A cikket együttműködő partnerünk, John O’Sullivan (USA) írta (elérhetőség a cikk végén)
Fiatal sportolók támogatása a krízishelyzet alatt – Együttérző levél a szülőknek
Kétségtelenül óriási hatása van a világon jelenleg kialakult krízishelyzet történéseinek, emiatt írom együttérző soraimat. Hálás vagyok, hogy egyáltalán kijuthatok a szabadba egy kis testedzésre, egy Anyák napi ebédre és minőségi időt tölthetek a családommal.
Ugyanakkor rádöbbentem arra, hogy nem mindenki ilyen szerencsés, és ezúton szeretném megköszönni mindazoknak, akik dolgoznak és valamilyen módon támogatják a nemzetet pótolhatatlan munkájukkal. Szívből kívánom a legjobbakat nekik!
Az utóbbi pár hét kemény volt. Mint tanító, s mint apa, akinek a gyermekei erősen jelen vannak a sportban, segített ráébrednem valamire – amit általában természetesnek veszek –, hogy mi az, amit fontosnak tartok.
Azok a zsúfolt hetek, hegyekben álló mosatlan, tankolás, kisegíteni a testvéremet, gyerekfelügyeletet megoldani, egyik edzésről vagy versenyről beesni a másikra, figyelni minden gyerekre az edzésen, hogy róluk szóljon az az óra, és mindeközben motiválni és elkötelezetté tenni őket a sport felé. Nem is vettem észre, hogy mennyire élveztem ezt, minden nehézségével együtt. Most pedig ürességet érzek.
Látni a krízishelyzet miatti szorongást, a stresszt és a félelmet a saját családtagjaimon és az emberek nagy részén kifejezetten nehéz. Tanárként, felnőttként és apaként is felelősséget érzek a családom és mások eligazításában az elkövetkezendő pár hétben, hónapban. Addig is sportprogramokat állítok össze iskoláknak. Lesz közte interaktív, néhányhoz kell pár sporteszköz, lesz, amihez nem kell semmi. A lényeg, hogy minden gyerek és felnőtt megtalálhassa az utat a fizikai és érzelmi jóléte felé.
A figyelmem most a saját otthonomra irányul, hogy megbizonyosodjam, a feleségem és kisgyermekeim biztonságban vannak és jókedvűek maradnak, amíg a végére nem érünk ennek az egésznek. Ennek a helyzetnek is megvannak a kihívásai. Mindenkinek megvannak a saját dolgai, bajai, amikre sokat gondol. Folyamatos kihívás megtalálni a család egyensúlyát és megbizonyosodni arról, hogy mindenki ugyanazt érti, érzi egy adott helyzetről.
Ezek mind az én érzéseim de vajon mit gondolnak erről a gyerekek?
Krízishelyzet alatt gyermekeink érzelmi érintettsége jelentős. Máris hiányolják a barátaikat, csapattársaikat, a megszokott tevékenységeiket, amelyek egy átlagos héten örömöt okoznak. Vannak könnyek, kérdések és aggodalom a nagyszülők iránt, illetve küzdelem a hirtelen adódott rengeteg idővel, ami itthon, bezárva ért minket.
Egy ritka élvezetes, vasárnapi családi ebéden vagyunk túl, és mind értékeltük az időt, amit beszélgetésre szántunk. Nem mintha egyébként elhanyagolnánk egymást, de most még inkább úgy éreztük, hogy van rá időnk.
Biztos vagyok abban, hogy mi, szülők, krízishelyzet alatt most mindannyian érezzük ezt. Egy ideje már gondolkodom azon, hogy hogyan tudnánk segíteni fiataljainkat ebben a jelenlegi helyzetben, és íme pár gondolat:
Legyünk együtt a vasárnapi ebédnél, hogy lehetőséget teremtsünk gyermekeinknek a beszélgetésre. Tegyünk fel rengeteg nyitott kérdést. Kérdéseket, amikre ki kell fejteni a gondolataikat, amikre nem lehet igennel vagy nemmel válaszolni.
Meg kell teremteni nekik az alkalmat, hogy feltehessék a saját kérdéseiket, és oda kell figyelni a válaszaikra. Ahogy azt már talán tapasztalták is, a gyermekek és a felnőttek eltérően látják a sport világát. Valószínűleg ez a különbség a világról alkotott képükben is fennáll.
Sok gyerek bizonyosan éppen keményen edzett a soron következő versenyre, vagy pedig egy sikeres szezon lezárásához adott bele mindent, így természetesen most csalódottak. Megértőnek és pozitívnak kell lennünk a velük való beszélgetésekkor. Megérteni azt, hogy ez az egész sokat jelent nekik, és hogy együtt ki lehetne dolgozni egy tervet, hogy hogyan könnyítsünk a helyzetükön.
Nem sokat tehetünk a mostani szituáció, krízishelyzet ellen és bizonytalan az, hogy meddig kell még fenntartani a távolságtartás időszakát.
Talán egy családi ebéd alatt kirajzolódhat, hogy hogyan is kéne kinéznie egy napnak, mit akar mindegyikőnk elérni egy nap alatt, és hogy hogyan tudnánk mindenki igényeit kielégíteni úgy, hogy közben összedolgozunk. A közös időtöltés, a közelség érzése most különös jelentőséggel bír.
