Vízimentés

Az alábbi cikkben nem célunk vízimentőket képezni, hisz az egy külön szakma, amely professzionális képzést igényel. Azonban segítséget kívánunk nyújtani azon sportedzőknek, akik a munkájuk során találkozhatnak vízből mentett, vízbe fulladt személyekkel.

Az emberi szervezet több mint fele víz (euvolémia), így mindenki jól ismeri annak szükségességét. Ugyanakkor, más tekintetben a víz az egyik legveszélyesebb környezet is lehet az ember számára. A vízbefulladás a föld összlakosságát érintő probléma, amely az első három baleseti halálok egyike. A vízbefulladások fele a nyári hónapokban történik, a fennmaradó rész oszlik meg az év többi hónapjai között.

A vízi balesetek 17%-a reggel 6 és dél között következik be, 44%-uk dél és délután 5 óra között, másik 17% délután 5 és este 8 óra között, míg a fennmaradó 22% este 8 és reggel 6 óra közötti időszakban történik. Vízbefulladási körülmények:

• Horgászás közben 3%
• Gépjármű vízbehajtásakor 5%
• Öngyilkosság 7%
• Házkörüli baleset 9%
• Hajóról vízbeesés 11%
• Gyermekek játék közben 11%
• Baleset után 12%
• Vízbeesés 15%
• Úszás közben 22%
• Egyéb 5%

A vízi balesetek helyszínei:

• Lakásban 2%
• Otthoni medencékben 8%
• Kikötőben 1%
• Tóban 4%
• Csatornában 2-5%
• Folyóban 6-35%
• Medencében 25-40%
• Tengerben 25-40%
• Egyéb 9%

A vízbefulladások 2%-a mentés közben történik!

A segítség megérkezésének ideje és a bajbajutott állapota:

A balesetet szenvedettek 35%-át azonnal, vagy gyorsan (az alámerüléstől számított 1-2 percen belül) kihúzzák a vízből. 52%-ukon 2-10 perc között segítenek és 13%-uk 10 percen túl jut segítséghez. A bajbajutottak 23%-a eszméleténél van a segítség megérkezésekor, 77%-uk már eszméletlen. A már eszméletüket vesztettek közül 42%-nak még van légzése és keringése, 10%-nak légzése már nincs, de keringése még van, és 25%-uk nem rendelkezik már semmilyen életfunkcióval. Ezer mentésből 500 történik szárazföldön, és 500 vízi körülmények (úszás) között. 3 fuldoklóból 1 úgy megragadja a mentőjét, hogy annak ki kell szabadítania magát.

A szabaduló fogások ismerete nélkül közvetlen (test-test kontaktusú) vízből mentést végrehajtani nagyon veszélyes és kockázatos, így kerüljük azt!

Alapfogalmak

Önmentés

A bajbajutott a veszély felismerését követően saját magát, külső segítség nélkül biztonságos, vagy biztonságosabb helyzetbe juttatja.

Példa: úszás közben görcsölni kezd a lábikra izmunk. A görcsoldást a vízben, pánik nélkül elvégezzük és a partra, vagy a hajóhoz úszunk.

Társmentés

A bajbajutottat a veszély felismerését követően külső segítséggel biztonságos, vagy biztonságosabb helyzetbe hozzák.

Példa: strandolás közben a mélyvízbe sodródik egy gyengén úszó személy, a hozzátartozói észreveszik és azonnal a segítségére sietnek. Ilyen esetekben a bajbajutott még közreműködésre képes állapotban van. Képes kommunikálni és a segítségére érkező utasításait végrehajtani, közreműködni a saját kimentésében.  Amikor a bajbajutott már nem képes kommunikálni, illetve közreműködni a saját kimentésében, közreműködésre képtelen állapotban van. Ilyen esetben a mentést mielőbb, lehetőleg képzett személynek kell végre hajtani.

Eszközös társmentés

A veszély felismerését követően a mentés során a vízimentő nem kerül közvetlen kapcsolatba a bajbajutottal, hanem valamilyen tárgy, vagy eszköz felhasználásával hozzák őt biztonságosabb helyzetbe.

