Szexuális zaklatás? Érintés, vágy, intimitás?

A testiségről még ma sem ildomos beszélni. Még mindig valamely fura tabu fátyol lengi körbe és hagyja hömpölyögni, a maga misztikus voltával. Mindenki ismeri, éli, vágyja, de senki nem nevezi a nevén. Alig beszélnek róla, ha pedig mégis, akkor óvatosan a felszínt kapargatva, nehogy kimondjanak olyat, amit nem lehet. Nem nagyon értem, hogy mit nem lehet és miért nem lehet kimondani, megbeszélni vagy érdeklődni, hiszen az életünk része, a mindennapok velejárója a testiség. Amennyiben mégsem, akkor ott baj van. Amikor már nem is emlékezik arra, hogy milyen, ha érzékien átölelik, simogatják, csókolják vagy „csak” nézik perceken át. Ezek az érzelemmel fűtött pillanatok azok, amelyekért érdemes élni. A szexualitásban, nem maga az aktus az élvezet, hanem az odáig elvezető út. Sajnos a szexuális kultúra nem áll azon a fokon, hogy a többség így élné ki a vágyait. Sem az edukáció, sem pedig az érett férfi-nő kapcsolat, nem hordozza a mély lelkiség, az intimitás valódisága és a vágyak megélésének a lehetőségét. Ma a „durr bele” aktus zajlik, a „neked is annyi időd volt rá, mint nekem” viccesnek látszó beszólások korát éljük. Manapság az instant szex tökéletesen passzol a mindent rögtön akaró világba. Azt azonban elfelejti az ember, hogy lehet, hogy a világ ilyen változáson ment keresztül és lehet ehhez igazítani a testi örömöket is, DE a LÉLEK nem változott és nem is fog! A léleknek mindig is arra lesz szüksége, hogy elhalmozzák az érzelmek. Az igazi szexualitás is akkor katarzis, amikor a lélek is bekapcsolódik a „nász-táncba” hiszen az aktus a lélek tánca.

hirdetés

Vannak szakmák, ahol a testi kontaktus, a testiség sokkal ritkább, mint máshol

Például az informatikus, az autószerelő vagy a műszerész, de még a végtelenségig sorolhatnám, a munkája révén, soha nem kerül testi közelségbe a kollégájával vagy a beosztottjával. A szakmák döntő többségénél nem fogom meg a másik ember combját, érintem a vállát, emelem meg a testét vagy húzom magamhoz egy ölelésre. Az emberek döntő többsége kerüli a testi kontaktust idegenekkel és nem is igazán szereti még a magánéletében sem az érintéseket, a hosszú belefeledkezős simogatásokat. Alig van testi kontaktus. Nem, az a bizonyos 3-5, na jó, esetleg 10 perces szexuális aktus, az nem az! Megdöbbentő tapasztalásokon mennek keresztül azok, akik átszakítják ezt a gátat magukban és elkezdik élvezni az érintést. Igen, lehet ezt is tanulni.

Azonban vannak szakmák, hivatások, amelyek nem létezhetnek érintések, testi közelségek nélkül.

Ott elengedhetetlen az, ami máshol megengedhetetlen. Fura dinamika és kettősség. Én azon személyek egyike vagyok, akik abban a közegben nőttek fel és élik az életüket, ahol az érintés, a testi közelség nem hogy elfogadott, hanem kötelező! Ilyen a sport, a sportolók világa. Az edzések, az edzőtáborok, az izzadtság szagú öltözők és zuhanyzók, no meg a versenyek … mind-mind a „bűnös” testiség jelképei, színhelyei. Az edző és a versenyzője, olyan megbonthatatlan egység, amelyben helyet kapnak kiabálások, sírások, vigasztalások és ölelések. Ez egy olyan lelki-érzelmi kapcsolódás, amely ha nem jön létre, a siker is elmarad. Semmivel össze nem hasonlítható. Bizalom, elfogadás, hit, ragaszkodás és feltétel nélküli szeretet táplálja. Nagyon vékony a jég és egy jó edző tökéletesen egyensúlyozik ezen a vékony mezsgyén, mert a versenyző nagyon könnyen beleszerethet az edzőjébe, a tanítvány a tanárába vagy a mesterébe és fordítva. Nincsen ez másképp a testnevelő tanár, a balettos, a zenész, a színművész és a művész ember életében sem.

