A szorongásoldás módszerei

Share

A klinikai sportpszichológia különböző módszerekkel próbálja megközelíteni a problémákat, a klinikai lélektan összes szorongásoldás módszere lényegiben használható. Ilyenek például a különféle projektív és kérdőíves módszerek, vagy akár az interjú is. A pszichológiai vizsgálatokhoz elengedhetetlen az előkészítés, amikor a sportolókkal, de akár az egész egyesületével megismertetik a pszichológus feladatkörét. Elengedhetetlen, hogy az edző támogassa a pszichológus munkáját.

A terápia igényli a folyamatosságot, legelterjedtebbek a nondirektív eljárások (Frenkl, 1999.). Mivel ezek a foglalkozások időigényesek, főként a csoportosan végezhető módszerek kerültek előtérbe. A csoportos mozgásterápiák, különböző csoportterápiás eljárások is alkalmazhatók. A klinikai sportpszichológia leginkább alkalmazott módszere az autogén tréning. A sportolók szorongásának enyhítésére számos módszer létezik (Buda, 1999.). Feszültség levezetés úgy is történhet, hogy az újra és újra elmondott élmény fantáziában történő újraélése veszít az emocionális töltéséből. A viselkedésterápiás deszenzitizáció, dekondícionálás így önálló terápiaként is alkalmazható. Különösen hatékony, ha autogén tréninggel, vagy más imaginációs technikával kapcsolják össze.

Nagykáldi (1998.) a következőképpen csoportosítja a sportban használt szorongásoldó technikákat:

Relaxációs eljárások

  • Általános nyugalom kialakítása és ellazulás ülő vagy fekvő helyzetben;
  • A légzésszabályozás egyszerű és bonyolultabb formái (pl. jóga légzés);
  • Reedukációs edzés (Gerda Alexander lazító gimnasztikája: fejlesztő módszer);
  • Progresszív relaxáció (Emanuel Jacobson módszere: fejlesztő módszer);
  • Autogén edzés (J.H. Schultz autogén tréningje: fejlesztő módszer);
  • Biofeedback tréningek vizuális és akusztikus eszközzel (fejlesztő módszerek).

Kognitív eljárások

  • A megerősítés verbális lehetőségei (edzői, tanári bánásmódok);
  • Önerősítő tréning racionális gondolkodással (pl. belső beszéd);
  • Mentál tréning gyakorlatok (fejlesztő módszer);
  • A negatív gondolkodás leállítása, lebontása, átállítása.

Más szerzők ajánlják ezeken kívül (Weinberg, 1995) a szisztematikus deszenzitizáció módszerét. Az eljárás Wolpe nevéhez fűződik. Ha egy sportoló egy erős félelmet érez, szemben néhány enyhe szorongással, a teljesítményét erőteljesen lecsökkentheti. A félelmek a sérüléssekkel szemben elég gyakoriak, hiszen ezek nemcsak a sportoló egészségét veszélyeztetik, hanem a szakmájukban való részvételt is akadályozza, akár véget is vethet egy sportkarriernek. Ezen a félelmen segít a szitematikus deszenzitizáció. Először a sportoló megtanulja a progresszív relaxációt. Utána egy 10 lépcsős hierarchiát állít fel a félelmei erőssége szerint. Harmadik lépésként a hierarchia utolsó fokán levő képet elképzeltetik a sportolóval. Ha ez a kép nem kelt benne többé szorongást áttérnek a hierarchia-tábla következő fokára.

A kognitív-affektív stress-management tréning (SMT) (Weinberg, 1995.) Smith nevéhez fűződik. Megtanítja a személyt egy egységes coping válasz létrehozására, relaxációt és néhány kognitív elemet használva, hogy kézben tudja tartani az emocionális arousal-ját.

A folyamat négy részből áll

  • Előkezelés, és felmérés: személyes interjúk során feltérképezik, milyen körülmények váltják ki a szorongást, és az milyen hatást gyakorol a teljesítményre és a sportoló viselkedésére.
  • Alapkezelés, vagy tanítási fázis: a fókusz azon van, hogy segítsék, hogy a játékos megértse a szorongását, elemezze saját stressz reakcióit és élményeit. A fázis nevelési, és nem pszichoterápiai elvekkel dolgozik. Célja, hogy növelje a sportoló self-kontrollját, és kialakuljon egy személyes erőkön nyugvó megküzdési válasz.
  • A készség megszerzése: ebben a fázisban a sportoló megtanulja az izmok ellazítását, kognitív újrastrukturálással és önindukció által.
  • Készségek gyakorlása: az előbb megtanult készségeket különböző szintű stressz helyzetekben gyakoroltatják a játékossal, imagináció segítségével.

Kellmann (2006.) szerint a sportolóknál relaxációs technikáknak 5 fő célja van

  • Hosszú távnál, a sportolóknál nagyobb szintű nyugalomra van szükségük, hogy sikeresen kezelni tudják a nehéz helyzeteket.
  • Közvetlenül a verseny előtt a sportolóknak ki kell zárniuk minden zavaró tényezőt, nehogy azok akadályozzák őket a teljes összpontosításban.
  • A relaxáció segíti a sportolót a pihenésben, és a regenerálódásban a szünetek alatt
  • A relaxáció segíti a felépülést a sérülés alatt
  • Segít kialakítani az önszabályozó képességeket és az immaginációt, ami a későbbi pszichológiai tanácsadásokat elősegítheti
hirdetés

(forrás: www.sportpszicho.blog.hu)