Általános elvek a sportbalesetek ellátásával kapcsolatban
A sürgős ellátást igénylő sportsérültek életben maradását, illetve egészségük, sportképességük helyreállását döntően az első ellátás gyorsasága és adekvát volta befolyásolja.
Ezen definícióban maga a laikus elsősegélynyújtás is benne foglaltatik.
A sportbalesetekre is jellemző a hirtelen kezdet (akuitás), a hangsúlyozott folyamat jelleg (processzivitás) és súlyosbodás (progresszivitás).
A baleseti szituáció arra ösztönzi a beavatkozót, tegyen meg „minden lehetségest, azonban csak a szükségest szabad megtenni”.
Alapelv: Mindig a legsúlyosabb alternatívát kell elfogadni vezető tünetként.
Az oxiológiai diagnózis nem egyszerű vélemény, hanem az első ellátó cselekvését meghatározó, irányító tényező.
A sérült sportolót alaposan meg kell vizsgálni, amit primer és másodlagos vizsgálatra osztunk, és lépésenként kell elvégezni, közte az ún. „ABC” ellenőrzését.
A primer vizsgálat során ellenőrizzük és verifikáljuk a sérült légutainak átjárhatóságát, valamint a légzését és a keringését.
Sportsérülés esetén az első tennivaló a további sérülés és károsodás megelőzése. Ennek érdekében abba kell hagyatni a sporttevékenységet, és meg kell állapítani a sérülés okát. Ezt követően pedig, azonnal meg kell kezdeni a kezelést.
A sportsérülések száma folyamatosan növekszik. Nyomasztó felelősség hárul a megelőzésen dolgozó szakemberek vállára, hogy a kiváltó okok befolyásolásával mérsékeljék a sportbalesetek gyakoriságát.
A legkorszerűbb ellátás mellett sem lehet lényegesen javítani a szomorú statisztikán, ha nem segít a bajban – a balesetet, hirtelen megbetegedést elsőként észlelő – szakszerű beavatkozásra kész elsősegélynyújtó.
hirdetés
Ki nyújtson elsősegélyt?
Bárki, aki képes segíteni a bajbajutotton úgy, hogy beavatkozásával ne okozzon kárt vagy további ártalmat.
Eredményes elsősegély attól várható el, aki az alapvető ismeretek elméletét és gyakorlatát birtokolja, ismereteinek tudatában határozott, céltudatos és képes úrrá lenni saját és környezetének ideges hangulatán. A jó elsősegélynyújtó egyben mértéktartó is. Mindig csak azokat a beavatkozásokat végezze el, amire az adott helyzetben és időben feltétlenül szükség van.
Az elsősegélynyújtó feladatai
Gyors tájékozódással meg kell ismerni a sérülés körülményeit, hogy abból következtetni lehessen a sérülések természetére és az esetleges tennivalókra.
A sérült szállítása. A sérültnek a sérülés helyszínéről való kimentése és az elsősegélynyújtás után következik a sérült elszállítása a végleges ellátásra, illetve szükség esetén szakintézeti ellátásra. E feladat elvégzése általában a mentőszolgálatra hárul, de a sérültek szállításának néhány fontos szempontjával minden elsősegélynyújtónak meg kell ismerkednie.
A sérültek szállítása legyen gyors és kíméletes. Modern közlekedési eszközök birtokában, jó úthálózatot feltételezve, ma már Magyarországon bármely vidéken általában félórai szállítás után traumatológiai szakorvosi ellátáshoz juthat minden sérüt. Általános szempontként meg kell jegyezni, hogy a szakszerű ellátás érdekében az egy-két órás szállítás kockázatát vállalni kell, megfelelő elsősegélynyújtás után, mert a korszerű ellátás feltételeit nélkülöző ellátás kilátásai igen kedvezőtlenek. Hazánkban a súlyosabb sérülteket elsősegélynyújtás után általában a kiemelt intézmények traumatológiai osztályaira szállítják.