Példa: képzett vízimentők dobózsák (speciális vízimentő eszköz), vagy mentőkarika, mentőpatkó segítségével, annak a bajbajutotthoz történő bedobásával mentik ki a bajbajutottat. Laikusok is igen hatékonyan tudnak segíteni, amennyiben a környezetükbe fellelhető eszközt használják a segítségnyújtás alkalmával. Ilyen lehet, ha valaki segítségért kiált, bajban van (sodródik a hideg vízben, veszélyes lenne beugrani) és a közelünkben 3-4 méteres vascsövek, vastagabb faágak vannak. A maximálisan kihúzott lapáthordágy, vagy egy vontatókötél is lehet mentőeszköz, mert az adott pillanatban elegendően hosszú lehet ahhoz, hogy benyújtsuk a bajbajutott személynek és ezzel biztonságosabb helyzetbe hozzuk. Tehát adott szituációban nem feltétlen felúszó tárgyakra kell gondolnunk, mint lehetséges mentőeszköz, mivel minden a célnak megfelelő eszköz bevethető a veszély elhárításának érdekében.

Vizek veszélyei

A vizek veszélyeinél figyelemmel kell lenni azok jellegzetességeire. Máshogy viselkedünk, más veszélyekre számíthatunk nyílt állóvízben, folyóvízben és tenger esetén. Az ismeretlen vizet mindig veszélyesnek kell tekintenünk, mert nem tudhatjuk, hogy például milyen tereptárgyak vannak a víz alatt, milyenek az áramlatok. Ereszkedjünk a vízbe és ne ugorjunk!

Nem kiépített megközelítésű vizek: magukban rejtik a megközelítésükkor előforduló baleseteket is, mint pl. a magas part leomlását, meredek parton való megcsúszást, szikláról leesést.

Időjárási tényezők

Zivataros, viharos idő, villámcsapás veszélye: vízbe ritkán csap a villám, de a part menti fákat megtalálva okozhat veszélyforrásokat. Viharos időben mindenképpen számítsunk a „vízporzás” jelenségére. Nagy szél, hullámzás és eső esetén a víz felszínéről nagy mennyiségű vízpermet kerül a víz felszíne feletti 30-50 cm-es sávba. Mivel fejünk ebben a sávban található, ilyen időjárási körülmények között nagyon nehéz, sokszor szinte lehetetlen úszva hosszabb távot megtenni.

Áramlások

Állóvízben különböző áramlások lehetnek, melyek az úszástudásukban nem biztos embereknél okozhatnak problémákat. Létrejöhetnek a széljárás következtében, folyóvizek becsatlakozásánál, hőmérséklet különbségekből adódóan, műtárgyak környezetében és kikötők közelében.

Örvény: Általában sebes folyóvizekben, műtárgyak környezetében, illetve hajók által keletkezik. Kialakulása jelentősen függ a meder adottságaitól. A forgótölcsér lefelé szűkül.

Viselkedés: Minél szélesebb a tölcsér, a felszínhez közel annál erősebb a sodrása, míg a tölcsér aljánál egyre gyengébb. Ezért nagy levegőt véve, hagyjuk, hogy az örvény levigyen a meder aljára, sőt ha képesek vagyunk rá, akkor ezt segítsük is úszással. A fenékre érve lábbal elrugaszkodva, oldal irányban úszunk ki belőle. A mentést végezzük kötélbiztosítással.

Forgóörvény

Lefolyó típusú nyílások környezetében alakul ki. Ilyen például kicsiben a kádban kialakuló örvény. Nagyobb méretekben a duzzasztóművek, különböző műtárgyak közelében találkozhatunk velük.

Viselkedés: A szívóerő hatására a bajbajutott az alul lévő lefolyócső rácsán akad fenn, innen menekülni pedig már szinte lehetetlen. A mentést szigorúan csak biztosítással lehet végezni feltéve, ha az nem életveszélyes a mentő számára is!

Vízhenger

Műtárgyak által kialakított forgó mozgás (pl.: duzzasztógátaknál a „mosógép” effektus). A víz a duzzasztómű felőli oldalán nagy sebességgel kifelé vagy befelé forog. Kifelé forgó vízhenger esetén a víz mozgásának irányából adódóan egy erőteljes elrugaszkodással jó esély van a veszélyes terület elhagyására. Befelé forgó vízhenger gyakorlott úszók számára is életveszélyes, mivel szinte lehetetlen a menekülés. A vízhengerből történő elrugaszkodást követően a befelé forgó víztömeg miatt fellépő szívó hatás vissza húzza a bajbajutottat.  Energiája hatalmas, ezért menteni kizárólag csak kötélbiztosítással, vagy kiépített kötélpálya segítségével lehet (ez már alpinista gyakorlatot is megkíván a mentőtől), esetleg olyan mentőhajóval, ami elég nagy ahhoz, hogy ellenálljon a víz erejének. A vízbe lehetőleg még biztosítással se engedjük be kollégánkat!

