A kutatások hosszú évek óta az alkoholfogyasztással és annak a sportra és a testmozgásra gyakorolt hatásával foglalkoznak. Két eredmény egyértelmű: (1) a sportban a sérülések aránya az alkoholfogyasztással nő, és (2) a teljesítmény fokozatosan csökken.

Akár szórványos (alkalmi), akár hosszabb időn át tartó (rendszeres) alkoholfogyasztásról van szó, a tanulmányok azt mutatják, hogy ha alkohol van jelen a szervezetben, az izmok nem használják fel hatékonyan a glükózt és az aminosavakat, ami csökkenti az energiát. Az alkohol a testmozgás során szükséges anyagcsere-folyamatokat is rontja. Kimutatták, hogy az izomrostok keresztmetszeti területe csökken a krónikus alkoholfogyasztás esetén. Az edzés utáni fogyasztás negatívan befolyásolja a vér viszkozitását. Másrészt a testmozgás csökkenti azt a sebességet, amellyel a májban lévő mitokondriumok száma csökken, ha valaki alkoholt fogyaszt. Valójában a testmozgás növelheti azt a sebességet, amellyel a máj metabolizálja az alkoholt. A testmozgás pedig talán csökkenti az alkohol káros oxidatív hatásait.

Alkohol és sportolók

Az alkoholfogyasztás összefonódik a társadalmi szokásokkal, és a sportolók sem mentesülnek az alkohollal való visszaélésre való hajlam alól. Különösen a fiatal felnőtt sportolóknál (pl. junior korosztály) az alkohollal való visszaélés valószínűleg aluljelentett, mivel számos tanulmány megerősítette, hogy a probléma létezik, de a sportolók gyakran „normális viselkedésnek” tekintik.

A tanulmányok a különböző sportágak között az alkoholfogyasztás eltérő mintázatát mutatják. Például a rögbit, futballt és kézilabdát játszó sportolók körében a legmagasabb az alkoholfogyasztás aránya. Ezzel szemben a lóversenyzés, a kerékpározás és a tenisz sportolói között alacsony az alkoholfogyasztás aránya.

Az akut alkoholfogyasztás hátrányosan befolyásolja a pszichomotoros készségeket, és ezért a teljesítmény szenved. Az akut fogyasztás csökkenti a szervezet hideg környezethez való alkalmazkodási képességét is.

Alkohol és izomzat

A krónikus alkoholfogyasztás csökkenti az izmok érhálózatát, és feltételezések szerint ez az oka az izomszövetre gyakorolt káros hatásainak. A vázizomzat tömege, valamint a DNS- és RNS-tartalom a folyamatos alkoholfogyasztás során csökken. Az izomszövetben zajló normális anyagcsere-folyamatok alkohol okozta megváltozása, valamint az idegek károsodása izomsorvadást eredményezhet.

Egyes tanulmányok azt mutatják, hogy a sportolók közvetlenül a sportversenyek előtt nagyobb arányban fogyasztanak alkoholt, és jelentős részük krónikus alkoholfogyasztó. Ez a helyzet talán annak a következménye, hogy a sportolók nincsenek tájékoztatva az alkohol káros hatásairól, és talán annak, hogy a sportszakemberek, edzőtársak, személyi edzők, edzők, gyógytornászok és sportorvosok nem kísérik figyelemmel ezt a folyamatot és nem oktatják őket.

Az edzés utáni regenerációs időszakban a vér homeosztázisát, vagyis a vér normális működésének fenntartására való képességét az alkoholfogyasztás hátrányosan befolyásolja, különösen az alkoholnak egyes véralvadási faktorokra és hormonokra gyakorolt hatása miatt. Konkrétan a véralvadás a regenerálódási fázisban eltúlzottá válik. Ebből következik, hogy ezek az alkohol által a vér homeosztázisára gyakorolt hatások a hagyományos kockázati tényezőkkel, mint például az életkor, a dohányzás és a rendellenes lipidprofilok, együtt magasabb atherosclerosis arányhoz vezetnek.

