A térd elülső keresztszalag (LCA) műtét célja a térdízület stabilizálása, a normális mechanikai működés visszaállítása, és annak lehetővé tétele, hogy a sportoló folytathassa a sportolást. Ez az eredmény nem mindig érhető el. Íme a leggyakoribb sikertelenségi okok, és pár tanács, hogy mit lehet tenni ellene.
Elkötelezettség
A sikeres LCA-műtéthez a sérültnek, a sebésznek és a rehabilitációs csapatnak el kell köteleznie magát egy speciális program mellett. Ez hat elemet foglal magában:
- az eredeti anatómiai állapot elérése az összes sérült szövet pontos helyreállításával;
- elkötelezettség az azonnali rehabilitációs program mellett, amelynek célja, hogy az első héten teljes nyújtás legyen elérhető;
- lágyrészmasszázs a gyógyulást lassító duzzanat eltávolítására;
- azonnal induló gyógytorna program a törzs erősítésére, a szív- és érrendszeri kapacitás javítására, az egyensúly és a koordináció optimalizálása mellett;
- a gyógyulást elősegítő táplálkozási program;
- az optimizmust, a jövőképet és a türelmet elősegítő mentális tréningprogram.
E kritikus összetevők bármelyikének kudarca az összes kudarcához vezethet. Amikor egy páciens „rossz” térddel érkezik LCA-műtét után, az első lépés a sikeres kimenetel felé annak kivizsgálása, hogy mi romlott el a hat elem mindegyikében vagy bármelyikében.
Keresztszalag műtét
Az LCA egy erős szövetszalag, amely a combcsonton lévő eredésétől a sípcsonton lévő görbületes területig terjed. Ha elszakad, az egész szalag belső sérülést szenved, és ki kell cserélni. Az LCA-szakadást okozó esemény azonban gyakran más szöveteket is elszakít. Néhány, például a meniszkusz, általában nyilvánvaló. Mások sokkal finomabbak – mint például a térdízületi tokok szakadása, ahol csak a szövetkapszula megvastagodása nyújt létfontosságú rotációs támaszt.
A sebész túl gyakran csak az MRI-jelentést olvassa el, vagy csak az LCA-t vizsgálja, figyelmen kívül hagyva a térdet stabilizáló egyéb szövetek finom sérüléseit. Korekció nélkül ezek a sérülések arra kényszerítik az LCA-t, hogy a térd összes forgási terhelését támogassa, ami fokozatos megnyúláshoz és újrasérüléshez vezet. A megoldások a következők:
- Az LCA anatómiai szempontból történő pótlása, pontosan illeszkedve a természetes lefutási területekre.
- Erős pótlószövetek, például a patella ín használata. Előnyben részesítjük a donor patelláris ín használatát, hogy ne okozzon újabb, másodlagos sérülést a térdben.
- A sérült meniszkuszszövetet lehetőleg javítsuk, ne pedig reszekáljuk (eltávolítsuk). Ha a meniszkuszt eltávolítjuk – akár csak egyes részeit is -, a stabilizáló hatás, amely védi az LCA-t és az ízületet, csökken, ami további LCA-túlterheléshez és ízületi artritiszhez vezethet.
- Állítsa helyre a perifériás szöveteket (pl. a poszterolaterális sarok vagy az MCL), ha sérültek. Amikor sikertelen LCA térdműtétet látunk, az gyakran azért van, mert az LCA-t túl magasan helyezték el a természetes (anatómiai) behelyezési hely fölé, vagy túlságosan előre vagy túl függőlegesen. A meniszkusz gyakran hiányzik, és a térd rotációs stabilitása hiányzik.
Rehabilitáció
Még a tökéletesen elhelyezett LCA-k is „meghibásodhatnak” a rossz rehabilitáció miatt. A leggyakoribb megjelenési formája a merev térd, az ellenkező oldallal megegyező teljes nyújtás elvesztésével. Az adatok azt mutatják, hogy ha a térd nem nyúlik az ellenoldalival azonosan, a térd nem fog megfelően működni ez pedig elülső térdfájdalomhoz vezet.
A második leggyakoribb megjelenési forma a gyenge izomzatú láb. A bioaktív faktorok, amelyek erős gyulladáscsökkentők, reményt nyújtanak ezeknek a merev, sikertelen LCA pótolt térdek sikeres kezelésére. A kortizon soha nem alkalmazható, mivel az porckárosodáshoz és a szövetek gyengüléséhez vezet. Az újabb injekciók, amelyek az amnionfolyadékot és a PRP-t hialuronsavas kenéssel kombinálják, segítik a terápiát és javítják a revíziós műtétek eredményeit.
A térd elülső keresztszalag (LCA) sérülés és a műtét gyakran ú.n. „LCA-depressziós szindrómához” vezethet, amikor a páciens depresszióssá válik a váratlan sérülés, a műtét és a fájdalom okozta zavarok és a sportkihagyás miatt. Majdnem minden betegnél jelentkezik valamilyen mértékben ez a lehangoltság a műtét után három-négy héttel. Ha a depresszió súlyossá válik – és ehhez társul a felügyelt gyógytorna és a kézzel végzett lágyszöveti masszázzsal járó fizikoterápia hiánya -, az illető térdrokkanttá válhat.
Ennek visszafordítása teljesen lehetséges, de minden szinten elkötelezettséget igényel.