Sport és asztma

Share

Meg kell ismerkednünk a terhelés kiváltotta hörgőszűkület vagy más néven a terhelés kiváltotta asztma (EIB – exercise induced bronchoconstriction; EIA – exercise induced asthma) fogalmával.

Az EIB-n olyan asztmás légzési nehezítettséget értünk, amit maga a fizikai aktivitás idéz elő. Az asztmás gyermekek többségében előfordul, hogy a fizikai terhelés fulladást provokál, máskor az EIB lehet az asztma egyetlen tünete. Jellemzően a tinédzserkorú sportolók 10–15 százalékában jelentkezik az edzésterheléssel összefüggésben asztmás légzési nehezítettség (Feinstein), azonban ezeket a tüneteket a gyermekek sokszor elbagatellizálják, vagy igazán nem is élik meg betegségként, hiszen a légszomjukat betudják a mozgás okozta fizikai fáradtságnak, kimerülésnek (Rupp). De nézzük csak, hogy miről is van szó pontosan!

A tünetek szinte teljesen megegyeznek az asztmás roham során tapasztaltakkal, mint a köhögés, a légszomj, a szapora légzés, a kilégzési sípolás-búgás, de panaszolhatnak a gyermekek mellkasi fájdalmat, hányingert, gyomorfájdalmat is.

A tünetek jellemzően pár perccel a terhelés befejezése után jelentkeznek, 5–10 perc után válnak a legkifejezettebbé, ezért a köznyelv az EIB-t gyakran „öltözőbetegségnek” is nevezi (Storms). A panaszok többnyire 20–30 perc pihenés után spontán visszafejlődnek, de előfordulhat, hogy az állapot magától nem javul; ilyenkor orvosi segítségre van szükség (N. v. Armstrong). Bár jóval ritkábban, a tünetek késői kezdettel, akár órákkal az edzés befejezése után is megjelenhetnek.

Az EIB szinte sosem kezdődik a terhelés alatt, ezért ha a gyermek már a mozgás közben légzési nehezítettséget panaszol, más szervi ok keresendő. A felső légutak, a tüdőszövet, a szív, az izmok betegségei okozhatnak terhelés alatt fellépő légszomjat, de maga az edzetlenség vagy légzéstechnikai hiba is okolható. Ilyen esetekben a megpihenés szinte azonnali javulást eredményez.

Az EIB diagnózisának felállításához elsősorban a gyanúnak kell felmerülnie, ezért jó, ha a sportolók és edzőik is tisztában vannak a betegség természetével. A kivizsgálás szakorvosi feladat, a tüdőgyógyászok a klinikai tünetek alapján, valamint terheléses légzésfunkciós vizsgálat elvégzésével erősíthetik meg a gyanút, vagy zárhatják ki a betegséget.

Több tényező is felelőssé tehető az EIB hátterében, ami a kislégutak hirtelen kialakuló szűkületéhez vezet. A testmozgás alatt a szervezet a megnövekedett oxigénigényt szapora légzéssel tudja csak biztosítani. Abban az esetben, ha a légvétel ilyenkor a szájon keresztül történik, kiesik az orrüreg levegőt melegítő és párásító szerepe. A légutak hővesztése a hörgők falában lévő körkörös izomzat görcsét váltja ki, amihez hozzájárul a mozgás befejezése után a légutak nyálkahártyájának hirtelen felmelegedése és a következményes duzzanat kialakulása.

Elsősorban tehát a klimatikus viszonyokat kell okolnunk, hiszen az alsó légutakba kerülő hideg, alacsony páratartamú, száraz levegő provokálja leginkább a tünetek megjelenését. A levegő hőmérséklete és páratartalma önmagában is rontja a helyzetet; a száraz, hideg őszi és téli időjárás pedig különösen kedvez az EIB megjelenésének.

A levegő hőmérsékletén és páratartalmán kívül okolhatók továbbá a tüdőbe jutó káros anyagok is, példaként említjük a klórozott vizű uszoda levegőjét vagy a külső környezetben lévő szennyező anyagokat és légúti allergéneket.

