére fontos foglalkozni a leggyakoribb sportsérülésekkel, amelyeket a gyermekek elszenvedhetnek, hogy felismerjük, amikor egy gyermek megsérül, és a megelőzést is gyakorolni kell.

A gyermekkori sportsérülések típusai

Kétféle gyakori gyermekkori sportsérülés létezik: akut sérülések és túlterheléses sérülések.

Az akut sérülések hirtelen kialakuló sérülések, például csonttörés, izomszakadás vagy horzsolás. Hirtelen traumák következtében fordulnak elő, például sport közben egy másik játékosba ütközés vagy esés következtében. Mivel bizonyos csontok vagy csontrészek a pubertás idején sebezhetőbbek, bizonyos akut sérülések a gyermekeknél gyakoribbak, mint másoknál.

A túlterheléses sérülések olyan sérülések, amelyek hosszabb ideig tartó ismétlődő mozgás eredményeként jelentkeznek. Több szakértő a testmozgást a „szövetek lebontásának és felépítésének újjáalakító folyamataként” írja le. Amikor a lebontás gyorsabban történik, mint a felépülés, túlterheléses sérülések következnek be.

A gyermekkori sportsérülések gyakori okai:

• A tevékenység intenzitásának, időtartamának vagy gyakoriságának hirtelen növekedése;
• Helytelen technika;
• Az erő és a hajlékonyság közötti egyensúly hiánya;
• Nem megfelelő felszerelés a tevékenységhez;
• Nem megfelelő sportkörnyezet (pl. pályaborítás stb.) a sportoláshoz.

A cikket jövő héten az akut és a túlterheléses sérülések részletes ismertetésével folytatjuk!