Az akut fizikai terhelés hatására létrejövő alapvető élettani reakciók hasonlóak minden életkorban, így a gyermekeknél is. Jelentős mennyiségi különbségek figyelhetők meg azonban életkortól és a biológiai érettség stádiumától függően. Az lentebbi táblázat összefoglalja a teljesítményélettani paraméterek (anyagcsere, cardiovascularis, pulmonaris) jellemző változásait a felnőttekével összehasonlítva.
Megrendelni a KONYV@SPORTORVOS.HU e-mail címen SZÁLLÍTÁSI- és SZÁMLÁZÁSI cím valamint egy TELEFONOS elérhetőség megadásával lehet. Ára 5.000,- Ft/db + 800,- Ft/alkalom kiszállítási felár belföldön.
A könyvet edzőknek, szülőknek, pedagógusoknak ajánljuk!
Aerob kapacitás gyermek- és serdülő korban
A gyermekek maximális oxigénfelvételének abszolút értéke (aerob kapacitás) lényegesen alacsonyabb a felnőttekénél, míg a relatív aerob kapacitásban fiúk esetében nincs különbség, lányoknál kicsit magasabb, mint felnőtt nőknél. A csúcs-oxigénfelvétel gyermekeknél pontosabban jellemzi az aerob erőkifejtést, mint az aerob kapacitás, mivel a helyi izomfáradtság és a relatíve alacsony koncentrálóképesség nem mindig teszi lehetővé a valódi maximum elérését. A maximális oxigénfelvétel közvetlenül arányos az egyén biológiai érettségével (a sovány testtömeggel, a testtömeggel és a testmagassággal).
A maximális oxigénfelvétel közel azonos mértékben nő mindkét nemnél, 12 éves korig. Ezt követően a fiúké tovább növekszik 18 éves korig, míg a lányoknál 14 éves kor után alig változik. Az aerob állóképesség növekedéséért az oxigénszállító képesség és az energiaszolgáltató folyamatok kapacitásának javulása a felelős.
A nemzetközi irodalom vitatja a maximális oxigénfelvétel pubertás előtti edzhetőségét, sokan azonban a maximális oxigénfelvétel 5-18 %-os javulásáról számolnak be állóképességi edzést követően gyermekeknél. Az egyik legújabb közleményben 69 tanulmány metaanalízise alapján megállapították, hogy aerob edzéshatásra átlagosan csak 2 ml/kg/perces aerob kapacitás javulás várható.
Állóképességi edzésre gyermekeknél is élettani adaptáció jön létre, de a gyermekkori fittség javításához és fenntartásához szükséges edzés mennyisége és minősége nem egyértelműen tisztázott.
Anaerob kapacitás gyermek- és serdülőkorban
A maximális aerob kapacitáshoz hasonlóan a gyermekek anaerob kapacitása is alacsonyabb, mint a felnőtteké, még akkor is, ha testsúlykilogrammra vonatkoztatjuk. Az anaerob kapacitás meghatározására alkalmas lépcsőfutás-teszt vagy a 30 mp-es Wingate-teszt eredményei folyamatosan javulnak az életkorral.
Biokémiai vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy az izom kreatinfoszfát- és ATP-raktárai nem különböznek lényegesen a felnőttekétől. A gyermekek glikolítikus kapacitása azonban lényegesen alacsonyabb, melyet bizonyít a kisebb tejsavtermelő képesség fizikai terhelés során. Ennek oka elsősorban a glikolízis kulcsenzimeinek csökkent aktivitása. Gyermekeknél adott terhelésintenzitásnál kisebb a pH és báziskészlet-változás, mint felnőtteknél, és pufferkapacitásuk is alacsonyabb. Hasonlóan alacsonyabb a laktátküszöb is. A gyermekek fejlődése során – különösen a pubertás korban – a tesztoszterontermelés beindulásával párhuzamosan az anaerob kapacitás javul.