A beavatkozások helyes sorrendjének megválasztása alapvető igény. Egy eszméletlen, lábszártörött sérült ellátásakor például természetes, hogy elsőként a légút szabaddá tételének és szabadon tartásának kell megtörténnie, és csak ezután következhet a sérült végtag nyugalomba helyezése vagy rögzítése.
A beavatkozások helyes sorrendjét akkor tudjuk meghatározni, ha felismerjük az életet közvetlenül veszélyeztető – életveszélyes – állapotot és azt el tudjuk különíteni a súlyos állapottól.
Életveszélyben van a balesetes, ha akár helyzete (például beszorult), sérülése, illetve eszméletlen állapota miatt az alapvető életfunkciók – légzés és vérkeringés – veszélyeztetettek.
Természetes, hogy ekkor a halaszthatatlan, első beavatkozás az életfunkciók biztosítása, akár mesterséges úton is!
Súlyos állapotúnak kell ítélni azt a sérültet, aki például az ellenfele sporteszközével ütközve elmetszette a csuklótáji ereit, és jelentősen vérzik. Elsősegélye sürgős beavatkozást igényel, de ebben az esetben van némi idő, hogy a helyes beavatkozási sorrendet – leültetni, lefektetni, végtagot felemelni stb. – meghatározva végezzük az ellátást.
A kerékpárral elesett és térdét lehorzsoló balesetes könnyű sérülést szenvedett. Van idő megtisztítani a seb környékét, a steril kötszert kibontani, gondosan felhelyezni a sebre, bekötözni és esetleg órák múlva orvoshoz juttatni (gyakran nem is megy el sérülésével orvoshoz).
A példákból nyilvánvaló, hogy vannak olyan állapotok, ahol a gyors beavatkozás elmulasztása igen rövid idő alatt halálhoz vezethet, míg más esetben bőven van idő a beavatkozás elvégzésére.
Így tehát vannak magas időfaktorú állapotok, és vannak olyanok, ahol az időfaktor alacsonyabb.
Az elsősegélynyújtás nagy jelentőségű a sportsérültek további sorsa, esetleg végleges gyógyulása szempontjából is. Ha helyesen végezzük, megelőzhetjük a sokkot, vérzést, fertőzést, a helytelen módszerek alkalmazása ellenben nem csak a gyógyulást hátráltatja, hanem másodlagos sérüléseket is okozhat.
A sportorvoslás fejlődése lehetővé tette, hogy igen súlyos sérülések után is sikeres gyógykezeléseket végezhessünk. Ennek alapfeltétele, hogy a sérültek hozzá is juthassanak a kezeléshez. Ez pedig, korszerű mentési munkát, elsősegélynyújtást és betegszállítást követel meg.
Gépkocsin, mentőkocsin szállítandó általában:
Minden járásképtelen beteg illetve sérült,
Minden craniocerebralis traumát szenvedett sérült, ideértve azokat is, akik agyrázkódást szenvedtek,
Minden mellkasi és hasi traumát szenvedett sérült, ideértve a fedett sérüléseket is, még akkor is, ha a sérültek járóképesek az elsősegélynyújtás időpontjában,
Minden olyan sérült, akinek a sérülésén kívül valamely betegsége vagy kórállapota indokolttá teszi, hogy szállítsák,
Minden olyan beteg, illetve sérült, akinek – fájdalmai miatt – erős hatású gyógyszert, kábító hatású fájdalomcsillapítót adtunk, mert e szerek hatása a közlekedőképességre kiszámíthatatlan.
Orvosi kísérővel szállítandó általában:
Eszméletlen beteg, sérült,
Súlyos politraumatizált sérült, ideértve a súlyos égést is,
Minden olyan sérült, aki sokkban van, vagy a fenyegető sokk-veszély elhárítása végett aktív kezelésre van szüksége a szállítás alatt is (folyadékpótlás, plazmapótszer adása stb.).
Minden tracheotomizált, vagy a légzési elégtelenség határán levő beteg.