Miért nem lehet figyelmen kívül hagyni a sport környezeti hatásait, és mit tesznek ellene: hogyan lehet fenntartható módon újjáépíteni a sportot a COVID-19 után, a környezetvédelem szempontjait is figyelembe véve?
A téli és a nyári sportokat egyaránt érinti az éghajlatváltozás. A melegebb telek és a kevesebb hó hatással lesz a téli sportokra. A 2020-as tokiói maratoni versenyt a hőség miatti aggodalmakra tekintettel áthelyezték, a 2010-es vancouveri olimpián nem volt hó, a 2016-os riói olimpián pedig a szennyezett vizek miatt nem volt biztonságos a nyíltvízi úszás. Egy másik példa a FINA nyíltvízi 10 km-es világbajnokság Fujairahban, több úszót hőguta miatt kezeltek. Egy újabb példa a dohai maraton, „ahol a tikkasztó körülmények miatt számos sportoló összeesett, és a mezőny majdnem fele nem ért célba„.
Fel kell ismernünk, hogy a sportiparnak környezeti lábnyoma van. Lehet, hogy a sport áldozatul esik az éghajlatváltozásnak, de egyben a probléma része is. A sportolók, az edzők, a kiszolgáló személyzet és a szurkolók összes utazása, a helyszínek építése, a létesítmények működtetéséhez felhasznált energia, az összes egyszer használatos műanyag, amelyet az eseményeken osztogatnak, és még az ünnepségek során használt tűzijáték is. Mindennek közvetlen és közvetett hatása van a környezetre.
Az ENSZ Sport az éghajlatváltozás elleni küzdelemért keretprogramja kimondja
„A sportnak az éghajlatunkra gyakorolt hatása összetett és a szervezet és/vagy az esemény méretétől függően nehezen mérhető. A legtöbb sportszervezet és szurkoló azonban ma már elismeri, hogy a sport hozzájárulása az éghajlatváltozáshoz – a kapcsolódó utazások, az energiafelhasználás, az építkezés, az étkeztetés stb. révén – jelentős. Ráadásul a sport globális érdeklődése a szurkolók milliárdjai számára, valamint az ennek nyomán keletkező médiavisszhang erős platformot biztosít a sportágazat számára, hogy példamutató szerepet játsszon az éghajlatváltozás kihívásának kezelésében, és nagyszámú közönséget inspiráljon és vonjon be ugyanerre a cselekvésre.„.
Mindenkinek megvan a maga szerepe az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Az éghajlatváltozás minden sportágat érint az elit, nemzetközi szinttől kezdve az alulról szerveződő, helyi szintű közösségekig világszerte, és aránytalanul nagy hatással lesz a kevésbé fejlett országokra.
Sport környezetvédelem politikák és programok
A National Hockey League Green programja arra összpontosít, hogy a klubjaikat használó arénáikban fenntarthatóbb gyakorlatokat népszerűsítsenek az életünkben. Néhány projektjük közé tartozik a faültetés, a felhasznált víz tisztítása, egy élelmiszer-visszanyerési kezdeményezés, az NHL elkötelezte magát a szezon utáni légi utazásokhoz kapcsolódó kibocsátások kompenzálása mellett.
A NOB-Dow partnerség segít a nemzeti olimpiai bizottságoknak és a nemzetközi szövetségeknek mérni és csökkenteni a szénlábnyomukat. Ez a program azoknak a nemzetközi szövetségeknek és nemzeti sportbizottságoknak nyújt segítséget, amelyek kézzelfogható intézkedéseket hajtanak végre a sportszervezeteik és sporteseményeik szén-dioxid-kibocsátásának csökkentése érdekében.
Az egyik ilyen esemény a cukornádból származó anyagból előállított műfű használata, amelyet a 2021-es tokiói mezőhoki-tornák pályáinak kialakításához használnak majd. A bio-polietilén előállításához használt cukornád olyan anyag, amely megköti a szén-dioxidot. Ez az a fajta innováció, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy életünk minden területén szén-dioxid-negatívak legyünk.