Maga a mozgás típusa, intenzitása és időtartama is befolyásoló tényező. Már a múlt század közepén megfigyelték, hogy a futás gyakrabban okoz kislégúti szűkületet, mint az úszás, és ezt klinikai vizsgálatokkal is alátámasztották. De mi magyarázhatja ezt? Nagy valószínűséggel nem maga a futás mint mozgásforma asztmogén hatású, hanem általánosságban véve a kültéri aktivitások – legyen az séta, kerékpározás vagy futás – nagyobb valószínűséggel provokálnak asztmás hörgőszűkületet. A terhelés intenzitásának és időtartamának összefüggéséről már korábban is szóltunk. Tudjuk, hogy magasabb intenzitáson rövidebb ideig, alacsonyabb intenzitáson viszont huzamosabb ideig tudunk sportolni. Érdekes, de teljesen logikus megfigyelés, hogy hörgőszűkületet leginkább a közepes intenzitású, nagy ventillációt igénylő tevékenység vált ki, hiszen ilyenkor a nagy intenzitású légcsere a légutak lehűléséhez vezet. Ha a terhelés maximális intenzitású, akkor olyan rövid ideig vagyunk képesek azt az intenzitást fenntartani, hogy szinte nincs is idejük kialakulni az asztmás panaszoknak. Az elhúzódó, alacsony intenzitású sporttevékenység végzése során szintén ritkábban találkozunk EIB-vel, amit inkább az magyarázhat, hogy még ha kialakulnának is a tünetek, vagy spontán oldódnak a hosszas munkavégzés alatt, vagy ellenkezőleg, idő előtti megállásra késztetik a gyermeket (Bar-Or). Az intermittáló terhelés rövid pihenőidők beiktatásával segít a panaszok kivédésében.

Egyes esetekben az ismételt terhelések hatására csökken a hörgők válaszkészsége. Gyakori jelenség, hogy ha az EIB-s sportoló gyermek egy terhelést követően 1–2 órán belül újra edzeni kezd, akkor az ismételt terhelés után semmilyen vagy csak jóval enyhébb tüneteket produkál. Ezt az időszakot refrakter periódusnak nevezzük, és többé-kevésbé az élettani magyarázatát is ismerjük.

Megismerve az asztmás gyermekek fizikai aktivitásának előnyös hatásait, a velük foglalkozó összes egészségügyi és sportszakembernek támogatnia kell a sportban való részvételüket. Az asztmás gyermekek és szüleik félelme a terhelés okozta befulladástól nem minden esetben megalapozott. A sportaktivitás típusának, helyének, idejének és körülményeinek helyes megválasztásával, kellő elővigyázatossággal minden asztmás és terhelés kiváltotta asztmában szenvedő gyermek számára biztonságos tevékenység a sportolás, a befulladás pedig megelőzhető.

Gyógyszeresen jól kontrollált asztma esetén eleve sokkal kisebb az EIB valószínűsége, de provokációs teszttel ezt dokumentáltan is bizonyítani lehet. Egyes esetekben a sportaktivitás megkezdése előtt adott inhalációs hörgőtágító gyógyszerrel szintén csökkenthető a befulladás veszélye.

A sportaktivitások közül kevésbé ajánlottak a téli sportok, de arcmaszk vagy kendő viselésével a belélegzett levegő hőmérséklete és páratartalma is kedvezően befolyásolható. Kültéri sportolás során az orron történő belégzés tudatosítása szintén hasznos lehet, de egy bizonyos terhelésintenzitás felett az orrlégzés már nem képes kielégíteni a szükséges oxigénigényt, ezért önkéntelenül szájlégzésre kell átváltani. Hidegben ráadásul fokozódik az orrjáratok ellenállása, ami tovább nehezíti az orrlégzést. Egyes vizsgálatok szerint ez ellen hatékony megoldás lehet a külső orrszárnytágító ragasztócsík, más néven orrtapasz, amely mechanikusan javítja az orrjáratok átjárhatóságát, így késlelteti a szájlégzésre váltást (Seto-Poon).

