Az írás nem azokról az edzőkről szól, akik következetesek de kemények, vagy akik sokat követelnek a gyerekeinktől. Szeretem azokat az edzőket! Az ilyen edzők és a gyermekeink érdekében a sajnos még számos helyen tapasztalható bántalmazó edzői magatartást nem szabad tolerálni és nem szabad elfordítani a fejünket!
Egyetlen sportolónak, egyetlen gyermeknek, egyetlen emberi lénynek sem szabadna elviselnie a bántalmazást álmai megvalósítása közben. Mégis, amint azt a világklasszis tornászok, Simone Biles, Aly Raisman, Maggie Nichols és McKayla Maroney bátor szenátusi vallomása nemrégiben bizonyította, a bántalmazás túlságosan is gyakori. Simone Biles hangot adott az áldozatok zsigeri gyötrelmének:
„Ennek a szörnyű bántalmazásnak a sebei mindannyiunkkal együtt élnek tovább”.
Elengedhetetlen, hogy a gyerekek és a felnőttek megtanulják felismerni és megelőzni a bántalmazás minden formáját a sportban és a társadalomban. Az égbekiáltó szexuális visszaélésekre és az érintett szövetségek, testületek égbekiáltó mulasztásaira való összpontosítás túl kevés és túl késő.
Mint más járványok esetében, az érzelmi, fizikai és szexuális visszaélések is megállíthatók. Együtt átfogó megelőzési rendszereket hozhatunk létre, hogy egyetlen gyermeknek se kelljen elszenvednie a sérüléseket és együtt élnie a bántalmazás hegeivel, újra feltépnie sebeit a különböző vizsgálóbizottságok előtt.
A rejtett érzelmi bántalmazás (CEA) szinte mindig a bántalmazás kezdeti formája, és túl gyakran vezet fizikai és szexuális bántalmazáshoz. A CEA egy szorosan szőtt, szinte láthatatlan pókháló, amelynek célja az áldozat behálózása és ellenőrzése. Az a szándékom, hogy láthatóvá tegyem a CEA hálóját, mintáit és csillogó szálait, hogy meglássuk, megállítsuk és meggyógyítsuk.
Elemzésemet és ajánlásaimat a sportban elkövetett érzelmi visszaélés és a lelki visszaélés diagnosztikai kritériumai, a CEA jól dokumentált sportbeli példái, valamint egy rejtett érzelmi visszaélést alkalmazó edzővel szerzett tapasztalataim alapozzák meg.
Bár ez a bejegyzés a sportban előforduló CEA-ra összpontosít, a viselkedésmódok és megoldások a kapcsolati visszaélés minden formájára alkalmazhatók, bármilyen környezetben: szórakozás, politika, akadémia, üzleti élet, vallás, fegyveres szolgálat és háztartás.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2016-os konszenzusos nyilatkozata megerősítette, hogy „a pszichológiai bántalmazás minden más [bántalmazási] formának a középpontjában áll”. 2021 júliusában az USA beli „Center for SafeSport” által készített, sajnálatosan kevéssé nyilvánosságra hozott tanulmány részletezte a „sportolókkal szembeni érzelmi, fizikai és szexuális visszaélések aggasztóan magas előfordulását az amerikai olimpiai és paralimpiai mozgalomban”: A résztvevők 65 százaléka tapasztalta a pszichológiai sérülés vagy elhanyagolás 18 mutatójának legalább egyikét. A CEA gyakran okoz hosszú távú teljesítménykárosodást, legyengítő fizikai sérüléseket, szorongást, depressziót, étkezési zavarokat, PTSD-t, sőt öngyilkosságot is.
Lásd meg, állítsd meg!
A rejtett érzelmi bántalmazásnak számos mutatója van. Íme négy a legfontosabbak közül.