Felmérések, kutatások alapján úgy tűnik, hogy a verseny vagy edzés utáni alkoholfogyasztás gyakori a sportolók körében. E gyakorlattal kapcsolatban különös aggodalomra ad okot az agyi infarktus kialakulása, vagyis a vérrög kialakulása az agyban, ami a véráramlás csökkenéséhez vezet. Egyes tanulmányok szerint ez a mámoros állapotig történő alkoholfogyasztás esetén következik be. Bár a rendelkezésre álló bizonyítékok nem mutatják a szív- és érrendszeri betegségek nagyobb előfordulását mérsékelt alkoholfogyasztás esetén, egyes tanulmányok szerint az alkohol okozta szívfrekvencia, véráramlás és vérlemezke-aggregáció növekedése hajlamosíthatja a sportolókat trombotikus eseményekre, vagyis olyan eseményekre, amelyek vérrögökhöz vezetnek.

Egy vizsgálatban, amely az alkoholnak a lipidszintekre gyakorolt hatását vizsgálta edzés után, nem figyeltek meg különbséget az összkoleszterin és a nagy sűrűségű lipoprotein szintjében a regeneráció során. A trigliceridek azonban jelentősen megemelkedtek 5 órával a regenerációs időszak után.

A túlzott alkoholfogyasztásból egyéb problémák is adódnak. A szívizomra káros hatással van az acetaldehid, az alkohol metabolitja. A túlzott alkoholfogyasztás szívműködési zavarokat okozhat. A bal kamrai összehúzódás átmeneti gyengüléséből és az alkoholfogyasztással járó fokozott szívizom ingerlékenységből ritmuszavar is adódhat. Úgy tűnik, hogy ezek a hatások az akut, nagymértékű alkoholfogyasztáshoz kapcsolódnak, nem pedig a krónikus használathoz.

Alkohol és májfunkciók

Az acetaldehid (az alkohol bomlásterméke) májra gyakorolt toxicitása jól ismert, és az a tény, hogy az alkohol elsősorban a májban bomlik le, káros hatások koncentrációjához vezet. A nagyivók körében 10-35%-ban alakul ki alkoholhepatitis, és 10%-20%-ban májcirrózis. A májzsugorban szenvedő betegeknél a fizikai kapacitás és az oxigénfogyasztás jelentősen csökken. Alkoholista betegeknél a szívműködési zavarok nagyon nyilvánvalóak, a bal kamrai funkció nem növekszik terhelés közben. A cirrózisos betegeknél a szívműködés romlását tapasztalták, ami valószínűleg a szívfalak megvastagodásának és merevedésének köszönhető, ami végső soron a mozgásképesség csökkenéséhez vezet.

Az alkoholfogyasztás csökkenti a nyugalmi glikogént (a szénhidrát tárolási formáját), valamint a glükózkibocsátást. A májnak az alkohol anyagcserével való foglalatossága szintén hozzájárul a csökkent energiatermeléséhez. A végeredmény hipoglikémia, a vércukorszint és következésképpen a tárolt izomglikogén csökkenése.

Alkohol és vesefunkciók

A fokozott vizelési hajlam az alkohol másik hatása. Az antidiuretikus hormon (a vizelést gátló anyag) felszabadulását, amelyet a szervezet általában azért termel, hogy a vesék vizet takarítsanak meg, az alkohol fogyasztása csökkenti. Ennek következtében a vizelet hígabbá válik. Kiszáradás következhet be, ha a vesék nem szívják vissza a vizet a szervezetbe. Az izomműködés csökken, ha az elektrolitok és az alapvető ásványi anyagok a normálisnál nagyobb koncentrációban ürülnek ki. A test teljes vízmennyisége csökken, ami különösen az izomműködésre és az ideg ingerületvezetésére van hatással a kálium, a klorid és a magnézium elektrolitok elvesztése miatt. Aa kiszáradás következtében szinte minden élettani funkció károsodik.

A sportteljesítményt nagymértékben befolyásolja a test víztartalma. Minden egyes liter vízveszteséggel a szívteljesítményben 1 liter (L)/perc csökkenést figyeltek meg dehidratált körülmények között. Megfigyelték a szívfrekvencia emelkedését is, akár 8 ütés/perc/1 L vízveszteséggel. Az érzékelt megterhelés magasabb lesz, mivel az izmok a testmozgás során keményebben teljesítenek, de kevesebb tápanyag és oxigén áll rendelkezésükre. A dehidratáció során csökkenhet a vérnyomás, és a központi vértérfogat is csökken, ami a sportolóban ájulást vagy „szédülés” érzést okozhat.

