Mit pakoljunk az úti patikába?

Share

Ha a Murphy-féle törvényeknek hinni lehet, akkor egy gondosan összeállított úti patika – azaz gyógyszer- és kötszerkészlet – valamint a nyaralóhely egészségügyi ellátásának feltérképezése elegendő arra, hogy felhőtlenül egészséges nyári napoknak nézzünk elébe. Ha a megállapítás mégsem helyes, és a lehető legrosszabbkor tör ránk valamilyen nyavalya, akkor még mindig elégtételt adhat a tény: legalább nem drága valutáért kellett beszereznünk a medicinákat. Bár szakértők szerint a kellő ismeretek és egészségkultúra nélkül kezdett öngyógyítás akár életveszélyesen merész vállalkozás, vannak helyzetek, amikor első lépésben nincsen más lehetőség.

Az házi patika mobil változata, az úti patika sem arra való, hogy mindenféle vélt vagy valós, de ki nem vizsgált betegséget, felbukkanó tünetet házilag kezeljük, s megpróbáljuk kihúzni a hazatérésig. A legbanálisabb eseteket kivéve csupán arra valók a magunkkal vitt gyógyszerek, hogy az orvos megérkezéséig, vagy a rendelési időig enyhítse tüneteinket. A lázat, a fájdalmat csillapítani, a görcsöt oldani kell, a kiszáradással fenyegető hasmenés feltartóztatása vagy a leforrázott bőr hűtése és steril fedése elmaradhatatlan addig, amíg az orvos megérkezik vagy elérünk a legközelebbi ügyeletre.
Ugyanakkor az utazás az itthoninál sokkal több speciális helyzetet teremt, ezért a biztonságos úti patika összeállításához is érdemes a gyógyszerész tanácsait, segítséget kérni. Például egy autós túra kezdetén nem mindegy, melyik orrcseppet csomagoljuk be, mert van olyan is, amelyik mellett nem tanácsos autót vezetni.

hirdetés


A család összetételétől, a meglévő krónikus betegségektől a célország jellemzőitől függően más-más szerekre lehet szükség, így a választásnál nem szabad csupán baráti tanácsra vagy a reklámokra hagyatkozni. Még az adagolásra is ügyelnünk kell: egyes időszakokban többet, míg máskor kevesebbet kell bevenni ugyanabból a pirulából.
Gyakori figyelmeztetés, hogy az útnak induló krónikus betegek némi rátartással csomagoljanak az állandóan szedett szerekből, s lehetőleg kétfelé pakolják – ha az egyik batyu elvész, maradjon elegendő a pirulából. Az ilyen betegeknek fokozott gondossággal kell összeválogatniuk azokat a vény nélkül kapható szereket, amelyeket a hirtelen támadó, de kevéssé súlyos tünetek ellen szednének. A gyógyszerek veszélyes kölcsönhatásáról a patikás minden pirula esetében készséggel ad felvilágosítást.

Vannak fontos apróságok, amelyekre az egészségesek úti patikájának összeállításakor is ügyelni kell. Az öngyógyszerezésben gyakori hibának számít, hogy ugyanazt a hatóanyagot vesszük be több, eltérő nevű, és rendeltetésű gyógyszerben. Tudni kell, hogy a láz és fájdalomcsillapítók csoportjában sok az azonos hatóanyagú szer, ám a gyógyszerben levő összetevők aránya más és más. Van, amelyik inkább a lázcsillapításban számít megbízhatóbbnak, míg a másik szer a fájdalomérzés megszűntetésében hatásosabb. Így könnyen elófordul, hogy a lázcsillapításra bevett gyógyszer után nem sokkal egy másikat – azonos hatóanyagút – kapunk be a fejfájás enyhítésére, az ismételhetőségre előírt határidőn belül.

A nyaralás alatt is gondot kell fordítani a tárolási előírásokra, ha választhatunk, olyan szert kérjünk, amelyik nem túl kényes, s ha mégis hűtve tárolandó medicinát viszünk, akkor előre érdeklődjünk megfelelően el tudjuk-e helyezni.

Az alkalmazási előírásokat a nyaralás alatt is be kell tartani, ha gyógyszerek segítségére szorulunk. A külföldön kiváltott szerek adagolásáról – mivel nincs magyar nyelvű tájékoztatójuk – mindig kérdezzük meg az orvost, a gyógyszerészt. A kúraszerűen szedendő gyógyszerek bevételét akkor sem hagyhatjuk abba idő előtt, ha már jól érezzük magunkat. Amennyiben a gyógyszert adott időközönként – leggyakrabban hat-nyolcóránként kell bevenni, akkor bizony éjszaka is fel kell kelnünk, mert a kihagyott idő a terápia sikerét veszélyezteti. Ugyanígy követni kell az ismételhetőségi előírást: láz- és fájdalomcsillapítót általában négyóránként, a görcsoldókat háromóránként lehet ismételni, annál gyakrabban tilos. A múlhatatlan fájdalom vagy görcs esetén azonnal orvoshoz kell fordulni, nem szabad a pirulák kombinációival kísérletezni.

Megoszlanak a szakértői vélemények arról, vajon az altatóknak és a székrekedés elleni szereknek helyük van-e az úti patikában. Az ellene szólók szerint ezek olyan problémák, amelyek esetében a legjobb természetes úton keresni segítséget, ám meggondolandó, hogy a nyaralás néhány napját érdemes-e erre áldozni. Sokan vannak, akik az utazás, a pihenés kétségtelen előnyei mellett átmenetileg szenvednek a változástól: a megszokott otthoni környezet és az ahhoz kapcsólódó beidegződések hátrahagyásával nehéz helyzetbe kerülnek, az élményt kockáztatva a kialvatlansággal, a kínlódással. A mozgás, a gondosan összeválogatott rostdús étrend bizonyára önmagában is segít megoldani ezeket a gondokat, ám ha a baj pszichés eredetű, akkor aligha várhatunk gyors eredményt.

Tippek kezdő kalandozóknak

  • Megérkezés után, mintegy séta jelleggel térképezzük fel a nyaralóhely egészségügyi ellátásának helyszíneit: keressük meg a patikát, az orvosi rendelőt, illetve érdeklődjük meg, mikor és hol érhető el orvos. Reméljük, nem lesz rá szükség, ám ha mégis, legalább a felkutatással nem megy el idő.
  • Krónikus betegek egy kis rátartással vigyék fontos gyógyszereiket magukkal, és lehetőleg a kézipoggyászban tartsák, ne adják fel a repülőn. Még jobb, ha egy részét párjuknál helyezik el, így ha a kézipoggyász megsérrül vagy elvész, még mindig marad gyógyszerük. Életfontosságú eszközeiket, gyógyszereiket ne hagyják őrizetlen kocsiban vagy – sajnos – a szállodai szobában.
  • Egyedül utazók a rohammal, roszszulléttel, görccsel járó krónikus betegség tényét közöljék az útitársakkal vagy a csoport vezetőjével, hogy a bajban segíteni tudjanak, ne tévesszék össze például á diabéteszes hipoglikémiás roszszullétét részegséggel.