Egy követhető, egyszerű terv sokat segíthet enyhíteni a feszültségen, és megteremti a keretet, amin belül mozoghatunk. Most bármiről szólhat a napod. Legyél kreatív, csináld úgy, ahogy neked a legjobb. Tanulás, testmozgás, játékidő, főzés, kerti munka, olvasás vagy tévézés, mind beütemezhetőek. Ezek csak javaslatok és még van sok minden más, ami nem szerepel a fentiek közt. Sok szülőnek még a munkát is be kell ütemeznie.
Reggelente akad egy kis szabadidőm a nyugodt munkavégzésre amíg még mindenki szunyókál. Ez egy jó kezdete a napnak, ekkor végig tudom gondolni a teendőimet.
Az utánpótláskorúak programjából sok szülővel beszéltem az aggályaimról, amiért a gyermekek a krízishelyzet miatt kihagyják az edzéseiket és a napi rutinjukat.
Fontosnak tartom, hogy ne feledjük, mindenki, a világ minden táján, jelenleg ugyanabban a cipőben jár, és ez egy jó érv lehet akkor, amikor gyermekünk felhozza a témát. Jelenleg a fizikai távolságtartás a követelmény, de ez nem zárja ki néhány edzésmódszer lehetőségét. Futóprogramok, aerob gyakorlatok is megoldhatóak, otthon, kertben vagy a TV előtt.
Sok sportszervezet ajánl segítséget a szülőknek ezekben a kihívásokkal teli időkben.
Nagyszerű lehetőség adódott gyermekeinknek, mert most ők maguk találhatják ki, hogy mit szeretnének elérni, hogyan szeretnének edzeni illetve játszani. Lenyűgöző, hogy mennyire fantáziadúsak, amikor lehetőséget kapnak a bizonyításra!
Viszont a gyerekek szívesebben mozognak felnőtt jelenlétében, így ritka alkalmunk adódhat együtt edzeni velük. Bár nem biztos, hogy ujjongva várom a közös futóedzést a kislányommal …
Manapság alkalmunk adódott arra, hogy újragondoljuk a közös játék fogalmát, és az irányítás lehetőségét adjuk most át nekik. A modern társadalom elfelejtette a szabad játék és a szabadság erejét. Gyermekeink zsúfolásig beosztott hetei közt alig marad idejük megélni egy hasonló gyerekkort, mint amilyen nekünk megadatott. Most van itt az ideje annak, hogy másra fókuszáljunk. Gondolkozz el azon, hogy te mit élveztél gyerekkorodban, hátha valami újat tudsz behozni gyermekeid életébe. Mi megnéztük a „Meglógtam a Ferrarival” című filmet 1986-ból, és az ikreink máris élvezték az otthonlétet.
Arra is használhatjuk az időt, hogy behozzuk az iskolai lemaradásukat, sok iskola és tanár készségesen segít ebben. Sokunknak rémisztő ez a helyzet, viszont sokféle lehetőség adott arra, hogy felzárkózzanak tantárgyaikból. Jó lehet azon gyermekek számára is, akik az év javarészében sportolnak és mindig csak „loholnak a jó jegyek után”.
A megfelelő táplálkozás és alvás is felvehető a napi teendők listájára. Mi irányítjuk az életünket, és ennek megértése segíti fiataljainkat a járvány után erősebben visszatérni. Például, be tudnád vonni őket valamelyik főzési folyamatba?
Mi arra buzdítjuk a szülőket, hogy vonják be gyerekeiket a főzésbe, mert utánpótlás korukban kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy táplálkozási szempontból részben magukról kell gondoskodniuk. Ez egy fontos készség. Nem csak nekik, de minden gyereknek, aki egyszer elköltözik otthonról. Egy csodálatos alkalmunk adódott nekünk, sportszülőknek, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy egy sokoldalú személyt sikerül-e nevelnünk a javarészt sportolásra fókuszáló gyermekünkből. Vajon lenne-e olyan túlélési készség, amit normál esetben nem lenne időnk megtanítani?
A jelen helyzet rámutat a dolgok valódi fontosságára a világon. A sport és a sportsikerek mindig sokaknak lesznek értékesek és jelentőségteljesek, és ez így van jól. Viszont a sport nem minden kezdete és vége, és természetesen nem kellene, hogy csakis ezek határozzák meg gyermekeinket.
Amikor minden visszatér a normál kerékvágásba, amikor újra nagy lesz a hangzavar, a mosatlan hegyek visszatérnek, amikor a sportunk iránt érzett szenvedély és imádat újra elér minket a pályán és a médián át, amikor a gyerekek újra sikongatnak és üvöltöznek a játszótéren, mi mind hálásak és megkönnyebbültek leszünk.Mikor a sportvilágunk újraindul, újraértékelünk majd minden percet, amit együtt tölthetünk. Semmi sem lesz magától értetődő, megláthatunk más nézőpontokat is, és végül örülhetünk mindennek, ami nekünk fontos a világon.