A test azon képessége, hogy az összehúzódó izmokból hőt adjon át a bőr felszínére, az edzés közbeni alkoholfogyasztás hatására romlik, és ennek megfelelően a véráramlás, a verejtékezés sebessége és a vérmennyiség is károsodhat. A hővel kapcsolatos sérülések a testmaghőmérséklet gyorsabb emelkedésével fokozódhatnak.

Az alkoholfogyasztás utáni rehidratáció bizonyítottan nagyon fontos a testi funkciók fenntartásában. Mivel a gyomorban lévő folyadékmennyiségnek van a legnagyobb hatása a gyomorürítésre, azt feltételezik, hogy minél hamarabb fogyaszt a sportoló vizet, annál gyorsabban oldódik a folyadékhiány.

Következtetéseink

A motoros készségeket – reakcióidő, szem-kéz koordináció, pontosság, egyensúly és komplex izomkoordináció – hátrányosan befolyásolja az alkoholfogyasztás. Az egyszerű mozgásszervi feladatoknál elkövetett hibák a szervezetben lévő alkohol mennyiségének emelkedésével egyenes arányban növekednek. A teljesítménycsökkenés és a sérülések növekednek az alkoholfogyasztással, különösen az ebből eredő egyensúlyzavar, a megnövekedett reakcióidő és a feladatokkal kapcsolatos csökkent pontosság miatt.

A tudományos bizonyítékok alátámasztják, hogy az alkoholfogyasztás akadályozza a testmozgást és a sportban való részvételt. A sportolókat rendszeresen tájékoztatni kell az alkoholfogyasztás következményeiről, és folyamatosan úgy kell őket felvilágosítani a szervezet alkoholra adott reakciójáról, hogy az számukra is érthető legyen: teljesítmény, készségek fenntartása, állóképesség, erő és képességek.

hirdetés

Források: American College of Sports Medicine. Position stand: The use of alcohol in sports.; Baechle TR, Earle R, eds.: Essentials of Strength and Conditioning. Champaign; El-Sayed MS, Ali N, El-Sayed Ali Z. Interaction between alcohol and exercise: physiological and haematological implications.; G.G. Pujalte. Alcohol and exercise; Heikkonen E, et al.: Effect of alcohol on exercise-induced changes in serum glucose and serum free fatty acids.; M. Resch: Sportpszichiátria.; “Amit a sportolók sérüléseiről és betegségeiről tudni kell” (MOB+OSEI, 2008) és “Sportsérülések ellátása” (kézirat, szerkesztő: Prof. Dr. Berkes István)

The post Alkohol és sportteljesítmény – a sportorvos gondolatai appeared first on SPORTORVOS.hu PORTÁL.

Bevezetés

Az alkohol és a drogok számos sportág átható részét képezik, és sok tekintetben elválaszthatatlanul összekapcsolódnak. Ezek a kapcsolatok olyan kérdéseket foglalnak magukban, mint a sok sportágban mindenütt jelenlévő alkoholreklám és szponzoráció, a teljesítményfokozó szerekkel (pl. anabolikus szteroidok és emberi növekedési hormon) kapcsolatos gyakori botrányok, valamint az országosan ismert sportolók körében előforduló, nagy visszhangot kiváltó, túlzott alkohol- és/vagy drogfogyasztással kapcsolatos incidensek. Az alkoholfogyasztással, a kábítószer-használattal és a sporttal foglalkozó tudományos kutatások száma jelentősen megnőtt, ami a jelenség teljesebb megértését teszi lehetővé. A sportolók alkoholfogyasztása nagyobb figyelmet kapott a szakirodalomban, mint más szerek használata, ami nem meglepő, tekintve, hogy az alkohollal többet visszaélnek, mint olyan drogokkal, mint a marihuána, a kokain és az amfetamin. Ebben a cikkben az alkohol- és egyéb kábítószer-használattal kapcsolatos három elsődleges témát tárgyalunk. Először is, az alkohollal való visszaélés és a kábítószer-használat arányával foglalkozunk a sportolók különböző csoportjai körében. Ha lehetséges, a vonatkozó nem sportolói normákkal való összehasonlítást is megvitatjuk. Másodszor, számos egyedi megfontolás kerül bemutatásra, amelyek az alkohollal való visszaélés és a kábítószer-használat megértéséhez kapcsolódnak, kifejezetten a sportolók körében. Harmadszor, olyan megelőzési és beavatkozási stratégiákat vizsgálunk, amelyek ígéretesek a sportban történő alkoholfogyasztás és drogfogyasztás csökkentésére. Végezetül javaslatokat teszünk a téma iránt érdeklődő tudósok és szakemberek jövőbeli irányaira.

