A mentális erőnlétnek, -szívósságnak számos definíciója létezik, de az egyik szerintem legmegfelelőbb Hardy és munkatársai (2014) definíciója, akik a mentális szívósságot „a személyes célok elérésének képességeként definiálták a különböző stresszorok széles skálájából eredő nyomással szemben” (részlet a „Sportpszichológia az edzői munkában” könyvből).
Az edzők pozitív (pl. Mahoney et al., 2014; Philippe et al., 2016; Weinberg et al., 2016) vagy negatív hatással lehetnek a sportolók mentális szívósságának fejlődésére (pl. Nicholls et al., 2016; Owusu-Sekyere és Gervis, 2016).
Philipe és munkatársai (2016) 17 elit rögbijátékossal készítettek interjút az edzőknek a mentális keménység fejlesztésében betöltött szerepéről. Azt találták, hogy az edző szakértelme (pl. a mentális keménységgel kapcsolatos tapasztalatok és ismeretek megosztása), az oktatás (pl. az edző pszichológiai készségeket tanít) és a fejlesztés (pl. az edző aktívan fejleszti a mentális stratégiákat a játékosok körében) fokozta a mentális keménységet a sportolók körében.
Weinberg és munkatársai (2016) 15 sportpszichológussal készítettek interjút, amelyekből kiderült, hogy az edzőknek nagy szerepük van a mentális keménység fejlesztésében, mivel a sportolókat nyomás alatt álló helyzetekbe helyezik, és egyben megküzdési stratégiákat is tanítanak a sportolóiknak. Vagyis az, hogy a sportolóknak lehetőséget biztosítanak arra, hogy edzés alatt is nyomás alatti helyzetekben teljesítsenek, és versenyen használják a már megtanult, begyakorolt megküzdési stratégiákat, segíti e konstrukció fejlődését.
Bár nyilvánvaló, hogy az edzők pozitív hatással lehetnek a mentális keménység fejlesztésére, de a szakértők óvatosságra is intenek. Owusu-Sekyere és Gervis (2016) azt találták, hogy az edző által létrehozott nyomás alatti környezet – ha azt nem megfelelően hozzák létre – az érzelmi bántalmazás egy formája lehet (pl. megalázás, megfélemlítés, erőltetett fizikai erőfeszítés). Aggasztó módon a jelzett vizsgálatában szereplő edzők úgy vélték, hogy az edzéseken a nyomás alá helyezett helyzetek létrehozása legitim edzői gyakorlat. Ezért az edzőknek gondosan meg kell fontolniuk, hogyan teremtenek nyomást az edzésen belül, hogy a sportolók ne érezzék úgy, hogy érzelmileg bántalmazzák őket. Talán az edzők elmagyarázhatnák a feladat jellegét és célját, és olyan feladatokat dolgozhatnának ki, amelyek nem járnak a sportolók megalázásával vagy megfélemlítésével.
Az edzői viselkedéssel kapcsolatban Mahoney és munkatársai (2014), valamint Li és munkatársai (2019) egyaránt azt találták, hogy amikor az edzők kielégítették a sportolók alapvető pszichológiai szükségleteit, a mentális szívósság szintje magasabb lett a körükben. Az alapvető pszichológiai szükségletek a következőkre vonatkoznak:
- az autonómiára (vagyis arra, hogy a sportoló eldönthesse, mit, hogyan és mikor csinál).
- kompetencia (azaz annak biztosítása, hogy a sportolók úgy érezzék, hogy hatékonyan tudnak megfelelni bármilyen követelménynek).
- kötődés (azaz annak biztosítása, hogy a sportolók érezzék, hogy törődnek velük).
A témát a „Sportpszichológia az edzői munkában” című könyvben részletesen és gyakorlati példákkal dolgoztuk fel. A csak nálunk kapható könyvet a KONYV@SPORTORVOS.HU e-mail címen SZÁLLÍTÁSI- és SZÁMLÁZÁSI cím valamint egy TELEFONOS elérhetőség megadásával lehet megrendelni.