Nem minden fizikai terhelés hozza létre ugyanazt a szívműködés (kardiális) választ. Míg a dinamikus terhelés a pulzusszám, a verőtérfogat, a perctérfogat és a vérnyomás emelkedését okozza, az izometriás terhelésnél más a helyzet. Sőt, a dinamikus felsőtest-terhelés nem ugyanazt a kardiális választ váltja ki, mint a nagyobb izomtömeget megmozgató alsó végtagi terhelés.
A dinamikus terhelésre létrejövő keringési válasz arányos a terhelés intenzitásával, és jól jellemezhető az oxigénfelvétellel. A keringési rendszer oxigénszállító képességének objektív mértéke a maximális oxigénfelvétel (VO2 max), mely kifejezhető a Fick-egyenlet átrendezésével az alábbiak szerint: VO2 max = Q max x A-VO2 diff max, ahol Q max = maximális perctérfogat, A-VO2 diff max = maximális arteriovenosus oxigén különbség.
Pulzusszám
A terhelés kezdetén a sinus csomó, az AV-csomó és a kamra szívizomzatának szimpatikus stimulációja jön létre. A vázizom kontrakciója fokozza a vénás visszaáramlást, és ezek a tényezők együtt a pulzusszám és a szívizom kontraktilitásának növekedéséhez vezetnek.
Verőtérfogat és perctérfogat
A fokozott vénás visszaáramlás és a szimpatikus myocardiális stimuláció az EDV emelkedéséhez vezet, amely egy adott ejekciós frakció mellett növeli a verőfogatot.
Mindezek mellett a kamrai myocardium fokozott kontraktilitása miatt nő az ejekciós frakció a terhelés során, amely tovább növeli a verőtérfogatot. A verőfogat a terhelés intenzitásának növekedésével a VO2 max közel 50 %-áig emelkedik, relatíve edzetlen személyeknél, majd ezt követően elér egy maximumot, és nem nő tovább. Edzett személyeknél a verőtérfogat folyamatosan nő a maximális oxigén felvétel eléréséig, amely a maximális perctérfogat és a VO2 max szignifikáns növekedéséhez vezet. Ezek a válaszok típusosak függőleges testhelyzetben. Fekvő helyzetben azonban a maximális verőtérfogat a terhelés kezdetén elérhető, melynek oka, hogy a hidrosztatikus nyomás hiányában a vénás visszaáramlás a szívben akadályozott. A fokozott myocardium kontraktilitás jelentőségét a verőtérfogat növelésében vagy fenntartásában nem lehet eléggé hangsúlyozni. Magasabb pulzusszámnál kevesebb idő jut a diasztolés telődésre és a kamrai ejekcióra, a diasztolés telődés ideje kevesebb, mint a kamrai ejekció. Állóképesen edzett sportolóknál még rövidebb a diasztolés telődés ideje, amelyet egy hosszabb kamrai ejekciós periódus magyaráz az edzettek nagyobb verőtérfogata miatt. A fokozott pulzusszám és verőtérfogat a perctérfogat növekedéséhez vezet, amely párhuzamos a terhelés intenzitásával, szintén lineáris, és a maximális pulzusszámnak, illetve a VO2 max-nak megfelelő intenzitásnál plátózik.
Vérnyomás
A perctérfogat növekedésével párhuzamosan a perifériás ellenállásnak csökkennie kell, hogy szisztémás vérnyomás emelkedés ne jöjjön létre. Bár a perifériás ellenállás csökken dinamikus terhelés során, az artériás középnyomás a terhelés intenzitásával párhuzamosan mégis emelkedik. A terhelés során a szisztolés és az artériás középnyomás növekszik, míg a diasztolés vérnyomás a nyugalmi érték körül marad, vagy valamivel kisebb lesz. Ez azzal magyarázható, hogy növekvő perctérfogat mellett a bal kamrai ejekció meghaladja az artériás érrendszer compliance-t, mégis a csökkent perifériás ellenállás alacsony diasztolés nyomást tart fenn, annak ellenére, hogy az egymást követő bal kamrai ejekciók közötti intervallum csökken.
A pulmonáris véráramlás tanulmányozása a terhelés során azt mutatja, hogy a középnyomásban csak minimális növekedés van, megközelítőleg 10 Hgmm, még intenzív terhelés során is. Ez érthető, mivel a pulmonáris erek szív-közelsége és az elágazó kapilláris hálózat miatt az áramlási ellenállás alacsony.