A szerrel való visszaélés előfordulása a sportban

Alkohol

Bár kevés kutatás vizsgálta a sportolók körében az alkohollal való visszaélés vagy más formális alkoholfogyasztási zavarok előfordulási arányát, de több tanulmány is elemezte a mértéktelen alkoholfogyasztás arányát vagy a kockázatos alkoholfogyasztás más mutatóit. A kutatások általában azt mutatták, hogy a sportban részt vevő fiatalabb serdülők nagyobb valószínűséggel számolnak be túlzott alkoholfogyasztásról, mint a sportban nem részt vevők (Kwan, Bobko, Faulkner, Donnelly és Cairney, 2014), bár ez az összefüggés más kontextuális tényezőktől függően eltérő lehet. Például egy több mint 8000 középiskolás diákot vizsgáló tanulmány azt találta, hogy a sportolásban való részvétel idővel összességében a problémás alkoholfogyasztás növekedésével járt együtt, de csak azoknál a serdülőknél, akik nem vettek részt más iskolán kívüli tevékenységekben, például tanulmányi vagy zenei klubokban (Mays, DePadilla, Thompson, Kushner, & Windle, 2010). Egy másik, több mint 3000 norvég serdülőt vizsgáló tanulmány szerint a sportolásban való részvétel összefüggésbe hozható a későbbi alkoholmérgezés nagyobb valószínűségével, de csak a csapatsportokban részt vevők esetében (Wichstrøm & Wichstrøm, 2009). Az 1990-es években és a 2000-es évek elején több nagy tanulmány is kimutatta, hogy az Egyesült Államokban az egyetemi sportolók nagyobb valószínűséggel számoltak be magas kockázatú alkoholfogyasztásról és alkohollal kapcsolatos problémákról, mint azok, akik nem vettek részt hivatalos sportolásban (Leichliter, Meilman, Presley és Cashin, 1998; Nelson és Wechsler, 2001; Wechsler, Davenport, Dowdall, Grossman és Zanakos, 1997). Ezekben a tanulmányokban az egyetemi sportolók több mint 50%-a számolt be legalább egy tivornyázási epizódról (jellemzően a férfiak esetében öt vagy több ital, a nők esetében négy vagy több ital egy alkalom alatt), és több mint 25%-uk három vagy több tivornyázási epizódról számolt be az előző két hétben. A versenysportban részt nem vevők összehasonlító aránya 38%-43% volt a legalább egy részeges ivási epizódot és 16%-21% a legalább három részeges ivási epizódot illetően. A főiskolai sportolók az alkoholfogyasztásukkal kapcsolatos számos tanulmányi, jogi és interperszonális nehézségről is nagyobb valószínűséggel számoltak be, mint a nem sportolók. Egy újabb vizsgálat kimutatta, hogy az egyetemi sportolók minden versenyszinten gyakrabban vettek részt részeges ivási epizódokban, mint a nem sportolók (Barry, Howell, Riplinger, & Piazza-Gardner, 2015). Viszonylag kevesebb tanulmányt végeztek a versenysportban részt vevő idősebb felnőttek körében, bár bizonyítékok arra utalnak, hogy bizonyos sportágakban mind az amatőr, mind az elit felnőtt sportolók többet és/vagy veszélyesebb mértékben isznak, mint a felnőtt lakosság általában (Dietze, Fitzgerald, & Jenkinson, 2008; Kerry S O’Brien, Blackie, & Hunter, 2005; O’Farrell, Allwright, Kenny, Roddy, & Eldin, 2010). A meglévő kutatások együttesen azt sugallják, hogy a sportolók általában véve ki vannak téve a túlzott alkoholfogyasztás és a kapcsolódó negatív következmények kockázatának.

