Sportetika, sporterkölcs, sportszellem
A példakép fogalmát a következőképpen határozzák meg: „olyan személy, akinek viselkedését, példáját vagy sikerét mások, különösen a fiatalabbak, utánozzák vagy utánozhatják”.
Ki dönthet, ha egy sérült sportoló folytatni akarja a versenyt, az orvos viszont túl nagynak ítéli a kockázatot? Autonómia, return-to-sport, fájdalomcsillapítás, orvosi függetlenség és a teljesítmény–egészség konfliktusa.
a gyermeksportolók számára „különleges védelemre” van szükség, tekintettel a munkakörnyezetük intenzitására.
Miért akarják egyes fiatalok abbahagyni a sportot? Egy nyílt levél bemutatja, hogyan hat a túlzott szülői nyomás a gyermekek motivációjára és örömére
Van-e szerepe az eszménynek, a fair play-nek a jelenlegi versenysportban, és ha igen, milyen módon? Az alábbiakban a vonatkozó szakirodalom segítségével egy részletesebb értelmezést javaslok.
Nem emlékszem az első tornaórámra – két évesen kezdtem. Szüleim és edzőim ösztönözték a részvételt és a fejlődést, támogatták a szenvedélyemet és a sikerre való törekvésemet. Második osztályra már hetente huszonöt órát gyakoroltam, és versenyeken vettem részt.
Úgy tűnik, hogy a tisztességes és igazságos viselkedés eszméi a versenyjátékokat a kezdetektől fogva követik (Guttmann 1987).