Az arra érzékeny gyermekek kültéri aktivitása közben kerülendő a magasabb allergénkoncentráció. Itt azonban figyelni kell arra is, hogy az allergénexpozíció hatása akár hetekre is növeli a hörgők válaszkészségét, azaz növeli a befulladás veszélyét (Benckhuijsen). A talajközeli levegő ózontartalma különösen nyáron emelkedik meg, ez bizonyítottan fokozza az asztmatikus panaszokat a csapatsportot űző gyermekek esetében (Islam). A levegőszennyezés általában romlik a délutáni, esti órákra, és mivel naprakész légszennyezettség-jelentés is elérhető, a sport helyszínéül választhatunk kevésbé szennyezett időszakot vagy földrajzi régiót. Az úszásról külön ejtsünk pár szót! Az úszás a legkevésbé asztmogén sport, ezért általánosságban kifejezetten ajánlott mozgásforma. Számos feltételezés született protektív hatásának magyarázatára, úgymint a párás levegő védő hatása, a víz hidrosztatikai hatása a mellkas mechanikájára, a keringésre és az anyagcserére gyakorolt kedvező hatás. Nagy valószínűséggel mindezek együttállásának eredménye, hogy az úszás többnyire nem okoz hörgőszűkületet az asztmás gyermekekben. Azok a gyermekek azonban, akiknél maga a klórozott vizű uszoda levegője provokálja a panaszokat, kerüljék a medencés úszást; számukra a természetes vizek ajánlhatók. Nem javasoljuk a búvársportok közül a mélyvízi merülést az asztmás gyermekeknek, mert esetükben fokozott a veszélye annak, hogy egy váladékdugó levegőcsapdát képez a tüdőben, ami a felemelkedés során könnyen súlyos állapotot, légmell kialakulását okozhatja.

Összességében a felsorolt külső tényezők szerepe nem általánosítható, hiszen jelentős az egyéni érzékenység. Ami az egyik gyermekre provokáló hatással van, az a másik gyermekben nem vált ki panaszokat.

A korábban már említett refrakter periódus lehet az alapja annak a megfigyelésnek, hogy egy kellő intenzitású és idejű, kb. 10 perces bemelegítés órákra is csökkenti a légutak válaszkészségét, ezzel a befulladás veszélyét. Tekintettel arra, hogy a tünetek többnyire az öltöző már meleg levegőjében kezdődnek, felelőssé tehető a meleg ödémát okozó hatása is, ezért a fokozatos levezető mozgás, ami kissé mérsékli a légutak hirtelen felmelegedését, szintén jótékony hatású lehet. Ha mégis kialakul az asztmás roham, akkor fontos, hogy a gyermeknél legyen elsősegélynyújtáshoz használatos, gyors hatású hörgőtágító gyógyszer, és azt használni is tudja. Gyakran tapasztalható, különösen a versenysportoló gyermekek között, hogy az esetleges negatív következményektől félve eltitkolják a tüneteiket. Ilyenkor meg kell győzni őket arról, hogy a betegségük önmagában nem csökkenti esélyeiket az eredményes sportszereplésre. Ezenkívül a környezet tájékoztatása fontos abból a szempontból is, hogy egy esetleges vészhelyzetben fel legyenek készülve az elsősegélynyújtásra.

A cikk a GYERMEKSPORT című könyvből részlet (szerző Dr. Vannai Judit gyermekgyógyász, sportorvos). Kérdések, melyekre választ kaphat a könyvből: Sportágválasztás, hogy válasszunk (sportágak jellemzői)? Mi a sportszülő ill. az edző szerepe? A sportoló gyermek, fiatal tápanyagigénye, táplálkozása, használjon-e étrend-kiegészítőket? Milyen veszélyei lehetnek a sportnak? Sérülés, mik jellemzők gyermekkorban (térd, láb-boka, agyrázkódás stb.)?  Túl sokat edz a gyermeke? Gyermek szervezetének specialitásai: keringés hőszabályozás, légzés. A dopping veszélye. Ha beteg, milyen sportot válasszon, mire kell kiemelten figyelni?
A GYERMEKSPORT című könyvet megrendelni a KONYV@SPORTORVOS.HU e-mail címen SZÁLLÍTÁSI- és SZÁMLÁZÁSI cím valamint egy TELEFONOS elérhetőség megadásával lehet. Ára 6.000,- Ft/db + 800,- Ft/alkalom kiszállítási felár belföldön).

Könyvajánló!