Szabadidős drogok

Az alkoholfogyasztással kapcsolatos szakirodalommal ellentétben a rekreációs droghasználattal és a sporttal kapcsolatos kutatások azt sugallják, hogy a sportolásban részt vevők másoknál kisebb valószínűséggel használnak különféle szereket (Lisha & Sussman, 2010). A serdülők droghasználatát vizsgáló 17 tanulmány metaanalízise azt találta, hogy a sportban részt vevők szignifikánsan kisebb valószínűséggel számoltak be kannabiszhasználatról, mint a sportban nem részt vevők (Diehl és mtsai., 2012). A serdülők körében végzett longitudinális vizsgálatok egy másik szisztematikus áttekintése azt találta, hogy a sportolásban való részvétel fordítottan volt arányos a kannabisztól eltérő kábítószerek használatával (Kwan et al., 2014). Az Egyesült Államokban az egyetemi sportolók körében végzett kutatások azt is megállapították, hogy a sportolók kisebb valószínűséggel számoltak be marihuána használatról, mint a nem sportolók (Wechsler et al., 1997), és az egyéb kábítószerek használatának aránya ebben a csoportban általában alacsonyabb, mint a lakossági szintek (Johnston, O’Malley, Bachman, Schulenberg, & Miech, 2015; Rexroat, 2014). Végül, az élsportolók körében mind felnőtt, mind serdülőkorúak körében a tiltott kábítószer-használatra vonatkozó korlátozott kutatások szintén alacsonyabb előfordulási arányokat sugallnak az általános felnőtt lakossághoz képest (Dunn, Thomas, Swift, & Burns, 2011; Peretti-Watel et al., 2003).

Teljesítményfokozó drogok

A sportban történő kábítószer-használatot gyakran leginkább a sportteljesítmény javítására szolgáló különféle anyagokkal (pl. anabolikus szteroidok, emberi növekedési hormon, EPO) hozzák összefüggésbe. Ezen anyagok közül sok vény nélkül illegális és/vagy a sportszervezetek által tiltott. Számos nagy visszhangot kiváltó eset történt, amikor sportolókat büntettek meg az anyagok használata miatt, például Ben Johnson elvesztette az 1988-as olimpián a 100 méteres síkfutás aranyérmét szteroidhasználat miatt, Lance Armstrongot hét Tour de France kerékpáros bajnoki címétől fosztották meg teljesítményfokozó szerek használata miatt, és az Egyesült Államokban számos élsportolót felfüggesztettek szteroid vagy más teljesítményfokozó szerek használata miatt. Az ilyen esetek azt a benyomást kelthetik, hogy a teljesítményfokozó szerek használata elharapózott a sportban, de a kutatási bizonyítékok nem egyértelműek. Egy kilenc tanulmányt tartalmazó metaanalízis összességében pozitív összefüggést talált a serdülőkori sportolás és az anabolikus szteroidok használata között (Diehl et al., 2012). Ezzel szemben egy több mint 16.000 középiskolás diákot vizsgáló tanulmány az Egyesült Államokban nem jelentett különbséget a szteroidhasználatban azok között, akik sportoltak és akik nem sportoltak (Miller, Barnes, Sabo, Melnick és Farrell, 2002). Egy 2013-as, körülbelül 21.000 főiskolai sportolót vizsgáló tanulmány az Egyesült Államokban azt jelezte, hogy a mintának mindössze 0,4%-a használt anabolikus szteroidokat az előző 12 hónapban (Rexroat, 2014). Ehhez képest egy főiskolai hallgatók körében végzett országos vizsgálat 0,5%-os éves előfordulási arányról számolt be (Johnston et al., 2015).

A teljesítményfokozó szerek használatának aránya magasabb lehet az élsportolók körében, ahol az optimális teljesítmény tétje és ösztönzői meglehetősen magasak. A szakirodalom nemrégiben készült áttekintése arra a következtetésre jutott, hogy az élsportolók körében a doppingolás aránya 14% és 39% között van, bár a különböző sportágak között jelentős eltérések mutatkoznak, és a kérdésre vonatkozó mélyreható adatok hiányoznak (de Hon, Kuipers, & van Bottenburg, 2015). Ezek a becslések összhangban vannak a sajtóban megjelent számos anekdotikus beszámolóval, amelyek szerint a teljesítményfokozó szerek használatának aránya viszonylag magas a felnőtt élsportolók körében, különösen bizonyos sportágakban (pl. amerikai futball vagy atlétika).