A különlegesség csapdáját forgatja
A burkoltan bántalmazó edző a különlegesség ragadós szövevényét hozza létre, amely végül csapdába ejti a sportolót. A New York Times egyik cikkében Kara Goucher, az olimpiai távfutó, aki a Nike Oregon Project keretein belül Alberto Salazarral edzett, szemléletesen írja le ezt a különlegesség érzését. Leírása kísértetiesen hasonlít az olimpiai tornászokéhoz.
„Amikor egy ilyen programban edzel, folyamatosan emlékeztetnek arra, hogy milyen szerencsés vagy, hogy ott lehetsz, hogy bárki ott akarna lenni, és ez a furcsa érzés, hogy: „Hát akkor nem hagyhatom ott. Ki lennék én nélküle?”
Ahogy Goucher leírja, a sportoló, aki belegabalyodik ebbe a különlegesség érzésébe, úgy érzi, hogy nem tud kiszabadulni.
Félelmet, önvádat, önbizalomhiányt és függőséget táplál
Az edző félelemkeltő kijelentéseket ismételget: „Én tettelek azzá a sikerré, ami vagy”, „Nélkülem semmi sem lennél”, „Az én edzésem nélkül soha nem fogod elérni a benned rejlő valódi lehetőségeket”. Fokozatosan a sportoló elveszíti az önmagába vetett hitét, és bénító függőséget alakít ki az edzőtől.
Végső soron ezek a taktikák felnagyítják az eredendő hatalmi dinamikát, az edzőt mindenhatóvá, a sportolót pedig egyre erőtlenebbé és a fizikai és szexuális bántalmazásra éretté teszik.
A szeretetbombázás és a megszégyenítés váltakozása
Az érzelmileg bántalmazó edző a fenti két taktikát kombinálja egy végtelen ciklusban, amelynek célja a sportoló kényszerítése, irányítása és manipulálása. Ha a sportoló engedelmeskedik, jól teljesít, és elismerését és imádatát fejezi ki az edzőnek, akkor a sportoló fenntartja az áhított „különleges” státuszát. Amikor a sportoló nem teljesít, vagy megkérdőjelezi az edzőt, az edző megalázza és lealacsonyítja a sportolót. Az az edző, aki nyilvánosan szeretetbombázza és megszégyeníti a sportolókat, a program minden sportolójába beleneveli a megfelelési vágyat és a megszégyenüléstől való félelmet.
Laurie Hernandez olimpiai tornász leírta, hogy korábbi edzője, Maggie Haney hogyan valósította meg ezt a ciklust. „Minden bók olyan volt, mint a szenteltvíz… Egyik nap még úgy óvott, mintha tojásokon sétálnánk, másnap pedig már durván megszégyenített”.” Haney megszégyenítése magában foglalta, hogy „gyengének, lustának és fejben zűrösnek nevezte [Hernandezt]”.
Bár Hernandez megmenekült Nassar szexuális visszaéléseitől, ugyanilyen pusztító lelki sérüléseket szenvedett. Az áldozatok ritka sikereként Haney visszaélései miatt öt évre felfüggesztették az USAG-től.
Démonizálja azokat, akik aggályokat vetnek fel, és követeli, hogy a támogatók kerüljék az ilyen „ellenségeket”
Egy érzelmileg bántalmazó edző finoman aláássa vagy közvetlenül démonizálja és kiközösíti azokat a sportolókat, szülőket és munkatársakat, akik bátran megkérdőjelezik az edzőt. Az edző azt mondja a „hűséges” sportolónak: hogy a szülei „nem értik, mi szükséges a következő szintre jutáshoz”, „nem támogatják a kiemelkedési vágyadat”, és „a kételyeik visszatartanak téged”. Azt fogják mondani, hogy a csapattárs, aki aggályokat vet fel, „nem rendelkezik azzal a tehetséggel vagy szorgalommal, ami szükséges”, vagy „csak féltékeny”. Az edző ráveszi az „igazán odaadó” sportolókat, hogy kerüljék azokat, akik jogos aggályokat vetnek fel.
