A hajlékonyságot növelő gyakorlatokat tanácsos lassan végezni, fokozatosan növelve az ízületi mozgás terjedelmét. Különböző mozgásformák – dinamikus és statikus – váltogatása ajánlatos (pl. vállízület esetében, ha oldalsó karlendítést végzünk az dinamikus mozgás, ha álló helyzetben nyújtott karral a falnak támaszkodunk és megkíséreljük azt eltolni, az statikus mozgás). Gondolni kell azonban arra is, hogy akiknek magas a vérnyomása, azok számára a statikus jellegű terhelés nem ajánlatos.
Fenti mozgásokat az izmok feszítésével – nyújtásával járó (stretching) gyakorlatokkal érdemes kiegészíteni, annál is inkább mert ezek más mozgásokhoz (pl. séta, gyaloglás) esetleg társuló izom-, ízületi sérülések megelőzésében segítenek. Ezért is érdemes a hajlékonyságot fejlesztő mozgást a bemelegítés, illetve levezetés gyakorlatsorába illeszteni.
A stretchingről már többször tettünk említést, s bár eléggé elterjedt fogalom, talán mégsem hiábavaló egy példával rávilágítani mit is jelent. A hát, comb és a lábikra izomzatának egyszerű stretching gyakorlata, ha álló helyzetből lassan előrehajolva megkíséreljük kezünkkel lábujjainkat megérteni, úgy hogy térdünk nyújtva marad, majd ugyancsak lassan visszatérünk felegyenesedett álló testhelyzetbe.
A mozgáskoordinációt, egyensúlyozó képességet javító gyakorlatok is igen egyszerűek és csaknem mindenki számára végezhetők.
Ilyen például, ha egy egyenes vonalon egyik lábfejünket közvetlenül a másik elé helyezve teszünk meg tíz lépést, majd megfordulva visszafelé ugyancsak tíz lépést.