A sportkörnyezet, az alkoholfogyasztás és a kábítószer-használat

A kutatások általában azt mutatják, hogy – különösen a serdülők körében – a sportolás pozitív pszichoszociális eredményekkel jár együtt (Clark, Camiré, Wade és Cairney, 2015). Ez a megállapítás kiterjed egyes szerek (pl. kannabisz és más tiltott kábítószerek) előfordulási arányaira is, ahol a sportolásban való részvétel védő tényezőnek bizonyult. Más szerek (pl. alkohol) esetében azonban a sportban való részvétel kockázati tényezőként szolgál. Az ilyen ellentmondásos eredmények jól mutatják annak fontosságát, hogy megértsük, milyen szerepet játszanak a különböző sporttal kapcsolatos tényezők az alkoholfogyasztás és a kábítószer-használat elősegítésében vagy gátlásában. Az ilyen tényezők feltárása fontos továbbá, figyelembe véve az egyes anyagok sportban való használatával járó etikai kérdéseket (pl. teljesítményfokozó szerek), valamint azt, hogy más anyagok használata milyen mértékben vezethet egyedi negatív következményekkel a sportolók számára (pl. sikertelen drogtesztek, negatív hírverés, gyenge sportteljesítmény). Számos olyan tényezőt tárgyalunk, amelyek némileg egyedülállóak a sportkörnyezetben.

Az alkohol és a sport kulturális kontextusa

Az alkoholfogyasztásnak a sportteljesítményre gyakorolt lehetséges negatív hatásai ellenére (Barnes, 2014) sok országban az alkohol és a sport elválaszthatatlanul összekapcsolódik. Az alkoholtartalmú italgyártó vállalatok világszerte a bajnokságok, csapatok, sőt egyes esetekben még az egyes sportolók fő szponzorai is (Collins & Vamplew, 2002). Számos mechanizmus létezik, amelyek révén ezek a társulások az egyéni alkoholfogyasztási magatartásra is kihatnak. Az egyik egy közvetett összefüggés: a sportolók, akiknek többsége valószínűleg fiatal korától kezdve követi a sportot, erősen megrögzött elképzelésekkel rendelkeznek arról, hogy a sportolói részvétel az alkoholfogyasztáshoz kapcsolódik. A második egy közvetlenebb összefüggés, amikor a sportolók ingyenes vagy kedvezményes alkoholtermékeket kapnak egy italgyártó cég szponzorálása miatt. Az ausztrál és új-zélandi sportolók körében végzett két tanulmány – a klubtól a nemzeti szintig – pozitív összefüggéseket mutatott ki az alkoholszponzoráció és az egyéni alkoholfogyasztás között (O’Brien & Kypri, 2008; O’Brien, Miller, Kolt, Martens, & Webber, 2011).

A sport egy másik kulturális aspektusa, amely összefügghet az ivási magatartással, a népszerűséggel és a presztízzsel kapcsolatos. A sportolók, különösen azok, akik sikeresek és ismertek, gyakran magasabb társadalmi státuszt élveznek, mint társaik, ami jelentős társadalmi lehetőségekhez vezethet (Holland & Andre, 1994; Tricker, Cook, & McGuire, 1989). Serdülő és főiskolai szinten a sikeres sportolók azt tapasztalhatják, hogy rendszeresen meghívják őket olyan társadalmi összejövetelekre, ahol alkoholt vagy más kábítószereket biztosítanak számukra. A sportolók, akik elég idősek ahhoz, hogy bárokba, klubokba és más nyilvános intézményekbe járjanak, azt tapasztalhatják, hogy a többi vendég szívesen szocializálódik velük, beleértve az italuk megvásárlását is. Ezen túlmenően egy klub vagy bár tulajdonosa ingyen italokat biztosíthat egy bizonyos termetű sportolónak, hogy ezzel is ösztönözze a vendégszeretetüket. A viselkedési közgazdaságtan alapelvei azt mutatják, hogy a szerhasználat valószínűsége az alacsonyabb árral és a nagyobb elérhetőséggel nő (Murphy, Correia, & Barnett, 2007). Így azok a sportolók, akiknél fennállhat a kábítószerrel való visszaélés problémájának kockázata, gyakran viszonylag könnyen kerülhetnek olyan társadalmi környezetbe, ahol az alkohol és a kábítószer könnyen elérhető.