A Tokió 2020 célja a szén-dioxid- és hulladékmentesség, megújuló energia felhasználása a játékok energiaellátásához, az ételmaradék ehető részeinek feldolgozása, a csomagolások csökkentése, valamint a 2020-as éremprojektjük, amelyben minden érem újrahasznosított anyagokból készül.
A sportszervezeteknek át kell térniük a szén-dioxid-negatív, majd végül a szén-dioxid-pozitív működési modellre. Ez azt jelenti, hogy figyelembe kell venni a szervezetek által használt létesítményeket. Egy nemzeti sportszervezet vagy nemzetközi sportszövetség olyan politikákat vezethet be, amelyek kimondják, hogy csak olyan létesítményekben tartanak eseményeket, amelyek 100%-ban megújuló energiával működnek, olyan sportpolitikát folytatnak, amelyek csökkentik az élelmiszer-hulladék és az egyszer használatos műanyagok mennyiségét a rendezvényeken, és egyéb olyan döntéseket hoznak, amelyek mérséklik a nagy (és kisebb) sportesemények környezetre gyakorolt hatását.
A sportszervezetek innovatív módokat találhatnak a versenyinformációk nyújtására is. Úszóversenyeken az edzők, úszók, szülők és tisztségviselők számára rajtlapokat osztanak ki. Több ezer lapot egy hétvége alatt. Sokszor távozáskor ezekből az ívekből halomban állnak a szemetesben (ezt a papírt nem hasznosítják újra). Hogyan lehetne ezt megújítani, hogy fenntarthatóbb legyen? Használhatnánk-e QR-kódot, hogy megosszuk a rajtlapokat azzal, akinek van telefonja, hogy ne kelljen kinyomtatni?
Sok sportágban is sok olyan felszerelés van, amely műanyagból készül (például az úszásnál sok szilikon és latex úszósapkát gyártanak, és amikor ezek eltörnek, kidobják őket.) Az egyenruhák és a felszerelések világszerte növelik a csapatok és a sportolók hulladéktermelését, ezért olyan felszereléseket kell készíteni, amelyek tovább tartanak, vagy újrahasznosíthatók. Hogyan lehet ezeket új termékekké újrahasznosítani? Lehet-e ezeket a felszereléseket különböző anyagokból készíteni? A sportfelszerelésekkel a környezetvédelmi politikáknak is foglalkozniuk kell.
A környezettel való összeegyeztetés azt jelenti, hogy a sportesemények tervezésébe be kell építenünk azt. A 2012-es londoni Queen Elizabeth Olimpiai Park remek példa arra, hogy egy olimpiai park növeli a közelben lakók számára elérhető zöldterületet. A sport és a környezet együtt tud működni, de ennek megfelelően kell terveznünk.
Záró gondolatok
Most olyan helyzetben vagyunk, hogy a világjárvány után újra kell építenünk a sportvilágot is. Lehetőségünk van arra, hogy ezt jól tegyük. Amikor a világjárvány után leülepedik a por, és amikor a dolgok elkezdenek megnyílni, fenntartható módon kell építkeznünk. A sportágazatnak ezt a pillanatot arra kell felhasználnia, hogy jobbra forduljon. Amikor a sportot a fejlődés szolgálatába állítjuk, akkor a környezeti fenntarthatóságra is gondolnunk kell, amikor világszerte programokat szervezünk. Hogyan használjuk a sportot a közösségek pozitív irányú felemelésére, miközben az éghajlatváltozás elleni küzdelemben is kivesszük a részünket.
Ha továbbra is élvezni akarjuk a sportot, nem folytathatjuk a szokásos módon. Az éghajlatváltozáshoz bátor cselekvésre és bátor vezetésre van szükség. Ha továbbra is részt akarunk venni a sportolásban, nekünk is meg kell tennünk a magunkét.
A cikk David Thibodeau írása alapján készült, megjelent a www.sportanddev.org oldalon.