Hogy alkalmazkodik az idősek mozgatórendszere a rendszeres fizikai aktivitáshoz?

Share

65 esztendős kor után (azaz az idősek esetében ) az izomzat tömege dekádonként 10 %-kal csökken. Az 1964-es Olimpiai Játékok volt versenyzőinek utánkövetéses vizsgálata igazolta, hogy az izomerő időskori elváltozásait jelentős mértékben befolyásolja az izmok típusa, a rostok szerkezete. Fizikailag inaktív időskorú populáción ugyanakkor alacsony intenzitású mozgással is jelentős izomerő növekedés produkálható. Amennyiben nincs olyan kísérőbetegség, amely korlátozza a rendszeres fizikai aktivitást, érvényesül a mozgás életkortól független izomtömegnövelő hatása. Javul a mozgáskoordináció és hajlékonyság.

hirdetés

Az izomtömeg változása szoros összefüggésben áll a csontdenzitással, obesitásssal és glukóz toleranciával. Az izomtömeg csökkenése önmagában is csökkenti az alapanyagcserét. Az aerob munkavégző képesség direkt összefüggésban van az izomtömeggel, és a cardiovasculáris teljesítőképességgel. 65 éves kor felett a csonttömeg csökkenés felgyorsul, kialakul az osteoporosis, nő a fracturák, különösen a combnyaktörés veszélye. A folyamat gyorsasága nagy mértékben függ az izomaktivitástól, amely az osteoplasticus folyamat direkt mechanikus ingere. Az osteoporosis kialakulása nem akadályozható meg, azonban lassítható. Természetesen egyéb eszközök is szerepet kapnak a terápiában, mint pl. a postmenopausában lévő női populáció ösztrogén szubsztitúciója és a megfelelő Kalcium bevitel.

Összefoglalva: az idős korban a rendszeres fizikai aktivitásnak nagyon fontos szerepe van az izomtömeg és izomerő fenntartásában, a hajlékonyság, a mozgáskoordináció javításában, valamint a csonttömeg csökkenésének lassításában. Idős korban az egyéni, speciális szempontok körültekintő mérlegelése mellett rendszerint az alacsony intenzitású, optimális környezeti feltételek között végzett, kis sérülésveszéllyel járó mozgásformák ajánlhatók.

Fontos a megfelelő pihenési időszakok közbeiktatása, hiszen a túledzés, kifáradás fokozza a sérülés veszélyét.