Teljesítménnyel kapcsolatos megfontolások

A sportolókat egyértelműen arra ösztönzik, hogy sportágukban optimális szinten teljesítsenek. Az ilyen ösztönzők jutalomértéke általában növekszik, ahogy a sportolók egyre elitebb versenyszintre jutnak, ami jelentős díjakban, nemzetközi elismerésben, egyetemi ösztöndíjak formájában jelentkező oktatási lehetőségekben és a sportban való (gyakran jól jövedelmező) megélhetés lehetőségében csúcsosodik ki. Így egyes sportolók kísértésbe esnek, hogy olyan szereket használjanak, amelyek erősebbé és gyorsabbá tehetik őket, és ezáltal javíthatják sportteljesítményüket. Valóban, több, különböző versenyszintű sportolók körében végzett vizsgálat kimutatta, hogy a sportolók elsősorban azért döntenek a teljesítményfokozó szerek használata mellett, hogy javítsák sportteljesítményüket (Miller, Barnes, Sabo, Melnick, & Farrell, 2002; Rexroat, 2014). Ezzel szemben az egyes szerek sportteljesítményre gyakorolt hatásaival kapcsolatos aggodalmak fontos visszatartó erővel szolgálhatnak a sportolók körében. Az Egyesült Államokban az egyetemisták körében végzett kutatások azt sugallják, hogy a sportteljesítménnyel kapcsolatos aggodalmak fontos okot jelentenek arra, hogy ne használjanak bizonyos szereket, bár az olyan tényezők, mint az egészséggel kapcsolatos aggodalmak és az anyag hatásainak megtapasztalására irányuló vágy hiánya sokkal hangsúlyosabb visszatartó tényezőknek tűnnek (Rexroat, 2014). Az egyes anyagok sportteljesítményt gátló szerepének kezelése potenciálisan hasznos összetevője lehet a sportolók körében a kábítószer-használat megelőzésére és csökkentésére irányuló beavatkozásoknak.

Szezonális hatások

Sok sportoló életének sajátos aspektusa a versenyszezonjukat övező éves ritmusok. Bár sok sportoló egész évben edz, vannak meghatározott időszakok, amikor a sportteljesítményük kiemelkedőbb és relevánsabb. Az Egyesült Államokban például egy főiskolai futballista hivatalos versenyszezonja augusztustól (a hivatalos edzések kezdetétől) decemberig vagy januárig (az utolsó mérkőzés időpontjától függően) tart. Ezeknek a sportolóknak egész évben lehetnek egyéb kötelezettségeik, például tavaszi edzések és szezonon kívüli edzések, de nem vesznek részt hivatalos versenyeken. Azok a sportolók, akik a teljesítménnyel kapcsolatos aggályok miatt korlátozzák az alkohol- és drogfogyasztást, dönthetnek úgy, hogy e hivatalos versenyszezonokon kívül növelik a fogyasztásukat. Számos kutatás kimutatta, hogy a szezonon belüli és a szezonon kívüli időszak közötti átmenet a sportolók körében a súlyos alkoholfogyasztás kockázati tényezőjeként szolgál. Az Egyesült Államokban a főiskolai sportolók körében végzett tanulmányok a sportolói szezonon kívül nagyobb alkoholfogyasztást találtak, beleértve egy longitudinális tanulmányt, amely arról számolt be, hogy az átlagos alkoholfogyasztás megduplázódott a szezonon kívüli időszakban (Bower & Martin, 1999; Martens, Dams-O’Connor, & Duffy-Paiement, 2006; Thombs, 2000). Egy másik, az ausztrál profi labdarúgó-bajnokság játékosain végzett vizsgálat a szezon előtti és a szezonon belüli időszakok között a szezonon kívüli időszakhoz képest drámai növekedést mutatott ki a kockázatos ivásban (Dietze et al., 2008). Az egyéb anyagok használata hasonló mintát követhet, és azt sugallja, hogy célzott beavatkozási/megelőzési erőfeszítésekre van szükség a versenyszezonból kilépő sportolók esetében.

