Az anabolikus izoflavonok Feuer László és társai által a hetvenenes években kifejlesztett anyagok, közülük csak az ipriflavont alkalmazzák a gyógyászatban, csontritkulás kezelésére.
A kiegészítőkben található vegyületek a 7-isopropoxy-isofl avone (Osteochin, ipriflavon) és az 5-methyl-7-methoxy-isofl avone. Az antibiotikumokkal megegyező hozamnövelő tulajdonságú anyagok, melyek azonban csak nem ideális körülmények között tartott állatokban mutattak ilyen hatást. A reklámok itthon és külföldön, pár hónap alatt elérhető plusz 20-25 % izomtömeg növekedést ígérnek, miközben a szabadalmak hasonló nagyságrendű hozamnövelő hatást írnak le fejlődő állatokban. A szabadalmak angol nyelven is részletesen elérhetőek, erre a gyártók hivatkoznak is, a félrevezetés tehát teljesen tudatos. Előnyös tulajdonságuk az oxigén felhasználás javítása, fokozott kalcium retenció, hozamnövelő, roboráló hatás, viszonylagos biztonságosság, hátrányuk viszont, hogy anabolikus hatásuk emberben nem kellően alátámasztott, és orvosi kontroll nélkül alkalmazzák a készítményeket.
Az ipriflavon a gyógyászatban is felhasznált hatóanyag, ezért rendelkezésünkre állnak a mellékhatásait vizsgáló kutatások. Ezek alapján az ipriflavon egyebek mellett gyomor-bélrendszeri zavarokat, kumarinok hatásának potencírozását, a teophyllin metabolizmus gátlását, a májenzimértékek emelkedését, csökkent vörösvértest-számot idézhet elő (Bányai 1995; B. Kovács 1995; Lányi 1995; Lévai 1995; Lévai 1996). A limfocitopéniához kapcsolódó fertőzéseket nem tapasztaltak, előfordulásának pontos aránya és jelentősége vitatott. A szedés felfüggesztésével néhány hónap (vagy év) alatt a limficitopénia és más zavarok rendeződnek. A csontritkulás kezelésében a legideálisabb a napi 600 mg-os dózis volt, ennél volt a legjobb a hatás/mellékhatás arány. A dózisemeléssel a kockázat jelentősen nő, sportolók pedig a vizsgálatok-kezelések során használt napi 600 mg ipriflavon többszörösét használják, a bevitel akár az 1200-2000 mg/nap-ot is elérheti. A metoxi-izoflavon mellékhatásait egyáltalán nem ismerjük.
A sportolók hónapokig megszakítás nélkül használják az anabolikus izoflavonokat, amit a laborértékek rendszeres vizsgálata kellene, hogy kísérjen, már ha a pozitív hatásokat igazolják a kutatások. Ma alapvetően hatástalannak tekintjük ezeket (Wilborn 2006).
Alkalmazásuk nem javasolt.