A hőháztartás jellemzően kétféle kóros módon térhet ki a hőegyensúly állapotából: ha a testhőmérséklet túlzottan megemelkedik (hipertermia), vagy ha a testhőmérséklet túlzottan lecsökken (hipotermia). A kóros hipertermiának létezik szabályozott és nem szabályozott (passzív hipertermia) formája. Szabályozott hipertermiának tekintjük a lázat, amikor az élettaninál magasabb fokon ugyan, de beáll a hőtermelés és a hőleadás egyensúlya (Pavlik 2011).
„Láznak nevezzük a maghőmérséklet 1 °C-nál nagyobb, hőemelkedésnek az ennél kisebb hőmérséklet-emelkedését. . . . A lázas beteg sportoló edzésen, versenyen, mérkőzésen való részvételét megengedni lelkiismeretlenség, erőltetni orvosi műhiba. Hangsúlyoznunk kell, hogy a lázas állapotot gyógyszeres befolyás nélkül kell megítélni, azaz nem tekinthető egészségesnek az, akinek a hőmérsékletét lázcsillapító szorította le.” (Pavlik 2011)
Említésre érdemesek ezen a ponton a fertőzések, a láz teljesítménykárosító, a vázizomzat fehérjéire gyakorolt lebontó (katabolikus) hatásának kiemelése is. Ekkor a mozgáskoordináció, hőszabályozás, koncentrálóképesség is romlik. Lázasan, betegen tehát ez okból sem szabad edzeni, különösen meleg környezetben nem. Vírusos fertőzések után röviddel végzett sporttevékenység pedig feltehetőleg fokozhatja a rabdomiolízis kockázatát (Line R, 1995).
Hőkollapszus
A hőkollapszus oka az elégtelen folyadék (és elektrolit) bevitel magas környezeti hőmérséklet mellett (dehidráció), ami a bőr fokozott véráramlásával együtt vérnyomáseséshezés, összeeséshez vezethet. Iskolai ünnepségeken, katonai rendezvényeken való hosszú idejű állás során is gyakran létrejön, ami a sportolók körében a terhelés befejezését követően létrejövő hipotenzió következtében alakul ki. A kezelést vízszintes elhelyezés, hűtés és folyadékbevitel jelenti. Sportolók körében a terhelés befejezését követően gyakran jön létre a hőkollapszushoz hasonló jelenség, amelynek kialakulásában más tényezők is szerepet játszhatnak (Asplund 2011). Természetesen a hőkollapszus és a hasonló eltérések differenciáldiagnózisa a sport- vagy egyéb szakorvos kompetenciakörébe tartozik.
Hőgörcsök
Magas környezeti hőmérséklet, fokozott víz- és elektrolitvesztés hatására terhelés közben vagy után jelentkezhetnek a hőgörcsök, amelyek elsősorban a vázizomzat görcsei, bár abdominalis fájdalmak is előfordulhatnak. Ezeknek kellemetlen voltukon kívül különösebb káros hatásaik nincsenek, kivéve, ha az ok a komolyabb hyponatraemia és hypochloraemia. A probléma kialakulásának első jeleit tapasztalva hasznos lehet 48 ml sportital 1 teáskanál konyhasóval dúsított formában történő elfogyasztása (Bergeron 2000; Benardot 2006). Az izomgörcsök valószínűsíthető fő okairól és kezelésükről a Teljesítményfokozó sporttáplálkozás kötet sérülések megelőzése és kezelése témakörben olvashat az érdeklődő.
Hőguta
A magas környezeti hőmérséklet, magas páratartalom, erősen tűző nap, a dehidráció és az elégtelen szénhidrátfogyasztás, a rosszul megválasztott ruházat, a gyógyszeres kezelések vagy az illegális gyógyszerhasználat komoly egészségügyi problémákat okozhat. A hőguta kialakulásában a következő tényezők játszhatnak szerepet: magas környezeti hőmérséklet, obesitas, túlzott motiváltság, elégtelen akklimatizáció, edzetlenség, magas páratartalom, erősen tűző nap, a dehydratio és az elégtelen szénhidrátfogyasztás, a rosszul megválasztott ruházat, a gyógyszeres kezelések vagy illegális gyógyszerhasználat. Ezenkívül az efedrin, antihisztamin, lítium, alkohol, ciklikus antidepresszáns alkalmazása, vagy az efedrin-, szinefrin-, koffeintartalmú étrend-kiegészítők is fokozott kockázatot jelentenek. A hibás befogyasztási módszerek (lásd bővebben testtömegcsökkentés fejezet) is előidézhetik más hősérülésekkel együtt. Fontos tudni, hogy bár ez kevéssé ismert tény, de akár a túl meleg vízben történő úszás, nyílt vizi úszás is fokozhatja a hősérülések kockázatát (Macaluso 2013)! Ha a túlzott környezeti vagy endogén hőterhelés, magas páratartalom következtében a szervezet hőleadása akadályozott, hyperthermia alakulhat ki (hőkimerülés), melynek további fokozódása a központi idegrendszer érintettségével járhat. Amennyiben a maghőmérséklet eléri vagy meghaladja a 40,5–41,0 °C-ot, az már a központi idegrendszerre is károsan hat, aminek a következmény további maghőmérséklet-emelkedés lehet. Ez az állapot progresszióját idézheti elő, ami görcsökhöz és egyéb eltérésekhez, akár halálhoz is vezethet. Ez a hőguta. A külső szemlélő ekkor a mozgáskoordináció és a viselkedés zavarait (ingerült, agresszív viselkedés, dezorientáció, confúzió stb.) észlelheti, majd kollapszus figyelhető meg. A kezelés lényege a test hűtése, hűvösebb környezetbe szállítással (árnyék, hűvösebb helyiség), a légmozgás biztosításával, nedves, hideg borogatásokkal. Amennyiben a sportoló eszméleténél van, esetleg enyhén zavart, akkor a víz- és elektrolitpótlás orálisan is kivitelezhető lehet, de a fentiek eldöntése és a kezelés lépései alapvetően az orvosi kompetenciakörbe tartoznak.