Vízszennyezés

A tisztítatlan szennyvíz (pl. híg ipari iszapok) nyílt felszínű vizekbe való bevezetése komoly fertőzések veszélyeit hordozza magában. A bajbajutottat zárt, az adott szennyeződésnek ellenálló védőruhában kell kimenteni. Ha ez nem lehetséges, mentés közben a szánkat, orrunkat és lehetőség szerint a szemünket is óvni kell. A mentést követően a lehető leggyorsabban dekontaminálni kell magunkat.

Téli vizek, jégen tartózkodás veszélyei

Hideg időben fokozott veszélyforrás a hideg víz, amennyiben vízbe kell mennünk lehetőség szerint speciális védő ruházatba tegyük ezt, így védve vagyunk a fokozott kihűléstől. Ennek hiányában ne menjünk vízbe! Amennyiben mégis vízbe kerültünk igyekezzünk mielőbb kikerülni belőle.

A kihűlés folyamata nem fejeződik be a hideg vízből való kikerüléssel. Mindenképpen szabaduljunk meg a vizes ruházattól, szárítsuk meg testünket és vegyünk fel több rétegben száraz, szigetelő ruhát.

Jégre lépés előtt győződjünk meg a jég állagáról (hízásban vagy olvadásban lévő jég), vastagságáról. A hízásban (fagyásban) lévő jég sokkal biztonságosabb mivel szilárdabb szerkezetű, mint az olvadásban lévő (akár vastagabb) jég. A fagyásban lévő jég lékesen törik, míg az olvadásban lévő táblásan, nagyobb darabokban, amikor könnyen a jég alá szorulhatunk. Mentési szituáció során törekedjünk arra, hogy a lehető legnagyobb felületen érintkezünk a jéggel (akár hason csúszva, vagy egy nagyfelületű tárgy segítségével, ami lehet akár ajtó, létra), minél nagyobb felületen elosztva testsúlyunkat.

 

Érdemes megjegyezni egy általános jellemzőt a jégvastagságokról. Hízásban lévő jég teherbírása (tájékoztató jellegű adat):

• 4 cm alkalmas egy embert megtartani,
• 8 cm embercsoportot is elbír,
• 12 cm kiválóan alkalmas a biztonságos sportolásra korcsolyával felszerelt tárgyak használatával
• 16 cm akár egy személygépkocsit is elbír,
• 16 cm felett tulajdonképpen bármit elbír.

Néhány jó tanács laikus mentőknek (nem vízimentők) számára:

• Kellő úszástudás valamint fizikai felkészültség nélkül ne vállalkozzunk közvetlen vízből mentésre (ne menjünk vízbe)!
• Mérjük fel a helyszíni kockázatokat (különösen a vizek veszélyeit)!
• Lehetőség szerint hívjunk szakembert (képzett vízimentőt, tűzoltót) a helyszínre!
• Vizes környezetben fokozottan ügyeljünk arra, hogy a defibrillátor, valamint egyéb elektromosan működő eszközök csak száraz körülmények között használhatóak üzembiztosan.
• Ügyeljünk a páralecsapódásokra, vizes környezetben sokkal nagyobb az elcsúszás veszélye, mint a száraz területeken!
• A beteg kiemelését a vízimentők közvetlen, esetleg telefonon koordinált irányítása mellet kezdjük meg!
• A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának 365/24 telefonszáma: +36303838383
• Nyári időjárási viszonyokban is fokozottan figyeljünk a vízből mentett egyénnél a hipotermia lehetőségére, mivel a kompenzációmentes hőtartást csak 34,5-35,5 °C víz esetén érjük csak el, így az ennél hidegebb vizekben is mindig fennáll a hipotermia veszélye.

A helyszínre érkezve segítheti a diagnózis felállítását és az ellátás megkezdését, ha látjuk az eszméletlen bajbajutottat a vízben. Amennyiben valaki eszméletlenül a víz felszínén úszik, akkor számíthatunk rá, hogy a szervezetében még található annyi gáz, amennyi képes a felszínen tartani (természetesen ne soroljuk ide a már biztosan hosszabb ideje a vízben lévő elhunytat, mivel ő a bomlás folyamán keletkezett gázok miatt lesz a víz felszínén).  Ha a bajbajutottat a víz felszíne alól húzták ki, akkor biztosan folyadék lesz a tüdejében. Erre utalhat a száj körül megjelenő kolloid, habszerű oldat is, mely a surfactant vízzel történő reakciójából keletkezik.

Szerzők: Dr. Kádár Balázs, Bagyó Sándor (Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata) . A cikk eredetije a Magyar Edző folyóírat 2018/04-es számában jelent meg!