Ez biztosítja, hogy az aggályokat felvetőket száműzik, és nem tudják leleplezni az edző bántalmazó viselkedését. A barátoktól és a családtól elszigetelt sportolóval könnyebb visszaélni. A nyilvánosság elé álló amreikai tornászok (szerk.: és az egyre több érintett magyar sportoló is) bizonyítják, hogy ebben valóban van erő.
Gyógyuljon meg!
Globális közösségként a legfőbb prioritásunknak a bántalmazott sportolók gyógyításának és a jövőbeli visszaélések megelőzésének kell lennie. A visszaélések megszüntetéséhez azonban meg kell reformálni a még elfogadott/eltűrt bántalmazó edzői kultúrát és a visszaéléseket elősegítő kultúrát.
A sportoló gyógyítása
A sportolók gyógyítása a nyilvánosság elé álló sportolókkal kezdődik, akik bátran megosztják tapasztalataikat. Az áldozatok azért osztják meg történeteiket, hogy tanúságot tegyenek róluk és megerősítsék őket, megmutassák a csendben szenvedőknek, hogy nincsenek egyedül, megelőzzék a további visszaéléseket, és szolgálják az igazságszolgáltatást. A CEA legyengítő mentális-érzelmi-lelki-szellemi hatásait szakembereknek kell kezelniük, akik mind a sportban, mind a bántalmazásban jártasak.
Az edző gyógyítása
„A bántott emberek bántják az embereket.” A globális közösségnek közös felelőssége van a sportolók védelmében. Az edzők gyógyítása (még az edzősködés megkezdése előtt) nagymértékben csökkenti a sportolók bántalmazásának kockázatát. A bántalmazó edző viselkedése valószínűleg a méltatlanság intenzív érzéséből, valamint a hatalom és az imádat iránti kétségbeesett szükségletből fakad, amely az edző saját gyermekkori kedvezőtlen élményeiből ered. A visszaélések megszüntetése érdekében a társadalomnak biztosítania kell, hogy a potenciálisan bántalmazó edzők meggyógyítsák a korábbi traumáikat, hogy teljesnek és méltónak érezzék magukat, mielőtt elkezdenek edzősködni. Végső soron az edzőknek kell jártasságot mutatniuk a pozitív, együttérző, egész sportolóra összpontosító edzősködésben.
A társadalom gyógyítása
A sportban elkövetett visszaélések megszüntetéséhez szükség van megelőző oktatásra és védőpolitikákra; a trauma ismételt szűrésére a korai gyermekkorban; és a traumatizált gyermekek szakszerű kezelésére jóval azelőtt, hogy olyan szakmákba lépnének, amelyekben fiatalokkal érintkeznek, és lehetőségük van arra, hogy gyermekek újabb generációját traumatizálják.
Amint azt az amerikai tornászok vallomásai oly megrendítően bizonyítják, a társadalomnak holisztikus edzői tanterveket, valamint etikai kódexet és elszámoltathatósági rendszereket kell létrehoznia minden sportedző, a kapcsolódó személyzet és az intézmények számára. Ez biztosítja, hogy az edzők képzettek és felelősségre vonhatók legyenek, és hogy a személyzet és az intézmények ne váljanak szemlélőkké, segítőkké vagy rosszabb esetben összeesküvőkké. Az elszámoltathatósági rendszereknek magukban kell foglalniuk a visszaélések felelős, proaktív hatóságok felé történő kötelező bejelentését; független, a traumával kapcsolatos vizsgálatokat; és végrehajtható törvényeket. Ezeket a programokat központilag és teljes mértékben finanszírozni kell és a megfelelő szervezeti és személyi feltételeket meg kell teremteni, hogy a gyermekeket a jövőben megvédjék a bántalmazás okozta súlyos károktól.
Amy Saltzman M.D. cikkének szerkesztett fordítása (psychologytoday.com)