Droghasználat tesztelése

Az egyes drogok jelenlétének hivatalos vizsgálata, különösen a sportolók versenyszezonja alatt, egy másik olyan tényező, amely szinte biztosan befolyásolja a droghasználatot e csoportok körében. A nemzetközi szintű élsportolókat rendszeresen tesztelik mind a teljesítményfokozó, mind a tiltott drogok használatára, csakúgy, mint számos nagy profi sportbajnokság és jelentős amatőr szervezet sportolóit. Számos tanulmány kimutatta, hogy a drogtesztek visszatartó erővel hatnak a tiltott szerek használatára (Coombs & Ryan, 1990; Dunn, Thomas, Swift, Burns, & Mattick, 2010), és részben ez magyarázhatja egyes illegális szerek viszonylag alacsony előfordulási arányát. Egy, az Egyesült Államokban élő serdülők körében végzett vizsgálat azonban azt mutatta, hogy a véletlenszerű tesztelés csökkentette a kábítószer-használatot, de növelte a használat egyéb kockázati tényezőit, például az észlelt normákat és a kábítószer-használattal kapcsolatos kevésbé kockázatos meggyőződéseket (Goldberg és mtsai., 2003). Továbbá, ha a sportolók tisztában vannak a tesztelési ütemtervvel, akkor képesek lehetnek arra, hogy a használatot olyan időpontok köré szervezzék, amikor az nem váltana ki pozitív tesztet. A pozitív drogtesztektől való félelem szinte biztosan gátolja egyes sportolók rövid távú droghasználatát, de azt, hogy a drogtesztek milyen általánosabb hatást gyakorolnak a sportolók szerhasználati szokásaira, nehezebb meghatározni.

Etikai megfontolások

A sporttal kapcsolatos utolsó összefüggő tényező, amellyel a sportolók körében történő szerhasználat vizsgálatakor foglalkozni kell, a teljesítményfokozó szerek használatával kapcsolatos etikai kérdések. Ez a megfontolás szinte teljes mértékben csak a sportolói környezetre jellemző, mivel ez az egyik olyan színtér, ahol az egyént ösztönözhetik olyan szerek szedésére, amelyek lehetővé teszik számára, hogy fizikailag jobb legyen egy meghatározott ellenfelénél. A szerhasználattal kapcsolatos egészségügyi vagy társadalmi aggályok szinte bármely csoportra vonatkozhatnak, de a sport egyedülálló abban a tekintetben, hogy bizonyos szerek használata alááshatja az egység alapvető alapjait. Gyakorlatilag minden sportág azon az elképzelésen alapul, hogy minden versenyző elfogad egy meghatározott szabályrendszert, amely sok esetben a megengedett kábítószerek és egyéb teljesítményfokozó technikák típusaira vonatkozik. Például számos profi sportbajnokságban a sportolók bizonyos narkotikus fájdalomcsillapítókat szedhetnek, de nem szedhetnek anabolikus szteroidokat vagy emberi növekedési hormont. A sportszervezetek motiváltak annak biztosítására, hogy a sportolók ne használjanak az irányító testületük által tiltott szereket, mivel fontos, hogy a nyilvánosság felé közvetítsék, hogy megpróbálják érvényesíteni azt az eszményképet, hogy minden sportoló azonos szabályok szerint játszik. Továbbá a sportszervezeteket az is motiválja, hogy sportolóikról azt higgyék, hogy valamilyen eszményképnek felelnek meg (pl. „példaképként” szolgálnak a gyermekek számára), ezért bizonyos, a teljesítmény szempontjából előnytelen szerek használata még mindig felfüggesztést és egyéb büntetéseket von maga után. Sok sportoló ezért olyan helyzetbe kerül a kábítószer-használattal kapcsolatban, amely önkényesnek és olykor képmutatónak tűnik a bevehető anyagok tekintetében. Előfordulhat például, hogy felfüggesztik őket egy olyan szer (kannabisz) használata miatt, amely az Egyesült Államok több országában és államában legális, de a narkotikus fájdalomcsillapítók használata megengedett számukra, hogy megkönnyítsék a visszatérésüket az edzés- vagy versenyszférába.

…

hirdetés

Az írás Matthew P. Martens: „Alcohol Abuse and Drug Use in Sport and Performance” című cikkének (Psychology, 2017) részlete, a hozzá tartozó teljes irodalomjegyzék a megadott linken érhető el.

The post Alkohol- és drogfogyasztás a sportban appeared first on SPORTORVOS.hu PORTÁL.