Izomerő gyermek- és serdülő korban
A gyermekek izomereje – a lényegesen kisebb izomtömeg miatt (fiatalabb gyermekeknél a testtömeg 28 %-a, míg a pubertást követően 35-40 %-a) – jelentősen elmarad a felnőttekétől. Nagyfokú izomerő-növekedés csak a pubertást követően figyelhető meg. A megfelelő izomerő gyermekkorban is fontos része a fittségnek. Korábbi elképzelések szerint a pubertás előtt az erő nem fejleszthető, és az erőedzés a csontok növekedési zónáiban irreverzibilis károsodásokat okozhat. Csak az elmúlt néhány évben dőltek meg ezek az állítások, és fogadták el a gyermekek rezisztencia edzésének létjogosultságát, bizonyítva az erőfejlesztés lehetőségét a pubertás kor előtt is.
Az erőfejlesztést befolyásoló tényezők
Az izomerő növekedéséért felelős elsődleges mechanizmusok a pubertás előtt az idegi adaptáció és az agonista és antagonista izomcsoportok koordinációjának javulása. A pubertást követően a hormonális hatások dominálnak (a pubertás előtti alacsony androgénszint kevés az izom hipertrófia létrehozásához, a pubertás alatt az izomerő edzhetősége gyorsan nő a tesztoszteron növekedésével párhuzamosan), ennek eredménye a sovány testtömeg növekedése (amellyel arányos az erő növekedése), de a motoros egységek aktivációjának javulása, valamint az izomrostok differenciálódása is szerepet játszik az erő növekedésében. Nőknél az izomgyarapodásért elsősorban a növekedési hormon és az IGF-1 elválasztása a felelős.
A rezisztencia edzés gyermek- és serdülő korban
A rezisztencia edzés (külső ellenállással szemben végzett izommunkát tartalmazó edzés) nemcsak a sportteljesítmény javítása szempontjából jelentős, hanem javul a hajlékonyság, kedvezően változik a testösszetétel, és a szérumlipidek kis mértékű csökkenése is megfigyelhető. Az erőfejlesztő program segít a sérülések megelőzésében is, ugyanis a gyenge fizikai kondíció az elsődleges oka a fiatalkori sérüléseknek. A rezisztencia edzésről kimutatható, hogy mind az izom, mind a csonttömeg növekedéséhez hozzájárul, tehát a gyermekek ilyen típusú edzésprogramban való részvételét – ellentétben a korábbi hiedelmekkel – támogatni kell. A Nemzetközi Sportorvos Társaság (FIMS) állásfoglalása szerint a rezisztencia edzésprogram biztonságosan végezhető, és gyermekeknél és serdülőknél egyaránt az erő növekedését eredményezi. Ehhez azonban szigorúan be kell tartani a következő alapelveket:
- A rezisztencia edzésprogram csak jól képzett szakember folyamatos ellenőrzése mellett végezhető. A rezisztencia edzés megkezdésekor a legnagyobb hangsúlyt a megfelelő technika megtanítására kell fordítani.
- Az erőfejlesztéshez alkalmazott eszközök biztonságát ellenőrizni kell, és méretüknek alkalmazkodnia kell a gyermekek méreteihez.
- A nagy intenzitású edzést kerülni kell. Maximális intenzitás nem végezhető 16 éves kor vagy a Tanner szerinti 5-ös stádium (a felnőttkori szexuális érettség) elérése előtt.
- Az edzés intenzitását fokozatosan kell növelni.
- A rezisztencia edzés nem helyettesíti, csak kiegészíti az egyéb fizikai aktivitást.
- Az edzésprogramnak sportspecifikusnak kell lennie.
- Minden gyakorlatot ellenőrzött módon kell végezni, a mozgás teljes terjedelmében.
- A gyors, hirtelen és ballisztikus mozgások kerülendők.
- Minden edzésnél a bemelegítést követően nyújtási gyakorlatok és az edzés után levezetés szükséges.