A határ, amit NEM léphet át, említettem, hogy nagyon keskeny. Tudom, hogy ezek az emberek, mind túlfűtött érzelemmel, ezer fokon izzó szenvedéllyel, hihetetlen tett vággyal és döbbenetes kitartással érik el a kitűzött célt. Hajtja őket a megfoghatatlan erő. Ez egy olyan euforikus állapot, mint amikor a különböző tudatmódosítók hatására, az ember szinte öntudatlan lesz. Az alkotás, a felkészülés egy versenyre, egy premierre vagy bármilyen megmérettetésre, nem járhat e nélkül.

És itt szokott megtörténni az, aminek nem lenne szabad. Itt szakad át a gát, mert nincs meg a kellő önuralom, nincsenek korlátok és nincsen józan ész. Természetesen ez egyén függő, még itt is, de akinek a személyisége ilyen, akkor nincs megállás. Ilyenkor jön az a folyamat, hogy szexuális töltetű viszonyt hoznak létre.

Mert a döntő momentum a testiséggel túlfűtött hivatásokban minden alkalommal az, hogy bevonódtam-e érzelmileg a másikkal való kapcsolatomba? Hiszen az érzelmi túlfűtöttség a célért kell, hogy történjen, a „projekt” megvalósulásért. Az eufória a felkészülést jellemzi és segíti, nem társíthatom ahhoz a személyhez, aki részt vesz velem ebben a folyamatban.

Ezt nagyon élesen külön kell választani!

Amikor ebben a „transz állapotban” vagy eufóriában egyszer csak egymáséi lesznek, akkor „összemosódás”, egyfajta metszéspontba kerülés történt. Pedig sem előtte és a legtöbb esetben még utána sem akarják ezt a „kapcsolatot”. Persze nem egy estben látjuk, hogy esküvő lesz belőle, de néhány éven belül úgyis elválnak. A valahogy közben mégis így alakult – szokott a magyarázat lenni arra kérdésre, hogy: Miért jöttek össze? Említettem, hogy miért, de erről órákat, sőt napokat lehetne beszélni.

Hiszem, hogy a testi közelséget megszokott emberek sokkal közvetlenebbek a társadalom többi tagjához képest és ezt sokszor, sok helyzetben félre is érthető helyzeteket eredményez. Nagyon nehéz megtanulni és megtalálni a közép utat, de meg kell.

A szexuális zaklatóknál a természetes önvédelem, a józan ész be kellene kapcsoljon. Mire gondolok? Számomra, ha két ember alá-fölé rendelt viszonyban van, tehát főnök-beosztott, tanár-diák, edző-versenyző, színésznő-rendező/igazgató, orvos-ápoló stb., akkor ott minden esetben a feljebb lévő személyen van a teher, hiszen neki kell tudnia nemet mondani,ha kikezdenek vele és neki kell tudnia türtőztetnie, kordában tartania a vágyait, ha fellángoltak. Ergo, neki kell ÖNURALMAT tanúsítania.

Azért nehéz ez, mert az az igazság, hogy soha, sehol nem készítik erre fel az embereket.

Az egyetemen sem tanítják, hogy „Hogyan ne kezdj ki a tanítványoddal?” vagy „Hogyan mondj nemet a flörtölő diákodnak?”, pedig kellene!

Szóval értem én, hogy nehéz nemet mondani, de hiszem, hogy ez is, mint annyi minden ama becses pozícióval kell, hogy járjon. Abban az esteben, ha mégsem tud önuralmat gyakorolni, akkor meg vállalja az erkölcsi (és törvényi) következményeket …

Szerző: Szigeti Krisztina (www.szexualcoach.hu)